A múlt héten ott hagytuk abba, hogy az alkoholtartalmú italok időnként különböző, általában politikai, vagy azzal összefüggő okokból bizony tiltólistára kerültek. De nemcsak általános tiltásokat ismerünk, előfordul, hogy csak egy-egy italféleséget kell időszakosan nélkülözni.

Az alkoholtartalmú italok története nem csupa jókedv és nevetés. A történelem ismer néhány időszakot, amikor egyes italfajták, sőt, akár szinte minden szeszesital illegalitásba kényszerült.

Az szeszes italok fahordós érlelése régi találmány. Ebben a rövid írásban most kifejezetten az égetett/főzött/párolt szeszes italokról ejtek szót, a borok kérdése nyilván teljesen más megközelítés alá esik, hiszen ott a fahordó magához a bor létrejöttéhez szükséges.

Így Szent Patrik napja előtt beszéljünk pár szót az ír whiskeyről. A századforduló (mármint az eggyel korábbi…) idején még elterjedt elmélet volt, hogy a szeszfőzést az írek (egyes változatokban maga Szent Patrik) találták fel az első évezredben. Persze ez inkább legenda, de kétségtelen, hogy igen régen készül ezen a vidéken ez a nagyra becsült italféleség.

Múlt héten a független palackozókról írtunk. Ezek egyike A Douglas Laing & Co. E cég termékei már választékunkban is megtalálhatóak, és rajtuk keresztül kicsit megismerhetjük az ilyen palackozók gondolkodásmódját is.

 

Aki követi az alkoholos italok világát, az jó eséllyel ráébredt már, hogy itt pontosan ugyanolyan folyamatok zajlanak, mint bármelyik másik élelmiszeripari vagy vegyipari területen. Vagyis ezen a piacon is a tőkeerős, egyre nagyobb méretű vállalatkomplexumok kebelezik be az ismert gyártókat és az általuk felépített márkákat. A boltok polcain persze a jól megszokott palackokat találjuk továbbra is, de ha utánanézünk a háttérnek, rájöhetünk, hogy az ezeket gyártók jó része bizony alig fél tucatnyi cégcsoport tagjaként működik.

Szent Patrik napja mára egész ismert ünnep lett nálunk is. Köszönhető ez elsősorban az ír zenének, amit nagyon sok, igazán színvonalas zenekar játszik már itt is, és az ír italgyártóknak, akik az egész világon meglátták a lehetőséget a tavasz elején megtartott vidám és zöld ünnepben.

 

Legtöbbünknél a whiskykről szólván Anglia, pontosabban Nagy-Britannia, még bővebben az angolszász kötődésű nemzetek jutnak eszünkbe. Igaz, ha megnézzük egy nagyobb kereskedő választékát, látni fogjuk, hogy szinte a világ minden pontján készítenek ilyen italt, de azért az igazi whiskyket mégiscsak a Hegylakóhoz, 007-hez, netán Jockey Ewing-hoz kötjük. Végül is valahogy el kell igazodni a világban, kellenek a fix pontok. A mexikóiak aguardientét isznak, a németek sört, a japánok szakét, a magyarok pálinkát, a skótok meg whiskyt. Hát nem?