5 ital, ami megváltoztatta a történelmet

Egy fenséges ital megízlelése felér egy sajátos időutazással!

Mert az igazán jó párlatok tényleg időállóak. Nimbuszukat nem rágja meg azt idő vasfoga, ma is olyan értékesek az emberiség szemében, akárcsak évszázadokkal ezelőtt, születésük hajnalán. Ragyogó történelmi korszakok hírmondói.

A sört már a sumérok is élvezték, az isteneik sörrel koccintottak a klasszikus költeményekben és művészi alkotásokban. Ugyanez igaz az egyiptomiakra is, akiknél Hathor és Ozirisz kultuszában megjelenik a sörözés.

És ott van még a rum, amely ezer szállal kötődik a brit birodalomhoz, a hajók fedélzetén utazó matrózokhoz, akik ebből a cukornádkölteményből merítettek erőt a mostoha körülmények legyőzéséhez a végtelennek tetsző tengeren!

Ismerjük meg azokat a nagy italokat, amelyek átformálták a történelmet, és hatást gyakoroltak az iDrinks nemes italaira is!

Egyiptomban és Mezopotámiában sörrel fizettek a piramisépítőknek

Üstökösszerűen felívelő sikere még valamikor az ókori sumér birodalom tündöklő aranykorában kezdődött. A mai Irak területén, nagyjából 6000 évvel ezelőtt kezdtek el a régiek árpát erjeszteni és lám, hordóba került az azóta is töretlen népszerűségnek örvendő sör.

Más források szerint időszámításunk előtt 10 000-ben, Godin Tepében főzték az első sört. Lehetséges, hogy teljesen véletlenül fedezték fel ezt a remek italt, mert a kenyérkészítéshez használt gabonából született. És van, aki azt mondja, hogy a sör létrejötte megelőzte a kenyeret, és szándékosan fejlesztették ki italként.

Egy sziklaszilárd tény a sok forrás ellenére vitathatatlan: amint az emberiség belevágott a mezőgazdasági termelőmunkába, rövidesen megjelent az árpa és a búza. Amiket egyrészt kenyérként, másrészt sörként hasznosították a kulturális fejlődés során. A sör a civilizáció hajnalának itala, megjelenésének pillanata óta tömegek imádták. A sör akkora értéket élvezett a suméroknál, hogy az első nagy piramisokat építő férfiak a forróságban sörben és kenyérben kapták meg a fizetésüket.

A sörfőzés tudománya a nagy távolságokat leküzdő kereskedelemmel eljutott Egyiptomba. A piramisok országban továbbfejlesztették az eredeti eljárást, egyre felkapottabbá vált. Kivéve a görög és római kultúrkört, ahol inkább a bort részesítették előnyben, és a sört afféle barbár italnak tekintették. Miközben a szerintük barbár germán népek idővel tökéletesítették a sörfőzés akkurátus művészetét, és megalkották azt a nedűt, amit a mai értelemben vett sörként ismerünk.

„Ezer százalék”, hogy a sumérok valósággal ujjonganának egy teljesen váratlan ízekkel hódító kézműves sörért! Nekik egy hamisítatlan „birodalmi” sör járna, a Szent András Rettegett Iván Imperial Stout /Üveges/. Több mint valószínű, hogy az egekbe szökő, 10.5%-os alkoholtartalmát mennyei mannaként ízlelgetnék, és felbecsülhetetlen értékű kincsnek tekintenék, ami nagyot ment volna az ókori kereskedelmük életében. Nevével ellentétben Szent Andrásék Rettegett Ivánja nem félelmetes, inkább nagyívű és legendás sör, ami grandiózus ízekkel simogatja az ízlelőbimbókat. Valósággal dúskál a csokiban, a vaníliában.

Édeskés, fás, vaníliás és csokis. Ezek azok a dimenziók, amelyek finomhangolják a Rettegett Ivánnak szentelt ital karakterét.

A téli szezonra készített nedű igazi aromatikus erőmű, édessége valósággal lehengerli az embert. Valódi kuriózumszámba a kézműves sörök között. Már csak 10.5%-os alkoholtartalmával is alaposan kimagaslik a kézműves sörök tömegéből, édes kortyai pedig aromával gazdag, intenzív árnyalatokat ígérnek. Felejthetetlenül finom, így kortyolgatása túlmutat a hideg téli napokon: mindig érdemes beszerezni belőle egy két üveggel, ha az ember egy édes és markáns sörélményre vágyik!

A suméroknál az istenek is söröztek, a sörözés a mindennapok részévé vált

Az ókori Mezopotámia lakossága annyira élvezte a sört, hogy az a napi étrend alapjává lépett elő. Festmények, versek és mítoszok ábrázolják az embereket és az isteneket kedélyes sörfogyasztás közben, amit szívószállal ízlelgettek– méghozzá azért, hogy kiszűrjék az italból a kenyérdarabokat és a fűszernövényeket. Mert a mezopotámiai sör főzete extrém sűrű állagú volt, akárcsak a mai zabkása. A szívószálként funkcionáló szalmaszálat meg a sumérok vagy a babilóniaiak eszelték ki, mert ráéreztek, milyen frenetikusan illik a söriváshoz.

Egy híres sumér költeményben Innana és Enki, a bölcsesség istene együtt söröztek. Enki annyira felöntött a garatra, hogy átadta a szent meh-et, a civilizáció törvényeit Innanának. És a sör istennőjének, Ninkasinak is szenteltek egy dicsőítő költeményt, amely egy sörreceptet is magában foglal. Ráadásul a Gilgames eposzban a hős Enkidu vademberből részben az ivás által válik civilizált emberré, amikor megtanítják sörözni.

A sumérok az istenek ajándékának tekintették a sört, hogy ezzel elősegítsék az emberek boldogságát és jólétét. Mai szemmel szokatlan módon az első sörfőzők nők voltak, Ninkasi papnői. A nők rendszeresen sört főztek otthon, a napi ételkészítés részeként. A sört bipparból, azaz kétszer sütött árpakenyérből készítették, amit aztán erjesztettek, és a sörfőzést mindig a sütéssel társították.

A sör lett az ősi Mezopotámia és Egyiptom meghatározó, történelmi fontosságú szerepűvé avanzsáló itala. Kezdetben a munkások itala volt, ám ez a szerep az idők során átformálódott, és manapság már olyan kivételes sörök is megjelentek a boltok polcain, amiékért mélyebben kell az embernek a zsebébe nyúlnia, ám ezzel arányosan az élvezeti értékük is lényegesen magasabb.

És ez habzó arany iránti lendület napjainkban sem csillapodik, sőt! Egyre változatosabb kézműves sörök látnak napvilágot a nagy főzdékben, mint a Delirium Tremens, habzó utalásként a gyakran őrületes, máskor meg véres egyiptomi és mezopotámiai kultuszokra. A Huyghe Sörfőzde bámulatosan vad és finom sörének felszisszentésekor szétáradnak a fűszeres, malátás ízek a szájban, és egy 8.5%-os, kellemes delíriumba kerülünk.

A Delirium Tremens ízlelgetése közben mi is eljuthatunk a felismerésig, hogy az egyiptomiak és a sumérok nyomán az istenek folyékony ajándékának tekintsük a sört. Már az óarany szín ajándék a szemnek, és ezután megérkezik az aromák édes és kissé kesernyés dimenziója között játszó aromakarakter, édesen gyümölcsös ízekkel! A borsos finálé felkorbácsolja az érzékszerveket, és szép emlékekkel gondolunk majd erre a fergetegesen komplex sörre. Azonban ügyeljünk a mértékletességre, mert a 8.5%-os alkoholtartalom nem játék, óvakodjunk a mohóságtól. Különben megeshet, hogy a sör címkéjén látható rózsaszín elefántok kezdenek táncolni a szemünk előtt, amit a hírhedt sör címkéjén láthatunk.

Hathor és Ozirisz: a sör isteni megjelenései Egyiptomban

Az egyiptomiak éltek-haltak a sörért: a legnépszerűbb sör a heqet volt, egy mézízű főzet, bár a sört általánosságban zytumnak nevezték. A gízai fennsíkon dolgozók naponta háromszor kapták meg a maguk söradagját. Mert a sör egész Egyiptomban elterjedt fizetőeszköz volt.

Olyannyira, hogy a piramisok földjének népe szerint maga a nagy Ozirisz tanította meg az embereknek a sörfőzést. Ami olyan jól sikerült, hogy a sumérokhoz hasonlóan az egyiptomiaknál is a nők főzték a habos finomságot a saját otthonukban. Akkoriban ez még nem rendelkezett a mai 21. századi letisztultságával, sokkal inkább egy sűrű, kásaszerű anyagot jelentett. Aztán fordult a kocka, és a férfiak vették át a sörfőzést. A nők a leírások szerint lisztet őröltek a főzdében, a férfiak ezt tésztává alakították, majd azt egy férfi pépessé taposta a kádban, és edényekben hagyták erjedni.

A sör még Hathor istennő születési mítoszában is szerepet kapott. Ra istent felbőszítette az emberek gonoszsága és hálátlansága, így Sekhmet istennőt küldte az elpusztításukra. Sekhmet vérszomjában majdnem teljesen lemészárolta az emberiség valamennyi városát a mítosz szerint. Ra isten aztán megbánta eredeti döntését, ezért nagy mennyiségű vörösre festett sört ejtett Dendera városára, hogy abbahagyja tombolását, és igyon e kétes színű sörből. Sekhmet ivott és berúgott belőle, kábulatából aztán Hathor istennőként ébredt fel, aki óriási pálfordulással a nevetés, az égbolt és a hála jótékony istenévé lépett elő.

Ezt támasztja alá egy időszámítás előtti 2200-as felirat Hathor kultikus központjában, Denderában: „A tökéletesen elégedett ember szája tele van sörrel!”

Mi tagadás, az egyiptomiaknak kijárt volna egy sör, amely enyhíti a tekintélyt parancsoló kőkemény istenek és istennők uralmát a piramisok földjén. Ilyen szemszögből nézve grandiózus választás lenne egy ősi egyiptomi sörözéshez a Barista Chocolate Quad /Üveges/, a maga édesen csokis, 11%-os alkoholtartalmával. Örvendetes hír ez azoknak, akik az erőteljesebb ízek kedvelői, ám ez a vetület kevésbé vonzó lehet azoknak, akik a hagyományosabb felépítésű, alacsonyabb alkoholtartalmú sörök hívei. Mindenképpen érdemes megízlelni, mert a maga nemében egy egyedi vonalvezetésű, kávés ízekkel játszó sörről van szó.

Már a „barista” név hallatán összefut az ember szájában a nyál, és eszünkbe villan a kellemesen gőzölgő reggeli kávé az asztalon. Egy ínycsiklandozó szentháromság gondoskodik az italában az ízek szimmetriájáról, a csoki, a kávé és a karamella mesés együttállása!

A Barista Chocolate Quadban mindent áthat a „fekete arany”, a csoki és a kávé virtuóz vibrálása. Csatlakozik hozzájuk a pörkölt maláta már-már gasztronómiai élménye, és a belga brown ale egy olyan édes utazást kínál, ami a vad istenek előtt tisztelgő egyiptomiakat is ellazítaná.

A borkultúra „viharos előretörése”

A bor megközelítőleg egyidős a sörrel, de még az is lehet, hogy egy ecsetvonással idősebb tőle. Már a paleolit kor emberei kapcsolatba kerültek a bor naiv, kezdetleges változatával, a természetes erjesztésű vadszőlő levével – ez volt az első bor a régi időkben. A szőlőből alkotott nedű előállítása és tárolása azonban nagy kihívásnak bizonyult a kultúrák számára.

A bor készítésére friss szőlőre volt szükség. A sörrel könnyebb volt a helyzet, hiszen egyszerűbben tárolható volt az alappillért jelentő gabona, és bármikor hozzáadhattak vizet a feldolgozás során. A borkészítéshez olyan kivételes kerámia kellett, amely képes megőrizni az eredeti folyadékot, ez a minőségi bor előfeltétele. Az ős kultúráknak nehéz volt feldolgozni a szőlő erjesztését, mert a nagy metamorfózis könnyen félresiklott, és az ecetté válás irányába fordulhatott. Ám egyre jobban felívelt a bor iránti rajongás, és a társadalom vezető rétegeinek italává nőtte ki magát, rövidesen már vallási tevékenységekhez kapcsolták.

A minőségre való törekvés idővel a gazdaság motorjává lépett elő, és túlnőtt a sör popkult jellegén.

Ennek köszönhetően kerülnek palackozásra manapság olyan nemes borok, mint a Matua Sauvignon Blanc. Ez egy új-zélandi borkülönlegesség, ám szerencsére már nem kell érte a világ másik feléig utaznunk, mert beszerezhető az iDrinks üzleteiben!

Illata a trópusi aromák féktelen tobzódása, felkorbácsolva az érzékszerveket egy kis zsályás bizsergéssel. Íze egyszerre fűszeres, ropogós, és remekül illik a gyümölcsös könnyű ételekhez. Ha egy minden ízében egzotikus borra vágyunk, ez a Sauvignon Blanc csodás csavar lesz egy baráti vagy családi vacsorán!

Kávé – elmét élesítő nedű az arab középkorból

A modern értelemben vett kávé históriája az Arab-félszigeten kezdődött, ahol időszámításunk szerint 1000 körül főzték az első kávét. Egészen a 15. századig kellett várni, míg a kávé elterjedt az arab világban. Az araboknál a coffee rose lett az alkohol alternatívája, a kávéházak pedig a kocsmák alternatívái. A kávé a 18. században, a felvilágosodás aranykorában robbant be Európába.

Olyan italként üdvözölték, amely kiválóan élesíti az elmét, akárcsak fenőkő a pengét. Másrészt ott voltak a kávéházak, amelyek ragyogó helyszínt biztosítottak a társadalmi összejövetelekhez, az ötlet- és információcserékhez. Ha belegondolunk, a mindent megváltoztató francia forradalom is egy kávéházban vette kezdetét…És a Lloyds of London, a Londoni Értéktőzsde eredetileg kávéházak voltak, szervesen kapcsolódtak az üzleti élet rituáléihoz, a kemény munkával járó éberséghez.

Aztán a kávé akkora karriert futott be az italok világában, hogy a prémium párlatok is felfigyeltek rá, és kávés változatokkal írták be magukat az örökkévalóságba. Ezt az utat követte a Vivir Café VS. Azért érdemes beszerezni, és megízlelni, mert ez a pompás nedű felvonultatja a kávé és a tequila legnemesebb erényeit, és képes megtalálni az arányokat közöttük, megteremtve egy csodás kávés tequila zamatát!

A tequilalikőr minden kortyában ott a hamisítatlan spanyol életöröm, és ez a párlat bebizonyítja, hogy a tequila nem csak citrommal az igazi, hanem kávés ízekkel is érdemes kipróbálni! Mindent áthat benne a frissen főzött gőzölgő espresso íze, a lágy és édes cukornád, az égetett cukor és a karamella játékos aromája.

Ráadásul a Vivir Café VS-ből olyan koktélokat készíthetünk, mint az Espresso Martini, az Old Fashioned és a Manhattan.

A rumhistória 8 sarkalatos pillanata

A világ cukornádból fogant csodás itala már az 1600-as években megjelent a karibi ültetvényeken. Ha hinni lehet a régi legendáknak, a cukornádültetvényeken dolgozó rabszolgák találták fel a rumot. A Karibi-térség központi szervezőereje a cukorgyártás volt, a rum pedig a cukorgyártás melléktermékéből, a melaszból rajzolódott ki. Történt ugyanis, hogy a szirupos, extra édes ízű melaszról kiderült: egyrészt erjeszthető, másrészt alkohollá desztillálható. Máig parázs vita folyik arról, hogy az első rum Barbadoson vagy Brazíliában készült.

Az viszont biztos, hogy 1655-ben a Királyi Haditengerészet a matrózok napi italadagját brandyról rumra cserélte. Aztán ezt a verziót kissé felhígították, és citromot vagy lime levelet adtak hozzá. Ez egészen 1970-ig kitartott, a Black Tot Day-ig, amire a brit tengerészek a mai napig keserű arccal emlegetnek, ekkor fejeződött be a tengerészetnél a napi rumporció hagyománya.

1862-ben már megalapították a Bacardit, ami mára a világ legnagyobb rummárkájává nőtte ki magát (sikerük titka sokak szerint egy saját szabadalmaztatott élesztőtörzsben rejlik).

1900-ban látott napvilágot minden idők legikonikusabb rumos koktélja, a Cuba Libre a rum, a kóla és a lime „szentháromságából”. Sokak szerint az 1898-as spanyol-amerikai háború során találták föl, amikor az amerikai csapatok bevonultak Kubába, és volt náluk Coca Cola. Innen már csak pár lépés volt az epikus cocktail megalkotása.

Az 1920-as években az Egyesült Államokban beindult a szesztilalom. Így aztán hatalmas amerikai turistaáradat hulláma indult Kubába, ahol mindenhol remekbeszabott rum csörgedezett! Innentől Amerika nagy rumrajongóvá vált, és megnőtt az emberek érdeklődése a rum iránt.

1953-ban kitört a kubai polgárháború, a Bacardi rumcsalád pedig Castro oldalára állt. Che Guevara legyőzte Castrót, Bacardiékat megfosztották a vagyonától, és száműzetésbe küldték őket. Bacardiék magukkal vitték tudásukat és családi létesítményülkt a Bahamákra és Puerto Ricóba, így a rumkultuszt semmi sem állíthatta meg. Az 1960-as években a hidegháború miatt a Kubában készült dinamikus rumokat nem lehetett eladni az Amerikai Egyesült Államokiban, annyira kiéleződött a helyzet az amerikaiak és az oroszok között (mivel Kuba az oroszok oldalán állt). Aztán jött egy modernebb korszak, és a minőségi rumok beléptek a koktélok világába, mert a mixerek is megkedvelték ezt a tartalmas és izgalmas nedűt.

Amelynek fűszeresebb oldala megmutatkozik a Bacardi Spiced Rum kortyaiban. A név előjel: a párlatban a temperamentumos fűszeresség ragadja magához a stafétát, minden kortya egy saját kaland a fűszeres fortissimók folyosóján. A tölgyfahordós érlelés ugyancsak hírt ad magáról a nemes kiteljesedésű zamatokban, miközben némi füstös gomolygás színesíti a kóstolási élményt. Már a rezes-borostyános íz magához csalogatja a rumrajongókat, és külön érdekességet tartogat az érlelt és érlelés nélküli rumok keveredése. Füstössége az amerikai kiégetett tölgyfahordó természetéből fakad.

A melasz magával sodró kontextust ad a fahéjnak és a szegfűszegnek, a feketebors élénk ízrobbanásainak. Közben úgy érezhetjük, mintha rum helyett egy mazsolás-vaníliás sütit ennénk, amit karamellás édességgel pörgettek fel. A Bacardi Spiced Rum bravúros belépő a fűszeres rumok birodalmában, és szélesre tárja a csodás aromák kapuját!

A rum a tengerészek nagy kedvencévé vált

Ez a szenvedélyes cukornádköltemény kellett a zaklatott idegrendszerű tengeri matrózok megnyugtatásához. Aggasztóan hosszú tengeri utazásaik során a 15. századtól kezdve ezt itták a tengeri medvék, mivel nem látták előre, mikor térhetnek vissza az óceáni és tengeri küldetésekről ismét a szárazföldre.

Másrészt a rum kulcsszerepet játszott Nagy-Britannia, Afrika és az észak-amerikai gyarmatok közötti háromoldalú kereskedelmi kapcsolatok alakulásában, amely óriási hatást gyakorolt az atlanti gazdaság működésére.

A rum valószínűleg még a teánál is jelentősebb szerepet játszott a függetlenségi mozgalom kirobbanására Nagy-Britannia amerikai gyarmatain. A melaszból születő rum lepárlása rendkívül fontossá vált a New England-i gazdaság számára. Amikor a britek meg akarták adóztatni a melaszt, a szíven ütötte a helyi gazdaságot. Csak a végén terjedt ki a teára, ami felbőszítette a gyarmatokon élőket a britek ellen.

Nagy-Britannia hosszútávú tengeri fölénye rengeteget köszönhet a királyi haditengerészet rum alapú italának, a grognak is (ez lett a flotta kötelező itala 18. század végén). A hajók fedélzetén ekkoriban grogot készítettek rummal, vízzel. citrom vagy lime lével. Ez javította az ízt, ugyanakkor csökkentette a hajók fedélzetén tomboló betegségeket, mint a skorbutot. A flotta doktorai ráébredtek, hogy a rum alapú ital képes megkétszerezni a flotta hatékonyságát, és ebben a rum is aktív szerepet játszott.

A haditengerészeti rumok egyik tengeri fenegyereke a Kill Devil Blended Caribbean Navy Style Rum. Az 57%-os rumtartomány nyilván nem a véletlen műve: utalás a régi időkre, a hajózás hőskorszakára, mikor még ilyen „kerítésszaggatóan” kemény italok kellettek ahhoz, hogy a marcona matrózok bírják a kiképzést a sokszor viharos tengeren. És felvegyék a küzdelmet az igen gyakran felbukkanó kalózokkal, vagy az újonnal felfedezett területek bennszülöttjeivel. Azért Kill Devil rum ez, mert a hőskorszakban olyan kőkemény rumok is felbukkantak a párlatok nagy színpadán, melyek megkóstolása után a harcedzett matrózok kijelentették: ez a nedű bizony még az ördögöt is fenékbe billentené! Vagy egyenesen kinyírná, annyira megsemmisítő erejűnek bizonyultak.

A mai Kill Devil italok szerencsére már nem ennyire veszedelmesen erősek, sokkal a pallérozottabban egyensúlyoznak az aromák között. A műfaj 21. századi folyékony gyöngyszeme a Kill Devil Blended Caribbean Navy Style Rum. Az 57%-os alkoholtartalommal áradó rum egy folyékony időutazás a rum gyermekkorába, miközben megmutatkozik benne a guayanai és a jamaicai rumok ezerarcúsága. Az édes melasz és a kókuszdió randevúja igazi karibi karnevált ígér az ízlelőbimbóknak. A dark rumban összeforr a vanília, a trópusi gyümölcsök tömege, a kényeztető karamella bája. És ha még a Demerara cukros fűszeres áramlást is hozzátesszük, akkor tényleg megidéződik benne a Karibi-térség múltja, ahová most is örömmel visszatérnénk, ha lenne egy Delorean időutazó-autónk.

A tea felgyorsította az ipari forradalom motorját

A tea már a mindennapok itala volt az időszámításunk szerinti 3. századi Kínában, aztán az angoloknál élvezett később kultikus státuszt. Beszippantotta az ipar vérkeringése, amikor a 19. században a Kelet-indiai Társaság egyre nagyobb monopóliumot élvezett a Kínából származó teaexportban.

Szerte a világon mindenki teát kortyolgatott, legyen szó londoni üzletemberekről, akár indai gyarmati hivatalnokokról. Innen ered a híres mondás, miszerint a Brit Birodalomban sosem megy le a Nap– vagyis a birodalomban valahol mindig teaidő volt!

Aztán a 18-19. században beindult a nagy ipari forradalom, és az emberek fáradozásához a tea biztosította az „üzemanyagot”. Az új, hatalmas gyárakban a fáradtan dolgozó munkások az élénkítő teaszüneteknek köszönhetően éberek maradtak a végtelenül hosszúnak tűnő műszakok során.

Persze vannak olyan teák is, amelyek nem az éberségre, hanem a mulatozásra termettek! Ilyen a meglehetősen magas alkoholtartalommal játszó T atratea Betyáros Tea Likőr, a műfaj egyik gyöngyszeme. 72%-os acélossága miatt valóban csak az igazi Tatratea fanatikusoknak ajánlható, akik már hozzáedződtek a kellemes, bár kissé erősebb ízekhez.

A gyógynövényes ízek már-már alapvetésnek számítanak ebben a nagyratörő finomságban. Bővelkedik fekete teában, gyümölcskivonatokban. Keleti beütés gyanánt pedig egy kis Outlaw kínafa-kivonatot is tartalmaz, szerényebb mennyiségű cukorral. A fekete tea és a szilvapálinka keveredése egy kis bordesztillátummal tényleg egy izmos párlattá teszi az italt, és betyáros erényeket villant. Az édességen felülkerekednek a kesernyésebb árnyalatok, és a fekete tea mellett a gyümölcsösség is teret kap, hogy még teljesebb képet kapjunk a betyáros „bátorságcsináló” összetett aromakarakteréből.

Vannak olyan italok, amelyek képesek megváltoztatni a történelmet, és a mi egyéni történetünket. Mert egy felemelően finom rum, kávés likőr, bor vagy sör megízlelése képes átformálni a szemléletet, és új kapukat nyit meg az ízke felfedezésében! Jöjjön el az iDrinks üzleteibe, és találja meg új kedvencét széles választékunkban!