Észak-Olaszországból származik ez az enyhén kesernyés, mégis édes, savanyú, és fanyarkás, gyöngyöző ital. Az olaszok a „Spritz” fogalmát már régóta dédelgetik, de az Aperolnak sikerült kultikussá tenni a saját alapanyagukkal ezt a változatot. Bár az Aperol Spritz nem tekint vissza túlságosan hosszú múltra, de néhány itthoni bártender iskola és egy hazai tévés személyiség a receptúrát szinte kőbe vésték.

Remek Long Drink nyáron is, és sok narancs hozzáadásával, még télen is nyugtató egyben frissítő aperitif.

Ez az általunk kedvelt koktél egy 1948-as Old Fashioned variáns, amely azonban méltán kiemelkedik a hasonló koktélok közül.

Elkészítését sok helyen, sokféleképp ajánlják, de az eredmény mindegyiknél egy csodálatos, számos íz- és aroma megjelenítésére képes, komplex koktél.

Az elegáns kémek kedvelői biztos tisztában vannak azzal, hogy kedvenc angol kémünk, James Bond amikor épp nem a "felrázva, nem keverve" martini-s hangulatában volt, akkor mindig Negroni-t ivott. Ez bizony egy csodálatosan komplex és kellemesen üdítő koktél.

A Negroni eredete nehezen kibogozható, nincs igazán megbízható forrás, de az bizonyosnak látszik, hogy a szesztilalom sokat lendített az ismertségén. 

Az Americano története viszonylag jól követhető. Születése az 1860-as évekre tehető, és a helyét is ismerjük, ami Gaspar Campari bárja volt. Eredetileg Torino-Milano volt a neve, utalva az alapanyagok származási helyére.

Ez is, mint sok kevert ital, a prohibíció idején vált ismertté és kedvelté Amerikában, főképp az olasz maffia hatásáraAz Americano koktélban csábítóan keverednek a keserű Campari és az édesen-fűszeresen áradó vörös vermuth aromahullámai.

Az Americano koktélt alkotó Campari milánói eredetű. Az Americano inspiráló hatással volt a koktélkultúrára, hiszen ez adta az ötletet, hogy készítsenek egy másik ikonikus Campari koktélt az 1920-as években. A Negroni a legenda szerint úgy jött létre, hogy Negroni gróf gines Americanót rendelt egy firenzei szórakozóhelyen, ezért nevezik sokan az Americanót a Negroni atyjának.

A James Bond könyvek szerzőjét, Ian Fleminget is lenyűgözte a Campariból és vermouthból megálmodott Americano. Ez az első koktél, amit James Bond rendelt a Casino Royalban, az író első kémregényében.

A teljes nevén „The Old Fashioned Whisky Cocktail” története közel 2 évszázadra tekint vissza. 1806 környékére tehető a felfedezése, és az akkori recept is csak annyit ír, hogy: Whisky, cukor, kevés víz és bitterek. Bár folyamatosan ismert és kedvelt ital volt, azért hullámzó karrierje tele volt akadályokkal és változtatásokkal. Bourbon vagy Rozs Whisky? Angostura bitter vagy valami más? Kockacukor vagy cukorszirup?

Ezek mind olyan kérdések amelyeket magunknak kell kitapasztalni, de ahogy a „Whisky Cocktail” is átesett sok változáson, úgy nekünk is érdemes lehet kísérletezni, és megtalálni a kedvencünket.

Közel 75 évvel ezelőtt született ez a remek long drink. Az összetevőket megnézve azt gondolhatnánk, hogy pusztán két jó dolog találkozott és ezek összekeverésével egy remek, új termék született. (Mint a banános-nutellás palacsinta.) Azonban, mint látni fogjuk itt bizonyony üzleti megfontolások álltak a háttérben. De ez semmit se vesz el e koktél remek mivoltából.

A 2006 óta ismert ital feltalálását nem más, mint Simon Difford, a híres Difford's Giude atyja mondhatja magáénak. A név a spanyol ’Flor Saúco’ elnevezésből ered, ami annyit tesz; bodzavirág. Aki ismeri a Margarita nevű kevert italt, annak ez a változat nem lesz ismeretlen, mégis meglepően új ízeket fedezhet fel benne.

Egy valóban egyszerűen elkészíthető ital, és ha minden alkotóelemet - a receptet precízen követve - összerakunk és felviszünk a pohárra, akkor könnyedén lenyűgözhetjük a barátainkat vagy a rendezvény résztvevőit.

Friss és üde, remek élmény.

Ez a hírhedt ital, nagyjából az 1980-as évek elején lett igazán közismert.
Az őt körülvevő mítoszok és legendák közül rengeteget ismerhetünk, de talán a leghitelesebb történet, az 1970 környékére tehető, Robert Butt, az Oak Beach Inn nevü bárban (amely New York, Long Island területén van) találta ki, a prohibíció idejére emlékeztető cocktail-t, ugyanis az ártalmatlannak tűnő Ice Tea külső ténylegesen eltakarja az erősen alkoholos beltartalmat.

Vannak elméletek, hogy ez az ital valójában a szesztilalom idejében jött létre… Sokunk fejében furcsa emlékek vannak erről az italról, de a megfelelő arányok betartásával és a recept követésével egy csodálatosan komplex és üdítő italt kapunk, nem csak egy gyors lerészegedési segédeszközt.

Egy meglehetősen tömény koktélról beszélünk, amelyben minden ital képviselteti magát, amire egy prémium italkedvelő vágyhat: vodka, rum, gin, tequila, és bizony a kényeztetően narancsos Cointreau sem maradhat ki! (Persze ettől eltérő változatok is léteznek, például a Tennessee-i Kingsportban Ransom Bishop más összetevőkkel készítette el a koktélt, ő whiskyvel és juharsziruppal bolondította meg az ízek kavalkádját, ráadásul olyan Long Island Tea-verziók is vannak, amelyben helyettesíti a Triple Sec-et).

Ehhez a koktélhoz remekül használható a Bacardi Carta Blanca Superior Rum vagy az Old Pascas White Rum, a ginek közül a Beefeater Gin és a Bombay Sapphire Gin, illetve a The Botanist Gin kiválóak egy ütős Long Island Tea elkészítéséhez. A vodkák közül ötletes választás a Skyy, a Smirnoff Red, a Finlandia, a tequilához pedig a Herradura vagy a Sierra Silver Tequilája.  

1944-ben, egy nyári éjszakán Victor J. Bergeron (Oakland-i bártulajdonos, és koktél rajongó/feltaláló) megmutatta két Tahiti-i barátjának az újonnan kikísérletezett kevert italát.  A barátok reakciója: „mai tai roa aé”-volt, ami tahiti nyelven annyit tesz „Földöntúli élmény”. Így meg is lett ennek a csodás koktélnak a neve.

Az eredeti recept csak egy specifikus fajta rumot tartalmazott, a J. Wray and Nephew 17 éves Jamaican rumot (ez mára a világ legdrágább rumjává nőtte ki magát). Az eredeti Victro féle recept, 2 uncia 17 éves J. Wray and Nephew rumot tartalmazott, friss lime levet, fél uncia DeKuyper narancs Curacao-t, negyed uncia cukorszirupot, fél cent Garier mandula szirupot.

Az évek folyamán, a mai kor ízlésének megfelelően változtak az összetevők, és mára már nem kell zsebbenyúlósan drága rum ahhoz, hogy egy tökéletesen élvezhető, komplex és frissítő koktélt készíthessünk.

Ez egy újabb keletű ital, a kétezres évek elején ütötte fel a fejét Londonban, de azóta a szórakozó közönség és prémium koktélokra vágyók egyik nagy kedvence lett. Tökéletes azok számára, akik egy gyümölcsös és pezsgő italra vágynak, vagy akik szeretik megmutatni magukat egy bárban a közönségnek.

Feltűnő, már maga az ital neve is az, és a szervírozása sem átlagos. De ennek így is kell lennie, nem ihatja akárki, a név kötelez!