Napjainkban, a háborúk, járványok és más társadalmi feszültségek korában nem számít divatnak a derűlátás, az élet pozitív oldalának szemlélése, ám ideje véget vetni ennek! Ezt a nézetet fogalmazták meg azok, akik február első napját az optimizmus nemzeti ünnepévé tették.

A hangulatunk, a mindennapi boldogságunk múlhat azon, mennyire tudunk optimistán állni az élethez. Ezért összegyűjtöttük azokat a szempontokat, amivel napi szinten is pozitívabban, optimistábban láthatjuk a minket körülvevő dolgokat. Most kiderül, mi jellemzi az optimista embereket, és hogyan játszott szerepet ez a szemlélet a nagy italkészítő mesterek életében, a pompás párlatok létrejöttében.

Közben bemutatunk néhány mosolyfakasztó italt, amelyek feelgood hangulatukkal hozzájárulnak ahhoz, hogy pozitívabban, ígéretesebb ragyogással tekinthessünk az életünkre – és a jövőre.

A Skót Alföld a Highlands után a második legnagyobb whiskygyártó régiónak számít, és  Highland vonalától némiképp délre található. Ez a képzeletbeli vonal átlósan fut Skócia két legismertebb folyójának, a nyugati Clyde és a keleti Tay torkolatai között.  A régió olyan skót nagyvárosokat foglal magába, mint Edinbugh és Glasgow városa, emellett a sűrűn lakott Central Belt is ide sorolható Valamint Ayrshire, a The Borders, Dumfries és Galloway. Az északi határvonala a Highland Line, a déli meg az angliai határ.

Islay a Hebridák ékköve, egy füstösségtől örvénylő whisky-Kánaán. Gigászi méretű sziget számtalan lepárlóval, amit akár a skót whisky-geekek Mekkájának is nevezhetnénk.

Skóciáról sokaknak egyből a füstös-tőzeges whisky ugrik be, és ebben bizony elévülhetetlen érdemei vannak az Islay whiskyrégiónak, a műfaj klasszikus képviselőjének. A Hebrida-szigetcsoportokhoz tartozó festői szépségű sziget bővelkedik homokos strandokban, dombokban, aranyos falvakban, tenger gyümölcseit kínáló éttermekben – és persze a sziget első számú kincseiben, a neves whiskylepárlókban.

Ez a régió kelti életre a whiskyszcéna izzó Szent Grálját, a szent tüzes és tőzeges maláta whiskyket, amelyek olykor túlságosan kemény ostromot indítanak a még kezdő, mondhatni „avatatlan” whiskyvándorok ízlelőbimbói ellen. Nyilván nem érdemes a lehető legerősebb Islay-füstös költeményekkel kezdeni, hanem ebben is meg lehet találni a fokozatosságot.

Islay szigetlakói rendszerint roppant barátságosak, ahogyan a lepárlók is, így sok whiskybarát vág bele egy komolyabb turnéba a szigeten, hogy megismerje Islay lepárlóit. Rövid írásunkban most arra teszünk kísérletet, hogy bemutassuk a legnagyobb ikonokat ezen a földön, és kóstolót kapjunk lenyűgöző párlataikból. Sláinte!

„Nézz mélyen a természetbe, és akkor mindent megértesz!” – írja Albert Einstein. Ugyanez a helyzet a fenséges italok zamatával, amelyek a természetes összetevők fenséges finomságából merítik esszenciájukat. Legyen szó a rejtelmes természet alkotta kristálykoponyákról, a mélytengeri csápos kraken szörnyről, a Fuji hegy hatásáról, vagy a mandragóragyökerek misztikus ízéről…A természet számos meglepetést tartogat az ízek szerelmeseinek, és ideje felfedeznünk a titkait!

Lássunk néhány különleges italt, amelyek a természetnek köszönhetik aromatikus fortissimójukat.

Campbeltown városa egykor virágzó metropolisz volt, és a világ whisky fővárosának nevezték. Másrészt egy neves whiskytermelő régió volt a Kintyre-félszigeten Campbeltown Loch hatalmas tava mellett, ahol összesen 34 lepárló üzemelt. Eredetileg Kinlochkilkerrannak nevezték (ősi gael nyelven: a tó Ciaran temploma mellett). Azonban Campbellre módosították a város nevét, midőn Archibald Campbell, Argyle grófja 1667-ben megkapta ezt a helyet. Akkoriban ő volt a Campbell klán vezére, ám szerencsére a régi klánharcok azóta már a feledésbe merültek, és béke honol a skót földeken.

A whisky lüktető nagyvárosa idővel meggyengült a háborúk és a gazdasági válság által, így 2010-re már csak két lepárló, a Springbank és a Glen Scotia működött a területén. Még az önálló whiskyrégió státusza is veszélybe került…Azonban az Élet Vizének istenei kegyesek voltak Campbeltownhoz, és egy harmadik lepárló aktiválásával ismét feljövőben van a whisky egykori szívcsakrája.

Ismerjük meg ezt a történelmi időket idéző régiót, nemes párlataival együtt!

Pusztán értelmezés kérdése, hogy öt vagy hat whiskyrégióról beszélünk Skóciában. Egyre többen az utóbbi definíció felé hajlanak, és ide sorolják az Islands gyűjtőnéven kifejeződő régiót, azaz Skócia szigeteit és tengerközeli területeit. Az onnan érkező párlatok azonban hivatalosan a Highland régió tagjai. Ahol olyan remekbeszabott párlatok születnek, mint a Ledaig, a Talisker, az Arran, a Tobermory, a Jura és a Scapa.

Whiskyt készíteni azonban egy szigeten meglehetősen nehéz dolog, igazi kihívás! Ugyanis valamennyi hozzávalót és felszerelést tengeri úton kell odaszállítani, a hullámok viszontagságos ringatásától kísérve. A szigetek gyakran távolinak tűnnek a szárazföldről nézve, és onnan kell visszaszállítani a párlatokat a nagyközönségnek. Azonban mégis megéri, mert ezek az italok a tenger érintése által valami sallangmentes gyönyört, egyedi zamatot képviselnek, az élet vizét szeretők nagy örömére!

A tengerből kiemelkedő sziklás, erdős földdarabok lepárlóiban parádés párlatok látnak napvilágot a stillekben, a mesterek keze alatt. Mi pedig megkóstolhatjuk a szigetlakók single maltjait, a műfaj iskolapéldáit.

Speyside vidéke ad otthont Skócia talán leghíresebb popkult whiskyjeinek. A 6 régió közül Speyside az iparág szívverése és mágneses középpontja, hiszen Skócia több mint 140 lepárlója közül több mint 50 nevezi otthonának.

És persze Speysidenak is megvan a maga kellemesen kavargó zamata! A Speyside whisky lágy, gyengéd és gyümölcsös stílusáról ismert, bár itt sem lehet az egész régióban egységes vonalvezetésről beszélni az ízek tekintetében. Ez a kellemes áramlás teszi a Speyside-párlatokat széles körben népszerűvé!

Ismerjük meg a Spey-folyó völgyét, az itt csörgedező pompás nedűkkel együtt!

Varietas delectat. A változatosság gyönyörködtet– tartja a régi mondás, és ez különösen igaz a skótok whiskyrégiójára, Highlandre. Ez a vidék – régi nevén „az ősi gaelek helye”– kiemelkedik a többi közül változatos whiskytermésével az eltérő karakterek széles spektrumával. A könnyedebb hangvételű whiskyktől indulva a Skót-felvidéken eljuthatunk a sósabb tengerparti ízekig, rengeteg fenséges nedű hömpölyög a lepárlók stilljeiben.

A Highland régió, vagyis a Skót-felvidék az ország legnagyobb whiskytermelésével büszkélkedhet. A Highland egy sziklás terület, romantikus szépségű turistaparadicsom hatalmas kiterjedéssel, a hűvösebb tengerparttól a Cairngorm-hegységen át magas dombokig és tavakig. A zord körülményekkel azonban mit sem törődnek a mindenre elszánt whiskykészítők, akik olyan nagyszerű nedűket desztillálnak a hegyvidéken, mint a Deanston, a Dalwhinnie vagy a Glengoyne.

A Skót Alföld a Highlands után a második legnagyobb whiskygyártó régiónak számít, és  Highland vonalától némiképp délre található. Ez a képzeletbeli vonal átlósan fut Skócia két legismertebb folyójának, a nyugati Clyde és a keleti Tay torkolatai között.  A régió olyan skót nagyvárosokat foglal magába, mint Edinbugh és Glasgow városa, emellett a sűrűn lakott Central Belt is ide sorolható Valamint Ayrshire, a The Borders, Dumfries és Galloway. Az északi határvonala a Highland Line, a déli meg az angliai határ.

A sherry különféle borokból készül, és valamennyinek Dél-Spanyoloroszág meghatározott régiójából kell származnia. A popkult Sherry-háromszögből: Jerez de la Fronterából, Sanlúcarból és El Puerto de Santa Mariából. Ezek között húzódik a legfinomabb sherryk képzeletbeli háromszöge. A sherry készítését mindig a Consejo Regulador szabályozza, és csak az az ital számít törvényi szempontból sherrynek, amelynek létrejöttét egy ilyen pallérozott tudással rendelkező mester egyengette. A három leggyakoribb sherryfajta a sherry cask whisky készítéséhez a Fino, az Oloroso és a Pedro Ximénez.

A Fino egy száraz sherryt körvonalaz, a többinél könnyedebb karakterrel. A Fino sherryben virgoncan kergetőznek az élesztősebb ízek, diós jegyzetekkel tarkítva. Akkor készül ilyen sherry, ha az italt 15%-ig dúsítják, és növeli a bor alkoholtartalmát (miközben az élesztőgombák fejedelmi lakomát csapnak benne, hogy felfalják a megmaradt cukrokat). A Fino sherryt gyakran amerikai tölgyfahordóban érlelik, és meglehetősen ritkán használják whiskyérlelésre. Fino Sherryben érlelt whisky például a Kavalan Solisto Sherry Cask Single Malt.

És itt kanyarodunk rá a felkapottabb sherryhordókra! Az Oloroso a leggyakrabban használt érlelőhordó. Egy édesen csörgedező, aromagazdag bor, nagyjából 17% körüli alkoholtartalommal. Sötétebb színben játszik, és ezt használja többek között az Aberlour A’ bunadh, a Dalmore 12 Years és a Ther Balvenie Doublewood 12.

A Pedro Ximénez (gyakran csak PX néven emlegetik) a mazsolaszerű szőlők birodalmából érkezik. A szőlőt préselés előtt megszárítják, és cukros lé keletkezik belőle. A PX lényegesen édesebb a többi fajtánál. A Pedro Ximénez hordók prémium és egyedibb whiskyk létrejöttének útját egyengetik. A Pedro Ximénez hordókat gyakran az Oloroso sherry hordókkal keverve használják, mint a GlenDronach 12 Years és az Auchentoshan Three Wood esetében, vagy a Laphroaig PX Cask, a Glengoyne Pedro Ximenez Sherry Cask.