12 szertelenül szokatlan ital az újévre 1 rész: Szürreális szilveszteri szokások – ünepeljünk gintollal, amaróval és szakéval!

A szilveszteri bulin a pezsgőkoccintás már túlságosan kényelmes megoldásnak tűnik, ideje előrukkolni valamilyen formabontó csavarral az italválasztásban, ami alaposan elkápráztatja a vendégeket! Mert mennyivel másabb az év utolsó napja, ha bevetünk egy sivatagi sotolt, egy etióp kávélikőrt, az unikornisok könnyéből desztillált málnás ginlikőrt…Vagy a középkori misztikus füvesemberek örökségét továbbvivő Mandragola likőrt!

Ünnepeljük az új évet a pezsgő mellett egy nem mindennapi itallal. Köszöntsük korban sosem ízlelt zamatokkal az új évet!

Legyen az az újévi fogadalmunk, hogy nyitunk valami újra!

Ebben az időszakban szériában készülnek az új évre szerencsét hozó ételek, éjfélkor különleges pezsgőkkel koccintanak az emberek, aztán ott vannak az újévi fogadalmak, amelyek képesek változást hozni az emberek életébe 2024-ben. (Az újévi fogadalom az ókori babilóniaiaktól ered, akik megfogadták, hogy kifizetik az elmaradt kölcsöneiket, és visszaadják a kölcsönvett mezőgazdasági eszközöket, hogy elnyerjék az isteneik tetszését).

Elég szomorú, de a legtöbb újévi fogadalmat nem veszik túlságosan szigorúan az emberek. Az év elején nagy lelkesedéssel megfogalmazott fogadkozások közel 80%-a februárra megfakul, és a teljes feledés homályába vész. Azt viszont simán megfogadhatjuk, hogy ígéretes, finom italokkal ismerkedünk meg az új évben, amelyek kiragadják az embert a megszokott hétköznapokból!

Lássuk, hogyan ünneplik az új évet szerte a világban, és vágjunk bele egy új ital zamatának megismerésébe. Legyen az szaké, sotol, gintol vagy mandragóra likőr…

Ókori római csókolózás, japán démoni látogatók, rejtélyes konfettizápor és szerencsehozó dán tányértörés – szilveszteri őrületek szerte a világból

Furcsán hangzik, ám egy pápának köszönhetjük, hogy január 1-én indul az újévünk. A Gergely-naptárat 1582 októberében XIII. Gergely pápa vezette be a Julianus-naptár átdolgozott változataként, innentől lehetett január 1-es starttal számolni. Elég időigényes munka volt ennek átalakítása, hiszen közel 350 esztendőbe telt, és Törökországban csak 1927-ben került bevezetésre. Az ókori babilóniaiak azonban csak márciusban ünnepelték az új esztendőt, mert ők ezt inkább a tavasz beköszöntéséhez kötötték. Babilonban a 12 napos Akitu fesztivál és az imádkozás nyitotta az új esztendőt, a melegebb tavasszal.

Az ókori rómaiak ima helyett csókkal köszöntötték az új évet a vérpezsdítő Saturnalia ünnepén. Szaturnusz az idő tiszteletreméltó istene volt az akkori mitológiai gondolkodásban. Ünneplésekor a rómaiak egy időre búcsút vettek a normalitástól, és vad „ereszd el a hajam” bulikat tartottak. Csók partyt rendeztek az év utolsó napján, hogy valami pozitívummal induljon a friss éra. Abból jött a szilveszter esti csók gondolata, hogy ezzel elűzhetjük a magányt a következő évben, a gonosz szellemekkel együtt.

Az új év után az életünkbe villámgyorsan berobbanó Január a rómaiak kétarcú istenéről, Janusról kapta a nevét. Január egy ajtó megnyitását jelképezi, egy új fejezetet kezdetét az életünkben. Az ókori görögök máshogyan értelmezték az új esztendő érkezését. Ők még „babaújévben” gondolkodtak, és Krisztus előtt 600-ban egy kosárba tett csecsemőt szentetek Dionüszosznak, a termékenység és a bor megünneplésére (és láss csodát, manapság is sokan fergeteges iddogálással várják az új esztendőt, bár a termékenységi szempont azóta kissé háttérbe szorult). A baba a görögöknél az újjászületést szimbolizálta, és a vidám görögök örömmel koccintottak babagőgicsélés mellett.

Szilveszter a világ legtöbb részén egy hangulatos bulival egyenértékű, a japán Akitában azonban teljesen más a szemlélet, ott a félelemről szól. Náluk vészjósló fogú, ördögi és vörösre festett figurák járják az utcákat, hogy megijesszék a kicsiket. Mintha egy light horrorfilmben járnánk: a Namahage során a felnőtt férfiak démonnak öltöznek, és ráijesztenek a gyerekekre, hogy ennek hatására jól viselkedjenek. Szilveszterkor afféle modern krampuszként, elmaszkírozva házról házra járnak, és dermesztő kiabálással keresik a gyerekeket: Vannak itthon síró gyerekek? Vannak csintalan kicsik a közelben?” Szóval japán módra elég szürreálisak, és kevesen szeretnének náluk szilveszterkor kisgyermekek lenni…

Dániában meg tányért törnek szilveszterkor, és ez kapcsolatban áll a jó szerencséjükkel. A dánok kissé bizarr módon ezt csinálják a családi és baráti bulikon, hogy így ünnepeljék az új év beköszöntését. Máshol meg a konfettik tánca adja a szilveszter extrém fűszerét, rajtuk rejtelmes szilveszteri kívánságokkal az új évre nézve. A Times Square-en ledobott konfettik titkos üzeneteket tartalmaznak. Több ezer ünneplő kívánságaiból kaphatunk kóstolót, ha elolvassuk ezeket az üzeneteket. A „kívánságkonfetti” 2015-től a szilveszteri tradíció részévé vált. Az emberek „konfettire vetik” a kívánságaikat. Ezek online elolvashatóvá válnak egy nagy Kívánságfalon, aztán ezekből a nagy újévi kívánságokból éjfélkor a tömegre hulló konfettikké alakulnak.

Olasz vörös bugyi szilveszterre, szerencsehozó spanyol szőlő és bizarr újévi lakomák

Brazíliában teljesen máshogy állnak a szilveszteri buli hagyományához, mint nálunk. Ők ugyanis a türkizkék hullámokkal áramló tengerparton, a forró fehér homokban ünneplik a közelgő esztendőt. Kivételesen szerencsésnek számít, ha ilyenkor az ember 7 kívánságot fogalmaz meg, mielőtt bevetné magát a hullámok közé. Bizony így zajlik az új esztendő köszöntése a hőségtől vibráló Rio de Janeiróba!

Az olaszok a színek szimbolikáját csempészik a szilveszteri mitológiába. Szerintük szilveszterkor piros bugyit vagy alsónadrágot kell viselni, mert ez hoz szerencsét az előttünk álló esztendőben. Ugyanis az olasz gondolkodásban a piros a termékenység színe, így a vörös bugyit viselő hölgyek ezáltal az új évben könnyebben teherbe eshetnek.

A spanyolok ellenben szőlőt esznek szilveszterkor, mert náluk ez hoz szerencsét. Náluk az új év első 12 percében 12 szőlőszemet kell megenni, és a szőlő mindig az év egyik hónapját képviseli. Persze vannak olyan pletykák is, miszerint az egész pusztán egy marketing taktika a spanyol borászok részéről, akik több szőlőt szeretnének eladni télen. Mexikóban ezzel szemben a közelgő új év előtti 12 percben kell szőlőt enni a jövőbeli szerencse útjának egyengetésében.

Az Antarktiszon zenei fesztivállal köszöntik az új évet, az IceStockon, a McMurdo állomáson, ahol a lakosság még a nyári hónapokban is maximum 1200 főre növekszik. Japánban viszont 108-szor kongatják meg a harangokat a buddhista templomokban, hogy újév előtt az emberek megszabadulhassanak 108 bűntől. Kolumbiában még misztikusabb a helyzet: babákat, és önmagukra emlékeztető figurákat készítenek, amiket aztán éjfélkor elégetnek. Ezeket Mr. és Mrs. Óévnek nevezik, és segítenek megszabadulni a előző év rossz emlékeitől, a rossz karmától.

A babonák szerint különösen jót jelent, ha sertéshúst vagy fekete szemű borsót eszünk szilveszterkor (ugyanakkor nálunk a lencse a menő ilyen vonatkozásban). A sertéshús ugyanis a gazdagságot jelképezi, a borsó meg a szerencsehozó falatok egyike a néphagyományban, mivel megfőzve a sokszorosára nő a fazékban. Homárt és csirkét enni szilveszterkor azonban a balszerencse áradását vonja magát a babonák szerint. Mert a homár hátrafelé halad, a csirke meg gyakran megvakarja magát a népi megfigyelés szerint. Ezért ha ezt esszük szilveszterkor, nem fogunk tudni előrelépni az életben…

Szilveszterkor Norvégiában és Svédországban szilvával töltött rizspudingot szolgálnak fel, és aki megtalálja benne a 12 diót, az 12 hónapnyi szerencsére számíthat.

A gin új hatványra emelése: a mexikói ízekkel játszó Seis14 Gintol

Hogyan lehetne új árnyalatokkal gazdagítani a gin jól megszokott aromáját? A sotol édes füstösségével – egy olyan itallal, amely rokona a tequilával, mégsem egylényegű vele, képes új zamatokat kölcsönözni a ginnek. Erre a működési mechanizmusra épít a Seis14 Gintol aromája, amellyel új lendületet adhatunk a szilveszternek, a gin és a mexikói sotol zamatos együttállásával.

Gin+ Sotol = Gintol! Ezt a tiszta „matematikát” követték a Seis14 Gintol megalkotói, akik elkészítették a mexikói sivatag édes és füstös zamatú növénye, a sotol és a gin üde és csodás találkozását. A párlat aromatikus főszereplője nem más, mint a Dasylirion Wheeleri sotol, amit hagyományos kemencében főznek, nyitott hordóban, természetes úton erjesztenek, aztán copper alembic stillben desztillálnak. Erre még rátesz egy nagy lapáttal a boróka, a kardamom, az édeskömény triumvirátusa”, hogy elmélyítse a zamatokat és kialakítsa a maga komplexebb zamatát. A végső desztillátumba citromot, borsot, sárgabarackot is tesznek a teljesség kedvéért – na meg azért, hogy a lehető legjobban elbűvöljék a különleges kortyokra szomjazó ginvándorokat, akik a mexikói zamatokat sem vetik meg.

A botanikai jegyzetek között élen jár a boróka, a gyógynövényes és citrusos ízek összesimulása a szájban. A sotol jellegzetes sivatagi édességét szintén élvezhetjük, miközben felsejlik a kardamom, az édeskömény és a narancs is, lédús sárgabarackkal, nyelvet bizsergető borsossággal. Lecsengése egyszerre édes és citrusos, mexikói csavarokkal. Szóval egy olyan tétel, amit bárki büszkén kitehet a bárszekrényére, mert kóstolása után elismerő pillantások tömegével lesz dolga.

A 45%-os alkoholtartalom azonban magasabb a megszokottól, ezért egy kis mértékletességgel kortyolgassuk a gintolt (hagyjunk belőle a bulin másoknak is!).

Köszöntsük a közelgő új esztendőt édesen áramló amaróval: a Pallini Amaro Virgilio

Egy kiadós szilveszteri buli után könnyen gyötrő másnaposságba esik az ember…Amikor masszívan elmélkedni kezd azon, hogyan vehetné fel a küzdelmet a kellemetlen macskajajjal. Mindjárt más a helyzet, ha már eleve gondolunk erre, és megelőzzük a problémát. Azzal, hogy már szilveszter éjszakáján is egy gyógynövényes italt kortyolgatunk, a Pallini Amaro Virgiliót!

Az Pallini elkövetett egy csodás bűvészmutatványt: palackba zárta az olasz napsütést! A csapatnak tényleg sikerült megragadnia a napsütötte olasz nyári esték természetét! Jól érvényesül a párlatban a dolce vita gyógynövényes frissessége. Lényegét a tárnics, a cinchona, a rebarbara, a vanília, a narancs és az articsóka alkotja. Szóval egy hamisítatlan mediterrán íztobzódásnak lehetünk tanúi a kóstolás során.

A gyógynövényes vonalon túllépve valami elementáris erővel pörgeti fel az aromákat a vanília és a narancs édes fuvallata, mintha Amalfi szikláin ülnénk és a tengerparton gyönyörködnénk ízlelése közben.

Ebből a mesés érzésből és zamatból már csak a pezsgődurranások tudják kiragadni az ember lelkét. Ha pedig valami lendületesebbre vágyunk, kóstoljuk meg a Pallini Limoncellóját, ami a citrusosság csúcsra járásával alkotott maradandót, egy nagyszerű citromlikőrrel.

A japán szaké keleti békéje: a Dassai 45 Junmai Daiginjo Sake

Ahogy korábban írtam, akad olyan szeglete a Felkelő Nap Országának, ahol vörösre maszkírozott, démoni külsejű emberek járják szilveszterkor az utcákat, hogy ijesztgetéssel jó viselkedésre bírják a gyermekeket. Szerencsére ez csak egy szélsőséges hagyomány, és az ország jelentős részében nyugodt, békés hangulatban várják a közelgő esztendőt. Ugyanezt az elvet képviseli a Dassai 45 Junmai Daiginjo Sake, amellyel békés keleti zamatot hozhatunk a szilveszteri buli hangulatába!

Egy nemes itallal, amit a japánok hosszú évszázadok óta imádnak. Az alkohol, a rizs, a rizsmaláta és a kristálytiszta víz isteni együttállása egy olyan aromatikus finomságot teremt, ami megidézi a szamurájok csodás birodalmát, a természet közelségét. Kortyolgatása közben a Fuji lábánál érezhetjük magunkat.

A szakét ihatjuk hidegen és melegen. A merészebbek más italokkal is előszeretettel keverik, az ízhatások kimaxolása érdekében (ha esetleg valamilyen sosem ízlelt zamatot szeretnénk megkóstolni szilveszterkor, a szaké egzotikus ízeinek bevetésével). Külön neve van a japánoknál azoknak a helyzeteknek, amikor az ember szakét iszik. Ha egy fa alatt iszik, az a Hanami Sake, ha az újévben, az a Toso. Ősszel, a teliholdban gyönyörködve a szaké ivás Tsukimi Sake, a lakásban hóesést nézve meg Yukimi Zake. Szóval valóságos kultusza van a japánoknak ennek a harmonikus, meglehetősen alacsony alkoholtartalmú italnak, amely képes új aromadimenziók élményével ékesíteni a szilveszteri bulit.

A Dassai szakék a japánok nevezetes vidrafesztiváljaira utalnak Yamaguchi prefektúrával együtt, ahol régen számtalan vidra úszkált a helyi folyók hullámai között. A Dassai mesterei szerint szakét készíteni olyan, akár álmokat szőni, ahogyan egykor az egykori vidám kis vidrák halat helyeztek a folyópartra.

A Dassai 45-ben a rizs fényezése 45%-os, ami a minőség csalhatatlan ismérve, 10 Celsius fokos hőmérsékleten kortyolgatva a legízletesebb, illata pedig vetekszik egy japán haiku lényegretörő letisztultságával. Illatolásakor úgy érezzük, mintha főtt rizst majszolnánk, némi gabonával és krémes süteménnyel együtt, a virágos jegyzetek finomságával. Ízében szökőkútként tör a szánkba az alkoholtartalom, nemes japán ízekkel. Selymes és lágy zamata florális örvényléssel érkezik, savas ízekkel és meglepő könnyedséggel – tényleg olyan, mint a folyóban úszkáló vidra. Kiváló ital lehet ez az újévi bulikon fogyasztott sajtokhoz vagy akár a grillcsirkés falatokhoz is.

És Yoi o-toshi o – azaz boldog új évet ezzel a letisztult zamatú szakéval!