skót whisky
A történelem legnagyobb rablói gátlástalanul letámadtak egy értékes portékákat szállító vonatot, ahogyan azt Jesse James tette. Bonnie és Clyde pedig saját műfajt teremtettek azzal, hogy a romantikát rablással dobták fel. John Dillinger a tűzpárbajok kereszttüzében élte az életét, az Elefántember pedig gyakran előre megtervezett forgatókönyv szerint ment rabolni – akárcsak a Nagy Pénzrablás agyafúrt Professzora.
Lássuk, milyen nekik való italokkal csillapíthatták volna a szomjukat, mielőtt csattan a karjukon a bilincs!
Mióta világ a világ, az embert élénken foglalkoztatják a rejtélyek. Történik egy gyilkosság, misztikus események zajlanak egy kisvárosban…Aztán jön egy dörzsölt, viselkedésében kicsit furcsa figura, aki megoldja a bonyolult bűncselekményeket. Lehet, hogy kackiás bajsza van, mint Poirotnak, vagy mindenben a sziklaszilárd logikára hagyatkozik, akár Sherlock Holmes. Esetleg sörözik és rendületlenül csajozik Hawaii szigetén, mint Magnum. Netán melankolikus alkat, Marlowe-hoz hasonlóan.
A világ top nyomozói extra különc figurák, de mindegyiküknek kijárna egy klassz sör az iDrinks üzleteiből!
Most kiderül, milyen izlandi gin lenne a valhallai villámisten, Thor kedvence, melyik Bourbont szemelné kis a démonokkal küzdő Constantine, és melyik lenne az a párlat, amit Amerika kapitány se dobna el magától, ahogyan azt a pajzsával teszi! Azt is megtudjuk, milyen rumra vetné ki hálóját a Pókember.
Az amerikai elnökökben volt egy érdekes közös vonás: legyenek republikánusok vagy demokraták, általában imádták a minőségi italokat, és valamennyiüknek megvolt a nagy kedvence! Mark Will-Weber egy egész könyvet szentelt a témának Mint Julep Teddy Roosevelttel: az elnöki alkoholfogyasztás teljes története címmel, és részletesen bemutatta az egyes elnökök favorizált italait. Az elnökök Will-Werber szerint ugyanazért isznak, mint az átlagemberek. Néha azért, mert ez a hivatalos fogadásokon ez a munkájuk része volt, máskor meg azért, mert magányosak és depressziósak.
Voltak olyan elnökök, akik nem bizonyultak akkora „partyarcnak”, mint a többiek, a Fehér Ház urainak jelentős része azonban bőségesen kivette a részét a borozásokból, a koktélozásból – a whiskyzésről nem is beszélve!
Most kiderül, hogy az amerikai elnökök is tudtak bulizni, és majdnem mindegyiknek van pár fergeteges sztorija a minőségi italokkal!
Az optimizmus világnapja segít abban, hogy szemléletet váltsunk, és harcoljunk a céljainkért.
A pozitívan gondolkodók nap mint nap dolgoznak az önbizalmukon, hogy a kezükbe vegyék az irányítást, mert nincs olyan nehéz körülmény, ami legyőzhetné őket. Ahogy Hemingway írja: „Az ember nem arra született, hogy legyőzzék”.
A világnap apropóján segítünk abban, hogy optimista gondolkodásra hangoljuk magunkat, és közben pár legyőzhetetlenül optimista történettel bíró feeelgood italt is bemutatunk!
A Skót Alföld a Highlands után a második legnagyobb whiskygyártó régiónak számít, és Highland vonalától némiképp délre található. Ez a képzeletbeli vonal átlósan fut Skócia két legismertebb folyójának, a nyugati Clyde és a keleti Tay torkolatai között. A régió olyan skót nagyvárosokat foglal magába, mint Edinbugh és Glasgow városa, emellett a sűrűn lakott Central Belt is ide sorolható Valamint Ayrshire, a The Borders, Dumfries és Galloway. Az északi határvonala a Highland Line, a déli meg az angliai határ.
Islay a Hebridák ékköve, egy füstösségtől örvénylő whisky-Kánaán. Gigászi méretű sziget számtalan lepárlóval, amit akár a skót whisky-geekek Mekkájának is nevezhetnénk.
Skóciáról sokaknak egyből a füstös-tőzeges whisky ugrik be, és ebben bizony elévülhetetlen érdemei vannak az Islay whiskyrégiónak, a műfaj klasszikus képviselőjének. A Hebrida-szigetcsoportokhoz tartozó festői szépségű sziget bővelkedik homokos strandokban, dombokban, aranyos falvakban, tenger gyümölcseit kínáló éttermekben – és persze a sziget első számú kincseiben, a neves whiskylepárlókban.
Ez a régió kelti életre a whiskyszcéna izzó Szent Grálját, a szent tüzes és tőzeges maláta whiskyket, amelyek olykor túlságosan kemény ostromot indítanak a még kezdő, mondhatni „avatatlan” whiskyvándorok ízlelőbimbói ellen. Nyilván nem érdemes a lehető legerősebb Islay-füstös költeményekkel kezdeni, hanem ebben is meg lehet találni a fokozatosságot.
Islay szigetlakói rendszerint roppant barátságosak, ahogyan a lepárlók is, így sok whiskybarát vág bele egy komolyabb turnéba a szigeten, hogy megismerje Islay lepárlóit. Rövid írásunkban most arra teszünk kísérletet, hogy bemutassuk a legnagyobb ikonokat ezen a földön, és kóstolót kapjunk lenyűgöző párlataikból. Sláinte!
Campbeltown városa egykor virágzó metropolisz volt, és a világ whisky fővárosának nevezték. Másrészt egy neves whiskytermelő régió volt a Kintyre-félszigeten Campbeltown Loch hatalmas tava mellett, ahol összesen 34 lepárló üzemelt. Eredetileg Kinlochkilkerrannak nevezték (ősi gael nyelven: a tó Ciaran temploma mellett). Azonban Campbellre módosították a város nevét, midőn Archibald Campbell, Argyle grófja 1667-ben megkapta ezt a helyet. Akkoriban ő volt a Campbell klán vezére, ám szerencsére a régi klánharcok azóta már a feledésbe merültek, és béke honol a skót földeken.
A whisky lüktető nagyvárosa idővel meggyengült a háborúk és a gazdasági válság által, így 2010-re már csak két lepárló, a Springbank és a Glen Scotia működött a területén. Még az önálló whiskyrégió státusza is veszélybe került…Azonban az Élet Vizének istenei kegyesek voltak Campbeltownhoz, és egy harmadik lepárló aktiválásával ismét feljövőben van a whisky egykori szívcsakrája.
Ismerjük meg ezt a történelmi időket idéző régiót, nemes párlataival együtt!