Elnöki italok: isteni nedűk, amik felkapottak voltak a Fehér Házban

Az amerikai elnökökben volt egy érdekes közös vonás: legyenek republikánusok vagy demokraták, általában imádták a minőségi italokat, és valamennyiüknek megvolt a nagy kedvence! Mark Will-Weber egy egész könyvet szentelt a témának Mint Julep Teddy Roosevelttel: az elnöki alkoholfogyasztás teljes története címmel, és részletesen bemutatta az egyes elnökök favorizált italait. Az elnökök Will-Werber szerint ugyanazért isznak, mint az átlagemberek. Néha azért, mert ez a hivatalos fogadásokon ez a munkájuk része volt, máskor meg azért, mert magányosak és depressziósak.

Voltak olyan elnökök, akik nem bizonyultak akkora „partyarcnak”, mint a többiek, a Fehér Ház urainak jelentős része azonban bőségesen kivette a részét a borozásokból, a koktélozásból – a whiskyzésről nem is beszélve!

Most kiderül, hogy az amerikai elnökök is tudtak bulizni, és majdnem mindegyiknek van pár fergeteges sztorija a minőségi italokkal!

Anekdoták az elnökök ivási szokásairól

Gerald Fordnak a képviselőházban visszatérő szokása volt, hogy Martinit ivott ebéd közben. Aztán elnökké válva szakértő munkatársai azt javasolták neki, hogy tegyen el erről a vétkes szokásáról, így „jó útra tért”. Bill Clinton diákkorában szeretett iszogatni és bulizni: ekkoriban Snakebite-ot kortyolgatott, vagyis cidert sörrel keverve.

Voltak olyan elnökök, akik a madeira borra esküdtek, amely többszörös felmelegítéssel nyeri el íze igazi kiforrottságát. A madeira szerelemese volt az elnökök közül John Quincy Adams (aki egy 14 madeirát tartalmazó vakteszten 11 fajtát tűpontosan eltalált), Millard Fillmore és James Buchanan.

Amerikában egykor nagyon népszerűek voltak a mérsékelt alkoholfogyasztást népszerűsítő mozgalmak. Egy alkalommal a mértékletességi mozgalom „a száraz Fehér Ház” koncepciójáról próbálta meggyőzni Chester A. Arthur elnököt. Azonban a kezdeményezés nem vezetett sikerre; Arthur visszautasította az ötletet, és azóta is jobbnál jobb italok csörgedeznek az amerikai elnökök irodájában.

Volt olyan president, aki megalkotta a saját koktélját! William McKinley készítette a McKinley Delightot, egy meglehetősen erőteljes koktélt édes vermuttal, cherry brandyvel és abszinttal. Herbert J Hoover elnök pedig sajátos módon gyógyította ki magát a tüdőgyulladásból: rengeteg Dry Martinit ivott.

Teddy Roosevelt nagy híve volt a Fehér Ház kertjéből szármaszó friss mentának, ezt használta ikonikus Mint Julep koktéljai elkészítéséhez. Egy menő Mint Julep koktél azonban elképzelhetetlen egy veretes, markáns ízű Bourbon nélkül! A mi jelöltünk ehhez a koktélhoz a Bowsaw Small Batch Bourbon Whiskey, a műfaj egyik folyékony ékköve.

A minőség az összetevőkön múlik: a Bowsaw 75%-ban kukoricából, 21%-ban rozsból és 4%-ban árpamalátából álló készül. Ezek az arányok egy igazi stílusos amerikai Bourbont körvonalaznak, amiben ott lüktet a Bourbon izgalmas történelme. A sötétarany whiskey már önmagában ígéretes kortyokat kínál, és a Mint Julep lényegi összetevőjeként ugyancsak ígéretes. Egyszerre képes felvillantani a vanília ellenállhatatlan oldalát és a kukorica édességét, ahogyan egy hamisítatlan Kentucky-tételnél szokás. Mindenképp ott a helye Bourbon-bakancslistákon, és a koktélok finomhangolójaként is valódi must-have palack, érdemes mielőbb beszerezni az iDrinks üzleteiből.

Hayes és Carter: két elnök, aki betiltotta a tömény szeszes italokat a Fehér Házban

Rutherford Hayes 1877-ben egy elég korszakalkotó lépésre szánta el magát. Elnökként hozott egy kemény döntést: gátat szabott annak, hogy erős italokat igyanak az amerikai elnök környezetében. Bár a történelem a feleségét hibáztatta ezért, valójában Hayes volt a kelleténél vaskalaposabb, amiért megalkotta ezt a túlságosan rigorózus szabályt.

Jimmy Carter ezzel nem volt nagyivó, és bajba került, mikor a vodkázásról elhíresült orosz vezetők érkeztek hozzá tárgyalni. Széleskörű vodkakínálat helyett, a berúgástól félve ezért inkább egy kis pohár fehérborral koccintott az orosz diplomatákkal. Az egykor nagy földimogyorótermelő hírében álló Jimmy Carter elnöki kampányában szigorú hangon elítélte a három Martinis ebédeket, és megválasztása után betiltotta a „kemény” szeszes italokat a Fehér Házban. Új irányt akart kijelölni, azonban a többi elnök nem értett ebben egyet, és továbbra is csurrantak-cseppentek a menő italok az Ovális Irodában.

Az amerikai szesztilalom évei alatt Warren G. Harding volt az elnök. Még a szigorú törvények sem akadályozták meg abban, hogy golfozás előtt titokban megigya a maga kis whiskyjét. Daniel Okrent, a szesztilalom korának nagy krónikása szerint Harding asszisztensének köszönhetően az elnök washingtoni magánháza a Prohibíció ellenére bővelkedett jobbnál jobb scotchokban és Bourbonökben! Szóval számára nem is volt annyira szigorú az a hírhedt szesztilalom.

Olyan történelmi finomságú zamatok rejtőzhettek Hardingnál, mint amiket manapság a Cutty Sark Prohibition Whisky palackjában élvezhetünk! A szesztilalom korszakából eredő vagy azt megidéző italoknak mindig van egy kis régmúltba vágyódó romantikája. Ezt a kalandos hangulatot tárja fel a Cutty Sark Prohibition Whisky. A maga 50%-os alkoholtartalmával megmutatja, milyen lehetett a whiskycsempészek fénykora, amikor az utcákat vad gengszterek fegyverropogása tartotta rettegésben, a lakások fürdőkádjaiban meg izgalmas whiskyk és bathtub ginek láttak napvilágot. A Prohibition Whisky szerencsére sokkal finomabb és mesteribb párlat, mint a Prohibíció zugitalai. Igazi minőségi tétel, teli nemes single maltokkal , amiket a tökéletességig blendeltek gabonawhiskykkel, majd tölgyfahordóban érleltek.

A változatossága teszi igazán sokszínűvé ezt a whiskyt. A blend tobzódik a gyümölcsösségben és a citrusosságban, minden érzékszervünket felébresztő mézességgel, tejkaramellával és borsos, pikáns crescendókkal.

Jöjjön bármilyen szesztilalom, a szenzációs single maltok bravúros blendjének, a Cutty Sark Prohibition Whiskynek ott a helye az ember gyűjteményében. Ha más nem, elrejtve a pincében, mert még jól jöhet, ha kitör egy újabb szesztilalom. Bár az ember úgysem tud sokáig megfeledkezni a finomságáról, miután megízlelte ezt a nem mindennapi amerikai kuriózumot.

George Washington whiskyfőzdéje és dark porter söre

Az elnökök közötti kakukktojás, Abraham Lincoln állítólag a sima vizet nevezte a kedvenc italának, azonban nem tartott minden „president” száraz januárt! Will-Weber szerint Lincoln alelnöke, Andrew Johnson nem zavartatta magát, ha a vedelésről volt szó: totálisan lerészegedett, amikor megérkezett az 1865-ös alelnöki beiktatására, és le kellett húzni a színpadról.

George Washington sem vetette meg az alkoholt, ám sokkal visszafogottabban ismerkedett a minőségi ízekkel. Tudott egyet-mást a párlatokról, hiszen ő vezette az ország legnagyobb szeszfőzdéjét a maga korában. Közben tiszteletreméltó emberként élt, és mindig megőrizte önuralmát. Sosem látták ittasnak. Katonai parancsnokként mindig akkurátusan gondoskodott arról, hogy emberei megkapják a napi alkohol-porciójukat.

A régi források szerint a saját whiskyjét árulta Mount Vernon környékén. És létrehozott egy dicső whiskeyt a helyben termesztett árpa, kukorica és rozs felhasználásával. A tömény ital kortyolgatása helyett Washington ízlelőbimbói sokkal inkább a dark porterre sóvárogtak, egy kellemes melaszosággal áramló sörre. A dark porter egy keserédes, pörkölt stílusban megfogalmazott” malátás különlegesség, amiben páratlan egyensúlyban egyesülnek az eszpresszó kávé és a csokoládé ízei. Koccintsunk egy dark porterrel George Washington egészségére!

Buchanan teljesen kikészült, amikor nem jutott pezsgőhöz a Fehér Házban

Egy csupaszív, ugyanakkor öntörvényű elnök volt, aki mindig több és jobb pezsgőre szomjazott. A vasárnapi istentisztelet után minden héten besétált a helyi lepárlóba, hogy megkaparintson 10 gallon adagnyi whiskyt. Minden második est pedig a konyakozásnak hódolt. Bár szerette a szeszes italokat, mindig figyelt mértékletességre, és sosem látszott ittasnak vagy másnaposnak.

A korabeli feljegyzések szerint Buchanannek mintha valamiféle szuperképessége lett volna, mert az átlagosnál sokkal jobban bírta a másnaposságot, alig érezte meg a macskajajt a nagy piálások után. A derék James a korabeli újságírók szerint egyáltalán nem érzett ilyenkor fejfájást, nem akadoztak a léptei, még az arca sem vált kipirulttá. Ugyanolyan hűvös, nyugodt és óvatos ember benyomását keltette, mint színjózan szakaszaiban.

Nem szükségszerű, hogy a fergeteges bulik keserves másnapi ébredésekkel folytatódjanak. Manapság egyre elterjedtebbé válik a józan kíváncsiság mozgalma. És a gyártók előrukkolnak alacsony tartalmú, mégis finom párlatokkal, mint amilyen a Beefeater Light Gin a maga 20%-os alkoholtartalmával. Mert a modern, tudatosabb alkoholfogyasztási tendencia szerint nem jó irány, ha az ember a legmagasabb alkoholtartam italokat kortyolgatja, és a fejébe száll a dicsőség. A Beefeater Light Gin megmutatta, hogy jól érezhetjük magunkat másnaposság és szédülés nélkül is.

A boróka és a citrushéj aromatikus találkozása megalapozza a Beefeater-stílus markáns ízét, ehhez járul hozzá a sevillai narancs egzotikuma, a mandula, az angyalgyökér, megbolondítva az összképletet egy kis korianderrel. A borókazuhatagot édesgyökér teszi árnyaltabbá anélkül, hogy a kelleténél magasabbra szaladna az alkoholtartalom a párlatban.

Ezzel a csökkentett alkoholtartalmú ginnel mi is Buchanan elnöknek érezhetjük magunkat, mert nem leszünk másnaposak! És anélkül, ízlelhetjük meg a Beefeater finomságát, hogy magával ragadna minket a magas alkoholtartalom ereje.

Andrew Jackson beiktatási partyja tömeges ámokfutássá alakult

Lételeme volt a bulizás, így elnöki beiktatására egy komolyabb bulit tervezett.

Nagy csinnadrattával hirdette, hogy ő a nép embere, az egyszerű emberek közül jött, ezért nyitott kapukkal várta a támogatóit, rengeteg itallal. A whiskyk hatására a vendégek többet ittak a kelleténél, és annyira meg akarták ölelni a frissen kinevezett elnököt, hogy komoly károkat okoztak a drága szőnyegekben és a finom porcelánokban.

Andrewnak végül menekülnie kellett a helyszínről, mert csak így tudott kijutni a felhevült tömegből.

John Fitzgerald Kennedy kedvenc koktélja, a Bloody Mary

A hírhedt JFK igazi kíváncsi kísérletező volt az alkoholfogyasztás terén, mivel nemes egyszerűséggel imádta a különbféle koktélkeverékek tesztelését és a vagány söröket. Ha hihetünk a fámának, egyik nagy favoritja a Bloody Mary koktél volt. Ami nem meglepő, hiszen a kellemesen kiegyensúlyozott, édes koktél a nap bármely szakában képes felvidítani az embert, és felfrissülést ad a nehéz pillanatokban.

Kennedy kabinetülései olyan újhullámos szelleműnek bizonyultak, mintha az ember egy modern, 21. századi technológiai startup meetingjein ülne. Gyakran tartott megbeszéléseket a medence mellett vagy vitorlás kirándulások alkalmával. Az Air Force One repülőgép belsejében is, ahol a fontos találkozók kötetlen hangulatban zajlottak, és koktélozás közben az elnök munkatáraival sétálva meghatározta a nemzeti politika alakulását. JFK rendszeresen megosztotta velük kedvenc koktélját, a Bloody Maryt, a paradicsomléből, vodkából limeléből, Worchester és Tabasco-szószból készített nedűt, amiben még torma és őrölt bors is szerepelt. Vietnam, a fenyegető hidegháború és a belpolitikai viharzás közepette Kennedynek szüksége is volt némi lazításra. A pletykák szerint egy este összesen 4 Bloody Maryt is felhajtott, ám egy idő után az orvosai közbeszóltak, és korlátozták az italfogyasztását, hogy több időt tölthessen a vietkongok legyőzésével és a világbéke megteremtésével.

John F. Kennedy a Bloody Mary mellett a Daiquirit és a Heineken sört is lelkesen kortyolgatta (ellentétben Ronald Reagennel, aki a narancslével, édes vermuttal és vodkával örvénylő Orange Blossomot részesítette előnyben).

JFK Bloody Maryjének kiindulópontja egy csúcsminőségű ízeket kínáló vodka megtalálása, mert ezen áll a koktél eleganciája vagy bukása. Ragyogó választás hozzá az Au Premium Vodka, mert nemcsak bársonyos kifinomultságával, hanem a szemnek is tetszetős aranyló palackjával elvarázsolja az embert, mielőtt kinyitnánk ezt a pompás vodkát. Az Au Prémium Vodka központi szervezőereje a világ legértékesebb nemesféme, az arany! Ezt a kristálytiszta italt aranyon szűrték át a makulátlan ízek kedvéért, és ebben elévülhetetlen érdemei vannak az ötszörös lepárlásnak is. Hab a tortán, hogy az Au Vodka megszerezte a szépen csillogó aranyérmet a Vodka Maters versenyén. Szóval ha igazi luxus ízekkel cirkuláló vodkára vágyunk a Bloody Maryhez, akkor ez egy zseniális választás, még Kennedynek is elnyerné a tetszését! A gabonaszesszel keveredő tiszta forrásvíz, a feketeborsos fűszerek tűzijátéka igazi ajándék minden csúcsminőségű vodkarajongó bárszekrényén.

A Bloody Mary titka az éterien tiszta vodkában keresendő, és az Au Premium Vodka mellett más vodkák is szuper jelöltek lehetnek. Ehhez kiváló origópontot jelent az iDrinks üzleteiben is elérhető Poliakov Vodka, a Legend of Kremlin Vodka vagy a Titos Handmade Vodka.

Thomas Jefferson nagy borgyűjtő hírben állt

A karakteres arcú amerikai elnök valódi borrajongóként definiálta magát. Szenvedélye több évtizedet, pontosabban 30 esztendőt ölelt fel, és amikor tehette, lelkesen járta a francia földön fekvő Burgundia és Bordeaux szőlőültetvényeit. Jefferson még azt a merész következtetést is megkockáztatta, miszerint „semminek sincs nagyobb befolyása az ízek alakulására, mint a boroknak” (persze az ő korában még nem állt annyira magas szinten a whiskyérlelés és a bor hordós érlelése, mint napjainkban). És a becslések szerint elnöksége alatt több mint 16 500 dollárt költött italokra, elismerést érdemlő borgyűjteménye meg több mint 20 000 palackot jelentett. Will-Weber, az elnökök ivási szokásairól írván megjegyezte: Jeffersonnak annyira a szenvedélyévé vált a borvásárlás, hogy a mértéken túllépve csaknem anyagi csődbe került végtelen költekezése által…

Jefferson előszeretettel bővítette drága és előkelő borokból álló gyűjteményét, így kollekciójában jól mutatna az iDrinks üzleteiben is elérhető Matua Lands and Legends Sauvignon Blanc. Ez egy nem mindennapi egzotikus tétel a távoli Új-Zélandról, teli élettel és a trópusi gyümölcsök megállíthatatlan áradásával, egy kis zsályás elevenséggel. A citrusosság és a gyümölcsösség kéz a kézben jár ebben a pompás új zélandi italban. A Matua Lands and Legends Sauvignon Blanc egy száraz fehérbor, kiváló kísérője a könnyedebb, gyümölcsös ételeknek.

Roosevelt, az önjelölt mixológus

Franklin Delano Roosevelt vetett véget Amerika sokak szerint legsötétebb éveinek, a szesztilalomnak. Roosevelt nem volt az a megszeppent típus, szeretett bulizni. Annyira érdekelte a koktélok világa, hogy saját receptúrákat is kidolgozott, előszeretettel büszkélkedett mixológiai jártasságával. Lelkesen kísérletezett a különféle ízekkel és díszítésekkel. A történet árnyoldala, hogy Rooseveltet a barátai és kollégái egyenesen szörnyű csaposnak tartották, mondván túl sok vermutot „locsol” a koktéljaiba.

Az igazat megvallva az ember szívesen koktélozna egy elnökkel, azonban nem mindegy, milyen koktél kavarog a pohárban. Roosevelt szeretett egész estés szivaros beszélgetéseket tartani Winston Churchillel, az angol miniszterelnökkel. Aki Roosevelt halálakor búcsúbeszédében csak ennyit mondott barátjáról: „Roosevelttel találkozni olyan volt, mint amikor kinyitod az első pezsgős üveget”.

Az állandóan koktélokkal bűvészkedő Roosevelt biztosan örömmel kipróbálná napjaink egyik legjobb vermutját, mert ez volt a kedvenc komponense, amit agyba-főbe használt a vermutjaiban. Remek alapanyag lenne mixológiai kísérleteihez a La Quintinye Rouge Vermut, amely az iDrinks üzleteiben is elérhető, ha valaki vermut alapú koktélok finomhangolásán gondolkodik.

A klasszikus ízeket felsorakoztató ital az ikonikus vermutkészítő, Jean-Baptiste de La Quintinye palackba zárt szellemiségét képviseli, megtestesíti a kifinomult vermutról vallott filozófiáját. 28 növény és több vörösbor keverésével alakult ki sajátos arculata, elegáns íze pedig édesgyökeres, aszalt szilvás, vaníliás fuvallatokkal delejezi az embert, egy kis vaníliás-karamellás illatfelhővel karöltve. A stafétát az ízek között a karamella és a buja égetett vanília birtokolja, felpörgetve egy kis fűszerességgel.

Szóval a La Quintinye Rouge Vermut egy igazi telitalálat a vermutok között. Mielőbb érdemes megkóstolni, mert igazi elnöki élményt ígér.

Dwight Eisenhower scotch-rajongása

A szövetségesek legnagyobb parancsnokává, majd elnökké avanzsáló „Ike” még akkor vált a scotch nagy kedvelőjévé, amikor Európában, a vén kontinensen szolgált a második világháború alatt. Számos katonatiszthez hasonlóan ő is a whisky-szódát részesítette előnyben.

A méltóságteljes üzletember benyomását keltő Dwight D. Eisenhower egészségi állapota sajnos elég ingatag volt. Életében többször is szívrohamot kapott szüntelen dohányzása miatt, és a káros „füstölgés” mellett csak meglehetősen szerény mennyiségű ital fogyasztását engedélyezték neki az orvosai. Az első számú befutó nála a skót whisky volt, mert egyenesen imádta az élet vizének fás és tüzességtől vibráló zamatát!

A Bunnahabhain 12 Years Whisky a skót whisky méltó tölgyfahordós ízekkel tarkított képviselője, az átlagostól kicsivel magasabb, 46.3%-os alkoholtartalommal. A 12 éves Bunnahabhain íze tartalmas, mély utazást kínál az élet vizében, az Islay szigeti eredet meg egy finom utalás arra, hogy a palackban a füstös, tőzegben tobzódó szellős árnyalatokat sem kell nélkülöznünk. Egy verhetetlenül finom malátás, gyümölcsös és diós elixírről beszélünk, ami különösen ajánlott a skót párlatok régi és új rajongóinak.

Árnyalataiban bérelt helye van a gyümölcsös ízeknek és a csonthéjas komponenseknek. Mélyen rajta hagyta a kézjegyét a tölgyfahordós érlelés, egy kis füstösséggel emelve az élményt. Az élelmesebb whiskyvándorok a tengeri só jellegzetes ízét is érezni fogják benne. Az eredeti karakteresség megőrzése érdekében a párlat hűtve szűrés nélkül készült, egy igazi non chill filtered remekmű.

Barack Obama: az első elnök, aki sört főzött a Fehér Ház árnyékában

Méghozzá mézeset, négyféle kiszerelésben: Honey Ale-ként, White House Honey Ale változatban, White House Honey Porterként és White House Honey Brownként is alkotott.

Tegyük hozzá gyorsan: Obama a „mulatási spektrumot” tekintve nem tartozott a féktelen bulibárók közé, inkább átlagos italfogyasztó férfiúként került az elnöki irodába, aki munka után hátradől, és a kedvenc fotelja kényelmében felszisszenti a kedvenc sörét. A sokszor mosolygó elnök egy hideg pohár sörrel szerette enyhíteni a vállára nehezedő terheket. A patinás Fehér Ház mézes sörét szolgálták fel neki a nevesebb események során, a sörfőzéshez használt méz a Fehér Ház speciális kaptáraiból származott.

Ulysses Grant, a polgárháború whiskyvagánya elnökként visszavett a tempóból

A szakállas, határozott külsővel rendelkező hírhedt tábornok katonai karrierje során annyi nehézséggel kellett szembenéznie, hogy bizony nem vetette meg a pezsgőt, és a nap tekintélyes részében iszogatott a rossznyelvek szerint. Úgy hírlik, Ulysses Grant, az amerikai polgárháború katonai géniusza gyakran kapatosan jelent meg a katonák előtt, és az Unió tábornokaként is sokszor tántorgott, miután a pohár fenekére nézett. Olykor whiskyvel a kezében jött ki a kantinból. Ulysses 135 kiló volt, tekintélyes katonaadagokat fogyasztott, plusz „lánc-szivarozó” (naponta 20 szivart pusztított el), és gyakran acélos italokat ivott a fejfájására. Ráadásul whiskyvel „gyógyította” a honvágyát. Olyan nézetek is vannak, miszerint a legdurvább polgárháborús helyzetek idején Grant egész nap ivott.

Bármennyire is botrányosan sokat ivott, helyet kapott a polgárháború legsikeresebb tábornokai között. Nem véletlen, hogy egy alkalommal Lincoln is megkérdezte: „Milyen whiskyt ivott Ulysses Grant? Küldjön belőle egy hordóval minden tábornokomnak!”

Elnöki feladatai kellős közepén azonban Grant már nem engedhette meg magának ezt a vétkes könnyelműséget, és úgy döntött, ideje lassítania az alkoholfogyasztás ütemén. Csak időnként ivott meg egy pohárkával, és innentől inkább a klasszikus champagne-t választotta. A Fehér Ház egyik régi számlája szerint nem volt szűkmarkú, és egyszer összesen 1800 dollárt szánt egy üveg pezsgőre (ami már akkoriban is kiemelkedően magas összegnek számított).

Grantnak egy veretesebb whisky lenne a megfelelő választás, például a Wild Turkey Rare Breed Whiskey a maga 58.4%-ával. Ez egy igazi cask strength varázslat a Bourbon műfajában olyan sokkolóan vad energiákkal, hogy még a polgárháború kaotikus napjaiban is kihúzta volna Grantet a mély apátiából! Már a borostyán szín is kedves a szemnek, nem beszélve az üvegben eszkalálódó virgonc életörömről, amit a Wild Turkey Rare Breed Whiskey képvisel.

A vad pulykákról elhíresült whisky a zsonglőrök eleganciájával ötvözi a 6, 8 és 12 éves whiskyket. A magasabb alkoholtartalom meg utal arra, hogy egy igazi szenvedélyes, tüzes pulyka rejtőzik a palackban. Jimmy Reed, a Wild Turkey master blendere hígítás, azaz víz és jég nélkül ajánlja fogyasztásra ezt a masszív italt, mert így tudják kifejteni erejüket a benne alvó tüzes pulykák!

A cask strength erejű Wild Turkey Rare Breed Whiskeynek igen jót tett a francia tölgyfa nemessége, eszméletlenül gazdag aromabirodalom rajzolódik ki a szájban. Érezhető benne az édes datolya, a bársonyos méz, egy kis rozsossággal keveredve. Ugyanakkor kortyai krémes likőrösséggel delejezik az ízlelőbimbókat, a méz és a kakaó egybeolvadásával.

Minden reggel egy pohár Bourbon: Harry Truman begyakorolt rutinja

Truman első számú itala az elnökök többségén oly népszerű bor és sör helyett bizony a Bourbon volt. Truman kitalált magának egy jól bevált reggeli rutint: megivott egy pohár Bourbont, aztán nekivágott egy kis sétának, hogy lemozogja. A Kentuckyból származó Truman nem engedte, hogy kedvenc itala befolyásolja az elnöki döntéshozását: ez a rokonszenv sem akadályozta meg abban, hogy egy alkalommal 60 napos moratóriumot rendeljen el a Bourbon termelésére Amerikában. Ugyanis félre kellett tennie a gabonát más fontosabb dolgokra, mert erre volt szükség a nehéz helyzetben lévő, élelmiszeripari gondokkal küzdő országok számára.

Truman egyébként nem a munkahelyi stressz miatt ivott minden reggel egy pohár Bourbont. Orvosi utasításra rendszeresítette ezt a szokását, és utána narancslevet ivott, meg evett egy kiadós reggelit (ami tojásból, pirítósból, szalonnából, gabonapehelyből és tejből állt).

Truman Kentuckyól származott, így minden bizonnyal elnyerte volna a tetszését az iDrinks Bourbonjei közül a Bulleit Kentucky Bourbon Whiskey. A 45%-os alkoholtartalomtól izzó nedűt kortárs klasszikusnak nevezhetnénk, hiszen a 21. század dacára manapság is 1830-as recept szerint készül. Vad, magas rozstartalma okán szintén kiemelkedik a hagyományos Bourbonök tömegéből, és fűszeres karakterével, a kukorica és árpamaláta páratlan összhangjával szintén képes újat mondani a műfajban. Augustus Bulleit, a whiskey atyja óriási hangsúlyt fektetett arra, hogy csúcsminőségű komponensnek alkossák izgalmas italát, így a Bulleit mai készítői is ezt tekintik hitvallásuknak.

Illata egy valóságos narancslekváros szimfónia, teli a fűszeres toast ínycsiklandozó fuvallataival. Íze még magasabbra emeli a tétet a citrusosság dinamikájával, a téli fűszerek testet-lelket felébresztő kellemes hömpölygésével. Még egy kis szivaros karakter is felsejlik benne, a fűszeres fortissimók pedig az eszünkbe juttatják, mennyire acélos ital a Bulleit!

Lyndon B Johnson, a Bourbon és a scotch barátja

Johnson megszállott golfozó hírében állt, és a golfkocsijában rendre felbukkant a Bourbon-ös pohár. Állítólag volt egy érdekes szokása: amikor whiskyfogyasztó vendéget fogadott az Ovális Irodában, arra kérte a személyzetet, hogy neki a látogatójánál gyengébb whiskyt keverjenek. Mert így tisztább fejjel vághatott bele a nagy megbeszélésekbe, és taktikai előnyt vívhatott ki magának. A texasi születésű Johnson előszeretettel vezette körbe a vendégeit a saját tanyáján, miközben együtt kortyolgatta velük a kedvenc texasi főzésű sörét. Ha megcsappant a Bourbon vagy a scotch szintje a pohárban, intett a titkosszolgálat embereinek, akik nyomban újratöltötték a poharát.

Lyndon B Johnson nagy kedvence a scotchok közül mindenképpen a Cutty Sark volt, amely az 1950-es évek végén, az 1960-as évek elején vált popkult itallá Amerikában. Robert Baker, Johnson szenátusi asszisztense szerint olykor megesett, hogy ez a nagy ember, Lyndon Johnson nehezebb időkben egy palack Cutty Sark 2/5-ét is megitta… Elnökként bárhová ment, mindenhová magával vitte a saját túlméretezett ágyát, egy speciális zuhanykészüléket, több ezer személyes felirattal ellátott golyóstollat, rengeteg szivargyújtót, több tucat Cutty Sarkkal együtt.

Miért szerette annyira Lyndon B Johnson a Cutty Sark Whiskyt? Talán azért, mert ez a whisky megmutatja, hogy a skót whisky világában is létezik átmenet a könnyed lendületesség és a klasszikus vonalvezetésű scotch stílusa között. Másrészt ezt a blendet GlenRothes, Tamdhu, Macallan és Glengoyne alkotja – a pompás párlatok pedig önmagukért beszélnek. Mi tagadás, ezt a nagyszerű ital a skót blenderszakma jutalomjátéka, amely szerteágazó ízrétegei által robbant be a köztudatba. Saját születésének leggyorsabb négyárbócos hajójáról kapta a Cutty Sark nevet, és be is navigálta magát minden idők legjobb whiskyjei közé. A Bourbon hordós érlelést kiegészítették egy kis sherry hordóssal, így született virágos és energiával teli íze. Markánsan érvényesül benne a ropogós gabona, miközben bravúrosan játszik a vaníliás rétegekkel és a citrusosság lüktetésével. Az olajos ízek sokszínűségét a hívogató karamella teszi változatossá, és egy kis kakaó gondoskodik arról, hogy mindig érjen minket egy kellemes meglepetés a Cutty Sark Whisky ízlelgetése közben.

Kedve támadt megkóstolni néhány elnöki italt, hogy az aromák ösvényén a Fehér Házban érezhesse magát? Jöjjön el az iDrinks üzleteibe, ahol kollégáink segítenek megtalálni az ízléséhez legjobban illő minőségi italokat, amelyekkel még az amerikai elnökök is széles mosollyal koccintanának!