10 ország 15 ikonikus itala - 2.rész: A cachacától a rakiig

Minden nemzetnek megvan a saját konyhája, egyúttal a kedvenc nemzeti itala is, amit érdemes megismerni! Az autentikus ízek közé tartozik a mesés távoli kultúra, Japán szakéja. Már a régi időkben is békés mosollyal kortyolgattak a szamurájok, a szépséges gésák és a sötét szándékoktól hajtott nindzsák a Felkelő Nap Országában. Az angoloknál meg evidens, hogy mindent áthat a gin borókás zamata.

A francia italkultúrát el sem tudjuk képzelni a csúcsminőségű champagne-ok nélkül. Dom Pérignon leleményes nézetei nélkül nem lennének olyan finomak, mint manapság érezzük a nagy pezsgődurranások rituáléja után. Míg a norvégok az aquavitra esküsznek, hiszen megtestesíti az északi ízek színe-javát. A braziloknál meg egyenesen kihagyhatatlan a temperamentumos cachaca, a Caipirinha energikus motorja.

A törökök rakit, azaz „oroszlántejet” isznak, mert ebben a fehér és ízletes nedűben találták meg a bátor férfiaknak kijáró büszke nemzeti árnyalatokat.

Fedezzük fel a fenséges nemzeti italokat, amelyek elérhetőek az iDrinks üzleteiben!

A brazil Caipirinha motorja: a cachaca

A cachaca az amerikai kontinens egyik legősibb párlata, ha úgy vesszük ez egy cukornádból készített rum, de azért vannak fontos különbségek. Bár a legtöbb rumnak cukornád az alapja, a készítési folyamat mégis jelentősen eltér egymástól. A rumok tekintélyes része a melasszal kezdődik, ami a cukornádkészítés mellékterméke, egy szirupos és sűrű édesség. A cachaca ezzel szemben a frissen vágott cukornád szárából lassan préselt lével veszi kezdetét. Élesztőt adnak ehhez a vibrálóan friss folyadékhoz, hogy a cukornád leve alkohollá alakuljon, majd copper stillekben desztillálják. Az ízek kiteljesedéséhez gyakran brazil fából készített hordókat használnak, hogy extra ízt kölcsönözzenek a párlatnak.

A cachaca ezer szállal kötődik Brazíliához, és ez a törvényi kereteiben is megnyilvánul: csak ebben az országban lehet készíteni, és alapja mindig a brazil cukornád. Az országban szeptember 13-űn ünneplik a Nemzeti Cachaca Napot, mert 1661 szeptember 13-án kapott a párlat értékesési engedélyt az országban. A Portugál Birodalom kezdetben betiltotta a cachaca előállítását és értékesítését, nehogy az a háttérbe szorítsa a bagaceirát, egy tradicionális portugál brandyt. A szomjas nemzeti italra vágyó brazilok hevesen tiltakoztak, és a „cachaca forradalma” az ital legalizálásához vezetett. A cachaca önmagában is elég temperamentumos, ám aromatikus csúcspontja mindenképp az a pillanat, amikor Caipirinhát készítenek belőle.

Pernambuco régiója kitett magáért, és elhozta nekünk a világ egyik legjobb cachaca italát! A Cachaca Pitú a brazil életöröm bőséges áradása, vagány komplexitással. Megállíthatatlanul áramlik benne a cukornádból préselt friss édes nedű, és minden kortya a helyi talaj, az éghajlat, a cukornád típusáról mesél, az előkelő érlelőhordó adottságairól nem is beszélve.

A brazilok önmagában is bármikor megisznak egy jó cachacát. Ha autentikus élményre szomjazunk, akkor így is ajánlott megízlelni ezt a kiegyensúlyozott cukornádkölteményt. Azonban egy remek koktélt, mondjuk a Caipirinhát már nehéz elképzelni nélküle, ha egy kimondottan brazil zamatszimfóniára vágyik az ember. A kellemesen gyümölcsös félédes finomságnak ott a helye az ember bárszekrényén, mert egy sallangmentes trópusi ritmusú zamattal bűvölhetjük el barátainkat és családtagjainkat.

Salude, azaz egészségünkre!

Az angol párlatok alfája: a gin

A gin egy kesernyés, kellemese kavargó párlat, főszerepben a borókabogyóval, nagyjából 40%-os alkoholtartalommal. A Gin-tonic az idők során világhírűvé vált, és rendre feltűnik a Tom Collins, a Gimlet és a James Bond-filmek ihlette Vesper kihagyhatatlan finomhangoló italaként.

A gin előfurárát Hollandiában készítették genever –hollandul: „boróka”– néven, a manapság ismert gin viszont angol földön futott be üstökösként emelkedő karriert. Amikor a 17. században III. Vilmos adókedvezményt adott a gabonatermesztésre, a gabonaalapú szeszes italok gyártására a ködös Albionban, beindult a gin-boom, és az angolok újragondolták a holland receptet, középpontban a borókával. Kezdetét vette a ginőrület, és napvilágot látott a párlat London Dry klasszikus íze, az Old Tom édesebb változataival együtt.

Robbanásszerű belépés lehet a ginek világába a Brockmans Agave Cut változata, ami nem egy átlagos borókás finomság. Túllép a hagyományos ginek eszköztárán, és megmutatja, milyen speciálisan finom ízek bontakoznak ki ebben a pártlatban, ha megbolondítjuk a gines alapvetést egy kis tequilás csavarral. Egyszerre kapunk kóstolót a markáns mexikói kortyokból és a ködös Albion letisztult gines árnyalataiból, ami többszáz éves múltra tekint vissza, és a tradíció elhozza a pallérozott ízek eleganciáját.

A boróka és az agávé külön-külön is elhozzák az áramvonalasított édes ízek szimfóniáját. Együtt azonban, összecsengve egészen különleges élményt kínálnak, találkozik a mexikói és brit ízek kifinomult összhangja. Miközben a grapefruit és a gyümölcsösség armadája is hírt ad magáról, és mi járunk a legjobban, miközben két varázslatos italkultúra egyesül a pohárban!

Aquavit – a norvégok kristálytiszta

Az aquavit az élet vize a norvég kultúrában. Mert a franciáknak ott van a konyak, az olaszoknak a grappa, az angoloknak a gin, a mexikóiaknak a tequila, nekik pedig egy nemzeti párlat, az aquavit! Nem is lehet az akvavitet egyértelműen norvégnak tekinteni, ez inkább egy skandináv csodaital, amit a svédek és a dánok is előszeretettel kortyolgatna (Izlandon, a Feröer-szigeteken és Kanadában is igencsak felkapottnak számít). Norvégia azonban mindenképpen az akvavit Mekkája, mivel 90-nél is több akvavitfajta készül az országban.

Búzából vagy burgonyából desztillálják, alkoholtartalma nagyjából 42-47% környékén mozog. A norvégoknál a kiindulópont 95%-ban a norvég burgonya, és minimum 6 hónapig tölgyfahordóban érlelik.

Az északi népeknél már a 16. században elterjedtek voltak a gabonából készült tömény szeszes italok. A szerzetesek kolostorai ebben az időben gyakran kórházként működtek a tomboló járványok alatt. Amikor a 16. század végén Svédországot elérte a pestis hulláma, III. Johan király megparancsolta Simon Berchel patikusnak, hogy készítsen valamilyen gyógyitalt a fenyegetés ellen. Desztillált egy akvavitot, ami alaposan megizzasztotta a betegeket, így akkoriban hatékony gyógyitalnak bizonyult. Aztán a 16 században a dán Anna Sachsen hercegnő vált kora vezető akvavitgyártójává. Legendás elixíreit európai királyok és császárok kortyolgatták. Az egykori gyógyitalból jobbnál jobb verziók láttak napvilágot, amit az iDrinks üzleteiből mi is beszerezhetünk!

A burgonyából készülő Linie Aquavitot a norvég gyógynövények és fűszerek teszik sokszínűvé az Oloroso sherry hordó finomhangolásával! Az aquavit eredeti receptúrája immár 200 éve létezik, és a jól bevált formula annyira sikeresnek bizonyult, hogy egy szemernyit sem változtattak rajta. A kultúrák találkozási pontjainak megtalálása mindig remek ötlet ahhoz, hogy felpörgessék egy párlat zamatát. Így van ez a Linie esetében is, amit a spanyol sherry hordós érleléssel futtatnak a csúcsra. A zamatok összesimulásához a brandtől megszokott módon az is kell, hogy a hordós érlelés során a párlat kétszer átkeljen az Egyenlítőn, így nyeri el igazi mélységét az ital.

A köménymag és az ánizs kölcsönhatása felejthetetlen italt teremt a palackban, hála a Linie mestereinek! Az aranysárga norvég nedű pompásan passzol a füstölt lazachoz, a pácolt tenger halhoz, illetve a tenger gyümölcseihez. A bevállalósabb akvavitfanok sörrel keverve megízlelhetik ezt a hamisítatlan északi csodát, ami a viking harcosoknak is elnyerte volna a tetszését ezen a vidéken!

Dom Pérignon és a francia pezsgő

„Gyerek azonnal, mert a csillagok ízét kóstoltam!” – a legenda szerint így kiáltott fel Dom Pérignon, aki megkóstolt egy jó ideje a hordóban rostokoló bort, és varázslatot talált benne.

Dom Pérignon alakja eggyé vált a francia pezsgővel. A champagne feltalálója köré valóságos mitológiáz szőttek. Nem kétségbevonhatatlan tény, hogy a derék szerzetes találta fel az első habzóbort, ám az vitathatatlan, hogy ő a kulcsfigurája a Champagne borvidéknek, mert az ő innovatív szemlélete nélkül ma nem kortyolgathatnánk ilyen minőségű champagne-okat. Hautvillers kolostorában Dom Pérignon alaposan kutatni kezdte a szőlőművelést, és kevesebb fürtöt hagyott a szőlőn, bevezette a szakaszos szüretelést. Gyors préselést vezetett be, és meglátta a kapcsolatot a szőlő héjon áztatása és a bor színe között. Az eltérő dűlők szőlőinek háziasításával frenetikus borokat készített.

Pérignon alakja és a champagne örökre megváltoztatták a francia Champagne régió sorsát. Olyan champagne házak kerültek előtérbe, mint a Ruinart, a Moet, a Veuve Clicquot és a Pommery. A borostyán nektár minden minőségre szomjazót meghódított, és a világ leghíresebb borává avanzsált. A champagne vált az ünnepi koccintás, az elegancia és a luxus szimbóluma.

A kimagaslóan jó minőségű champagne iskolapéldája a Moet & Chandon Imperial Brut Champagne. Alapját 3 jellegzetes szőlőfajta adja, a Pinot Noir, a Pinot Meunier, illetve a Chardonnay. Emellett a hosszú hordós érlelés is rengeteg értéket kölcsönöz a champagne-nak. Champagne tartomány folyékony aranya a Méthode Classique/Champenoise eljárás által nyeri el végső kiforrottságát. A Moet & Chandont 250 événél is elmélyültebb tapasztalata vezérli, ezért nevezik a királyok italának.

Komplex francia ízében összecseng a lédús alma, a zamatos körte, a barack és a frissítő citrusosság, enyhe savassággal és virágos aromákkal.

Ez egy csábítóan finom champagne, amely remekül passzol a halakhoz, a tengeri ételekhez, és még a sushihoz is.

Az erjesztett rizs diadala: a japán szaké

A szamurájok országában nihonsuként, vagyis japán likőrként emlegetik ezt az erjesztett rizsből készített tradicionális italt. Olyannyira szeretik az emberek, hogy az ország nemzeti italává nőtte ki magát, és mindig ezt kortyolgatják a szertartásokon, a nagy eseményeken és a felemelő nemzeti ünnepeken szintén szakét szolgálnak fel. Egy tokkuri nevű magas nyakú üvegben szervírozzák, és a sakazuki nevű porcelán csészéből isszák.

Senki sem tudja pontosan, hogyan született az első szaké, hiszen annyira ősi italról beszélünk, hogy megelőzi a történelmi feljegyzéseket. Sokak szerint időszámításunk előtt 500 körül jelent meg az első szaké Kínában. A régi mendemonda úgy tartja: egy faluban a helyiek rizst és diót rágtak, majd mindezt egy közös kádba köpték, majd hagyták erjedni, mivel a nyálukban lévő enzimek segítették az erjesztési folyamatot. A naturális módszerrel felhagytak a koji felfedezése után, mert innentől egy speciális enzimmel pörgették fel a rizs erjedését. A 10. századot követően a templomok és a szentélyek elkezdtek saját szakét készíteni. A templomok évszázadokon át a szaké elsődleges lepárlói lettek, az 1300-as évekre a szaké vált Japán első italává. Annyira menő lett szakét inni, hogy napjainkban már több mint 2000 szakéfőzde működik Japánban. Az ital népszerűsége exponenciálisan nőtt a tengerentúlon, és rengeteg szakéfőzde alapult Kínában, Délkelet-Ázsiában, Ausztráliában.

Japánban óriási ünnepnek számít október 1: ez a szaké ünnepe, amit nagy lelkesedéssel tartanak a szakéfőzök és a fanok a világ mind a négy sarkában.

A Choya Sake eszményi szimfónia a rizses ízekből ahhoz, hogy megismerkedjünk a japánok kultikus italával. Az erjesztéssel készülő rizses meglepetés a 15%-os alkoholtartalomban játszik, illata és aromája leginkább a kellemesen kavargó fehérbort juttatja az ember eszébe. A klasszikus szervírozás szellemében apró kerámiacsészében teszik az asztalra. Valójában szinte mindegy, milyen körülmények között kortyolgatjuk, egészen biztosan fejedelmi élményben lesz részünk!

A nemes tölgyfahordóban érlelt Choya Sake hidegen és melegen is elvisz minket a mindenre elszánt szumó birkózok, szamurájok és nindzsák kultikus világába. Kóstolásakor meg úgy érezhetjük, mintha egy aromatikus cseresznyevirágzásban vennénk részt. Illatában gyengéd gyümölcsösség örvénylik az édes rizs finomságával, a dinnye kellemes frissességével. A Choya Sakét nemcsak önmagában kortyolgatják: ázsiai ételekhez szintén ragyogó választás, mindenképpen érdemes kipróbálni.

A bátor férfiak oroszlánteje Törökországból: a raki

Az európaiak rendszerint bort kortyolgatnak egy finom vacsorához, a törökök viszont rakit! Szó szerinti fordításban „oroszlántejet”, amelynek sajátos íze és óriási kultúrája van Törökországban. Azért Aslan sütü, mert víz vagy jégkockák hozzáadásával a raki villámgyorsan tejfehér színűvé válik. Az oroszlán, az Aslan a vagány, erős és bátor férfiú metaforája a törököknél, ezért ez a fehérré változott nedű „tej az erőseknek” jelentéssel robbant be a köztudatba.

A raki egy átlátszó színű, többnyire szőlőből vagy mazsolából készült párlat, a kétszeres lepárlás által létrejövő kristálytiszta kavargással. Vanna olyan török régiók, ahol fügét, szilvát és más komponensekkel pörgetik el ezt a stlíusos nedűt. Elég bivalyerős alapvetéssel, 40-50%-os alkoholtartalommal hömpölyög a palackban, ezért az esetek többségében vízzel vagy jégkockákkal hígítják, mert így lesz misztikus fehér, igazi oroszlántej a raki!

A Yeni Raki egy klasszikus ánizsos kísértés Keletről, a törökök energikus lendületével és életörömével. Keresve sem találhatnánk ennél kedvcsinálóbb rakit, mert remek bevezetőt ad a török aromák magával sodró világába, és ezután más rakikra is kíváncsiak leszünk. A Yeni Rakiban szervesen összefonódik a szőlő üde frissessége és az ánizs magával ragadó élménye, amely megidézi a bazárok keleti ezerarcúságát. Az ánizs rendelkezik egy olyan eredendően ánizsos olajossággal, gyümölcsös hömpölygéssel, ami a poharunkba csempész egy kis Törökországot.

Ha egy hamisítatlan oroszlántejes kuriózumra vágyunk, akkor érdemes beszerezni a törökök kultikus italát, a Yeni Rakit az iDrinks üzleteiben!

Fedezze fel a nemzetek ikonikus italait az iDrinks kínálatában! Jöjjön el hozzánk, és kollégáink segítenek megtalálni az ízléséhez