A gin diadalmenete a geneverrel kezdődött

A gin holland nagyapja, a genever évszázadokon át hódított a malmok és a tulipánok kultikus hazájában, Hollandiában (valamint Belgiumban és Franciaországban). A gin előfutárának tekinthető genever nyilván teljesen különbözött a mai értelemben vett gintől: készítői egy malátás, fűszeres ízzel operáltak a megalkotásakor (érettsége és zamata révén még jobban emlékeztetett a whiskyre, mint a ginre).  A genever, vagyis a holland gin a 16. századi bevezetése óta a holland és a belga iváskultúra kardinális része. Akkoriban a hollandok egy fűszeres csodaszernek tekintették, amely ideális arra, hogy általa az ember élvezetesebbé tegye a gyógyszerei fogyasztását. A genever hőskorszaka óta egyedileg lepárolt kategóriákba sorolható. Egyik verziója az oude, vagyis a régi, sűrű és aromás verzió, szemben a joungéval, a fiatalabb geneverrel, mely legfeljebb 15%-os malátatartalommal rendelkezik, plusz viszonylag semleges zamatú.

A genevert a hollandok hagyományosan egy tulipán alakú pohárban szervírozzák, színültig töltve, gyakran isznak hozzá kísérőnek gyümölcslikőrt vagy sört. A genever fogyasztásának náluk van egy érdekes hagyománya: kortyolgatói a hátuk mögé kulcsolják a kezüket, ajkukat a geneveres pohárhoz csücsörítik. Elkortyolják az ital felét, majd a maradékot egy korttyal lehúzzák.

A 16. századi kezdetek óta változtak az idők. A genever időközben a maga jogán is felemelkedett, beírta magát a popkultúrába a nagy testvére, a gin mellett, és sokan kedvelik autentikus zamatáradása miatt.

21. századi gin, tradicionális tudással: a Bols Genever–21

A genever a régi nagy idők és klasszikus lepárlási tradíciók itala! A Bols a prémium italok nagymestereként otthonosan mozog a geneverkészítésben, és többszázéves szakértelme latba vetésével alkotta meg virágos és malátás jegyekkel keringő selymesen lágy textúrájú italát, a Bols Genever–21-et.

A palackban 38%-os alkoholtartalommal kavargó párlat kortyai felérnek egy valóságos időutazással: visszavisznek miket a 16. századi Hollandiába, a geneverkészítés hőskorszakába, amikor ezeket a desztillátumokat a whiskyhez hasonló módon még árpamalátából készítették és cefrézték, bevetve a bennük mára kihagyhatatlan ginkomponensnek számító borókát is. A Bols Genever–21 lényege a virágos és malátás jegyzetek oldschool együttélése. Az aromák kellemes hullámzását ízlelve érezni fogjuk, miért mondják, hogy ha nem lett volna genever, akkor a mai gin sem jött volna létre! A Bols nem ma kezdte a geneverkészítést: már 1664 óta desztillálják ezt az ikonikus italt, ráadásul Lucas Bols és Casper Reinders, az amszterdami bárikon kezében ma is csodás folytatása lett a genever nemes hagyományának. Az egykori malátás jegyek a mai érdeklődésnek megfelelően kicsit háttérbe szorultak a Bols Genever 21-ben: sokkal könnyedebbé, fogyaszthatóbbá vált az ital, még a koktélok felpezsdítésére is remekbeszabott választás.

A Bols Genever–21 krémes, lágy textúrával örvénylik a palackban, gyógynövényes és virágos jegyzetek sokaságával. Egyszerre nyújt fűszeres és édes élményt, olajosan malátás és fehérborecetes ízekkel egyensúlyozva a régi geneveres és modernebb ízvilág között.

A london dry stílus: a gin folyékony királya

A London Dry megjelenése összeforrt a ginkészítés brit szabályozásával. Mert a london dry gin mindig hozzáadott édesítőszerek nélküli gint körvonalaz. Egy london dry ginnek az italfajta megjelenésekor legalább 37.5%-os alkoholtartalmúnak kellett lennie, és nem keverhettek hozzá mesterséges összetevőt és színezéket. A London Dry Gin ízét elsősorban a borókabogyó íze adja. Hiszen az volt a kiindulópont, hogy a London Dry párlatnak ki kell emelnie a ginben rejlő természetes ízeket és növényi anyagokat, a boróka mellett az angyalgyökérre, a citrusfélékre és más növényi komponensekre összpontosítva (ezek visszatérő elemek számítanak a klasszikus London Dry Ginekben).

A london dry gin készítését övező szabályok valamikor az 1800-as évek végén alakultak ki, miután London városának idegrendszerét alaposan próbára tette a kirobbanó gin-őrület. Miért alakult így a helyzet? Azért, mert II. Vilmos brutálisan súlyos adót vetett ki a francia borra és a konyakra, ami csökkentette a népszerűségüket Angliában. Másrészt az új adótörvények extra kedvezményeket kínáltak a szeszes italok előállítására, bárki nekiveselkedhetett elkészíteni a saját szeszes italát. A gin hihetetlenül olcsó és felkapott itallá vált, napvilágot láttak az egyre silányabb saját készítésű háztáji változatok. Másrészt az olcsósága sem tett jót a fogyasztásának: az angolok úgy itták a gint, mint a vizet, sokan az alkohol foglyaivá váltak.  Szinte lehetetlenné vált szabályozni, hogy mi kerüljön ezekbe az italokba. Volt olyan gin, amiben fűrészport, terpentint és kénsavat találtak (ez úgy hangzik, mintha egy londoni horrorban lennénk…).

A minőség biztosítása miatt a lepárlóktól innentől megkövetelték a lepárlási engedély megszerzését és annak megfizetését. Ez akkoriban elég nagy költségnek számított, gyakorlatilag minimalizálta a ginkészítő lepárlók számát. Elkezdtek jobb ginek készülni, és az 1800-as évek közepére a London Dry gin vált a legismertebb gin változattá. A London Dry Gin egy következetesen finom, megbízható itallá nemesedett, szívcsakrájába állítva a botanikai ízek hitelességét. Borókás, fenyős áramlással, mert egy klasszikus alapvetésű london dry gin illata is olyan, akár egy vidám erdei séta. Rengeteg citrusos frissességgel, az ilyen stílusú ginek lecsengését pedig a leggyakrabban a gyökeres ízeket szokták egyensúlyba hozni.

Vissza a klasszikusokhoz: a Tanqueray London Dry Gin

Ha igazi London Dry, akkor Tanqueray! A 43.1%-os nedű háromszoros desztillációval finomítja az aromakaraktert éteri tisztaságig, amit annyira szeretnek a gin kedvelők.  Karakterében pallérozottan kering a tökéletességében kibontakozó borókabogyó, a nyelvet és a lelket egyszerre felpezsdítő koriander, a misztikus angelikagyökérről már nem is beszélve! A Tanqueray alaposan átgondolt karakterisztikáját persze nem tudhatjuk be a véletlen szeszélyének: a brand több mint 180 éves múltra tekint vissza, ettől olyan nyerő és csalogató a háromszorosan desztillált gin receptje. Charles Tanqueray itala az eredetihez hasonlóan kicsattanó erőt villant. Megcsillantja a klasszikus ízek áradást az ízlelőbimbón a maga kesernyés ízével, a borókabogyó energikusan fenyős csavarjával. Legalább ilyen jól áramlik a szájban és az orrban a citrom elevensége és a fűszeres fortissimók jelenléte, ahogyan az egy valamirevaló Tanqueray palackban lenni szokott.

Mielőbb érdemes beszerezni belőle egy-két palackkal, ha hamisítatlan london dry fanyarságra és frissességre vágyunk, amit olyan sokan szeretünk a Tanqueray London Dry Gin-ben!

Az édesített „macskás” gin: az Old Tom

A gin kapcsán a legtöbbünknek a London Dry stílus, száraz, citrusos kavargása jut az eszébe, rengeteg borókával és botanikai ízzel. Ezzel szemben létezett egy ősi édesített ginváltozat, palackján egy fekete macskával, amely napjainkban is egyre többször kerül előtérbe a gingyártók égisze alatt.

Az Old Tom ginek a legtrendibbnek számítottak a 18. és 19. század elején, amikor a stillekben csípősebb, kellemetlenebb zamatú ginek láttak napvilágot. A ginekben megjelenő durva ízű vegyületek ízesítését, minőségi feljavítását a leggyakrabban citrommal vagy ánizzsal valósították meg a korabeli ginmesterek, de az édesgyökeret is előszeretettel bevetették erre a célra (később, a 19. század közepén a legtöbbször cukorral „maszkírozták” a kellemetlen ízeket a ginben). Az édesített gintípus az Old Tom nevet kapta, a címkéjén pedig mindig megjelent egy fekete macska.

Egy régi história szerint azért, mert egy macska véletlenül beleesett egy meg nem nevezett lepárlóüzem gintartályába, és jellegzetes ízt adott a ginnek. A sztori kicsit hajmeresztő! Ennél sokkal valószínűbb, hogy az Old Tom elnevezés Thomas Chamberlain, egy korai ginkészítő nevéhez fűződik. Tanítványa, Thomas Norris saját gincéget nyitott, és egykori mestere tiszteletére nevezhette el az édesített ginjeit Old Tomnak. Ez a cég volt az első, amelyik egy hordón ülő kandúrt ábrázoló címkével fogalmazta az Old Tom gineket.

Keleti édes kavargás a Tarsier Taipei Old Tom Ginben

Mi lenne, ha az édes gines Old Tom-finomságát színesítenénk egy kis keleti beütéssel? Ez a gondolat fogalmazódott meg a Tarsier szakembereiben, akik a kezdetek óta nyitottak az új ízeket villantó ázsiai ízek irányt. Nem hiába lett a brand kabalafigurája a helyi erdők jellegzetes állata, a vidám pápaszemes maki. A Tarsier ginmestereinek érdeklődése az ázsiai konyha felé fordult. Rendszeresen felhasználják az ízeit, miközben az Old Tom vonalán is édes perceket adnak a klasszikusabb árnyalatokért lelkesedő ginrajongóknak.

Oolong tea, hibiszkusz és ginseng. Ezek azok az egzotikus komponensnek, amelyek még az édes Old Tomok ligájából is alaposan kiemelik napjaink egyik legcoolabb párlatát, a Tarsier Taipei Old Tom Gint! A Tarsiert nagyot markolt és derekasan helyt is állt a kivételesen finom ital elkészítésében, ráadásul minden eladott palackjával támogatja a délkelet-ázsiai természetvédelmi programokat. Már a Tarsier Taipei Old Tom Gin illatában érezzük a borókás vonalvezetést és a párlat édesen hívogató tajvani rétegeit, felpörgetve a fuvallatokat egy nagy marék hibiszkusszal és ginsenggel. Kóstolásakor egyszerre mártózik meg a nyelvünk az édesség jacuzzijában és az Oolong tea mélységeiben. Tajvan jellegzetes aromabirodalma a hibiszkusz zamatával, egzotikus ginsenggel és borókával árad szét a szájban, borókás ázsiai játékossággal körítve.

Sloe gin: kökényes ízek árnyalják a ginzamatot

A sloe gin az eredeti gin őszi unokatestvére. A sloe nedű középpontjában a kökény áll, az ősz egyik kedves csemegéje. Az angolszász kultúrkörben rengetegen szeretik: a sötét színű kökénybogyók minden évben hatalmas népszerűségnek örvendenek, és a ginfanok arrafelé egyre izgatottabban várják a rubinvörös, édes-savanykás sloe ginek kortyait. Napjainkban nálunk is egyre keresettebbek a sloe ginek; az iDrinks üzleteiben több fajtát is találhat belőle. 

Sűrű, tüskés ágai által a kökényt a 17. századtól kezdve egyfajta természetes kerítésként használták. Minél több lett a sövény a brit földterületek körbekerítése miatt, annál bőségesebbé vált a kökénytermés. Bár a kökény íze önmagában elég fanyar, az italkészítők nem tudták figyelmen kívül hagyni ezt a tekintélyes termést, mindenképpen kezdeni akartak vele valamit.  Hamarosan rádöbbentek, hogy a bogyók eszményi komponenst jelentenek egy finom ital készítéséhez, ha alkoholba áztatják őket.  

Akadt viszont egy kis bökkenő: az akkoriban készített gin nem számított a legjobb minőségűnek. Ráadásul a korabeli britek nyakló nélkül fosztották, ezzel ellensúlyozva a korszak vészjósló szegénységét – nem véletlen, hogy hamarosan gin-őrület, afféle gin forradalom robbant ki Londonban. Egy 1717-es költemény a házi készítésű kökényes gineket társadalmi betegségként említi. A 19. századi beszámolók pedig a londoniak által kortyolgatott kökény gint „a szegény ember portóijaként” azonosítja.

Aztán a 18. században fordult a kocka: a régi nagy lepárlók belevágtak a saját, jobb minőségű sloe ginjeik elkészítésébe.

Ezzel kezdetét vette a sloe gin újjászületése. Valóságos reneszánsza lett azóta, hiszen a koktélkészítők is radarjukra vették ezt a ginfajtát. Így jött létre a Sloe Gin Fizz, a legismertebb sloe gin koktél a 20. század elején. Később meg a Charlie Chaplin koktél: 1930-ban találták fel a Waldorf-Astoriában, főszerepben ugyancsak a sloe ginnel. Manapság pedig egyre több újhullámos koktélt készítenek a bártenderek sloe ginnel.

Osztrák kökénytánc a stájer hegyek közül: a THE STIN Sloe Gin

Mivel lehetne valami újat mondani a ginek állandóan formálódó és fejlődő világában? Egy gyümölcsös ízzel, ami a London Dry ginstílushoz hasonlóan szintén a gin egyik nagy fellegvárából, az angolszász kultúrából merít ihletet és ötletadó forrást! A mai ginek egyik aromaformáló alapvetése a kökény, az ebből fakadó sloe gin trendjével együtt.

A sloe ginek osztrák képviselője a THE STIN Sloe Gin. A Stájerországból érkező nevezetesség két leleményes férfiú folyékony műalkotása. Johannes Firmenich és régi barátja, Reinhard Jagerhofer erejüket egyesítve, a dél- és keleti-stájer szeszipari ismeretek egyesítéséből hozta létre a 21. századi osztrák ginek nagyágyúját, a THE STIN Sloe Gint! Benne van a két fiatalember minőség iránti töretlen elkötelezettsége és a stájer összetevők kellemes bonyolultsága is, ami egy komplex ízvezetéssel finomhangolta ezt a sloe gint. A beszédes nevű életelixír főszereplője azonban mindig a kökény – a párlatot kortyolgatva átélhetjük a stájer természet háborítatlan szépségét és nyugalmát. A végtelen erdők, az égbeszökő hegyek és a tiszta levegő minden rezdülése szabadságélményt ad az ide látogatóknak, akárcsak az itteni komponensekből készített THE STIN Sloe Gin. A frissítő kökényes gint ízlelgetve mi is a festői sziklacsúcsok és a szurdokok között érezhetjük magunkat. Alkoholtartalma 27 %-os. növényi alkotóelemeinek száma pedig 29, ami egy egészen derék mennyiség!

Zamatában a stafétát a kökény ragadja magához, ehhez csatlakozik a stájer dombok lejtőinek zamatos almája, a bodzavirág és az érzéki gyümölcsösség. Már élénk piros színe is valósággal kicsattan az energiák áramlásától, és kóstolásra csábítja az embert.

Ha ebben az évben csak egyetlen sloe gint akarunk megkóstolni, akkor nem érdemes tovább keresni: a THE STIN Sloe Gin eszményi választás ebben a műfajban.

Navy strength: egy bivalyerős alkohol a tengerészek asztaláról

A navy strength hallatán mindenki ütős, magas alkoholtartalmú ginekre asszociál, tengerészeti háttérrel. Miért alakult ez így? Azért, mert 1816-ig nem volt hivatalos, pontos módja az alkoholerősség mérésének. Akkoriban az volt a trend, hogy vettek az italból egy kis mintát, összekeverték a hajókon némi puskaporral, majd lángra lobbantották. Akkor volt „proof”, azaz akkor bizonyult kellően erősnek a párlat, ha a puskapor ilyenkor égett. Amikor nem lobbant lángra, akkor underproofnak nevezték. Ha durranással és füsttel robbant, akkor lett overproof, a navy strenght gin megfelelője.

Azóta várnak az emberek robbanásszerű erőt a navy strength ginektől. A hajók fedélzetén meglehetősen szűkös volt a hely, így esett, hogy a brit Királyi Haditengerészet nagyobb töménységű alkoholt szállítson; ez kisebb helyen is elfért. A navy strength gineket a 19. század elejétől nagyjából 57%-os alkoholtartalom körül palackozzák. A Plymouth Gin 1997-ben döntött úgy, hogy piacra dobnak egy ilyen italt, és azt Navy Strength ginnek nevezték el. Ők teremtették meg ezt a kategóriát, és innentől kezdve a gingyártól egytől egyig elkészítették az erős navy strength ginjeiket, a rajongók nagy örömére.

58.8%-os Navy Strength erő a kenguruk földjéről: a Four Pillars Navy Strength Gin

A navy strength ginek egyik legfinomabb helytartója alaposan belecsapott az alkoholtartalomba: nem kevesebb, mint 58.8%-kal kering a palackban, ékes bizonyságát adva annak, hogy egy ilyen acélos kortyok kellenek a tenger mostoha körülményeinek túléléséhez. Manapság is kóstolót kaphatunk ebből az ausztráliai eredetű navy strength nedűből, amely citrusosságával és ausztrál finger lime komponensével nyújt felejthetetlenül frissítő élményt a ginek birodalmából.  Szintén a Four Pillars Navy Strength Gin unikális tulajdonságai közé tartozik az is, hogy elegánsan ötvöződik benne a fűszeres ázsiai jegyzetek és a tiszta vanília aroma, ami ritkán esik meg egy mai ginben.

Az álmos koalák, a lendületesen ugráló kenguruk kontinensén egy hozzájuk hasonlón egyedi stílusú párlat látott napvilágot: a Four Pillars Navy Strength Gin ékes bizonysága annak, milyen kellemes csörgedezésű lehet egy ausztrál navy strength finomság!

Az átlagostól egy kicsivel gyümölcsösebb ízdimenziójú navy strength nedű bátran beveti az aromakarakter formálásakor az Ausztráliában őshonos Judy’s Everbearing finger lime frenetikus frissességét. A lime ottani verziója külsőségeiben egy uborkára emlékeztet, kóstolásakor meg leginkább egy felénk jól ismert gránátalma zamatát idézi. Teljesen újszerűvé varázsolja a gint a borókapárlatok mezőnyében! Az ázsiai fűszerek közül hangsúlyossá válik a Four Pillars Navy Strength Ginben a koriander és a csillagánizs, rengeteg nyelvet bizsergető gyömbérrel. A zamatokat még tovább színezi a kapor, a kurkuma és a fenyőfű, hogy egy illatos, fűszeres és vaníliás navy strength ginnel bővüljön az egzotikus ginkollekciónk!

A Four Pillars Navy Strength Gin minőségét jól jellemzi, hogy 2017-ben Contempary Style azaz kortás ginstílus kategóriában megszerzete a szépen csillogó ezüstérmet az International Wine & Spirits Comeptition-ön.

A gin arcairól szóló írásunk nem lenne teljes, ha kihagynánk belőle az új gintrendek legmenőbbikét, a pink gin bemutatását, egy kliséket alaposan felrúgó északi változatuk bemutatásával együtt. Az 5 ginváltozat után jöjjön a bónusz +1: a pink ginek világa és zamata!

Egy modern trend: a pink gin

A rebarbarával vagy bogyós gyümölcsökkel ízesített, szőlőhéjjal felpörgetett – esetleg rózsaszirmokkal készített – pink ginek aranykorukat élik manapság! Számos összetevőt bevetnek, rengeteg technikát alkalmaznak a készítőik – elvégre mégiscsak a 21. században, a modern gintechnológia korszakába élünk –, azonban minden pink ginnek van egy közös vonása: tetszetős a szemnek, mondhatni fotógén az élénk pink ragyogásával.

A pink gin eleinte mint színes koktél lépett a párlatok nagyszínpadára: a Gimlethez és a gin-tonikhoz hasonlóan eredetileg orvosi gyógymódként került a köztudatba. A rózsaszín gin a nyílt tengeri kalandokra induló matrózok körében is felkapottá vált (bár ők korábban nem tonikot, hanem gin-tonikot ittak a tengeribetegség kezelésére és megelőzésére), így a pink verziókat brit területen már mindenki ismerte az 1800-as évek végére.

Egyesek díszítésként szervírozáskor citromszeletet adtak a pink ginekhez. Mások szódavízzel vagy tonikkal gazdagítják ginjüket, hogy egy pezsgő, energikus italt kapjanak. A klasszikus pink gin összefonódott ezekkel a komponensekkel. Egy hűtött pohárba szűrték, rendszerint jéggel szolgálták fel a vendégeknek. A pink gin immár a klasszikus brit italok kánonjának részévé avanzsált, és nálunk is rengeteg változata elérhető az iDrinks üzleteiben.

Málnás varázs Norvégiából: a Harahorn  Norwegian Pink Gin

A norvégok olyan magabiztos kézzel és lendülettel vágtak bele a ginkészítésbe, hogy sikerült feltenniük az északi Grimstadot a ginkészítés fellegvárainak nagytérképére! E városban készül ugyanis minden idők egyik legfinomabb vonalvezetésű borókapárlata, amelynek palackján a környék legendás szörnye, a nyúlszarvas szerepel. A Harahorn Norwegian Pink Gin üvegén felbukkanó rémületes teremtmény a norvég Hemsdal hegyének vonzáskörzetében riogatja az arra járókat (szerencsére mi nem testközelből, hanem csak a párlat címkéjén találkozunk vele). Az elég groteszk nyuszi/szarvas grandiózus nektárt őriz az üvegben: egy málnás ízekkel csúcsra járatott gabonaszeszt!

A misztikus folklór fenegyereke a boróka és az áfonya keverésével hívta életre az északi ginipar legnagyobb dobásainak egyikét, ezáltal kezdetét vette a norvégoknál a gin-fellendülés időszaka. A Harahorn Norwegian Pink Ginhez hasonló italok előrevetítik, hogy ehhez hasonlóan parádés párlatokkal a norvégok rövidesen olyan nagyágyúk nyomába léphetnek ezen a területen, mint Svédország vagy Dánia.

A Harahorn Norwegian Pink Gin málnás zamathullámai ízletesen alkotnak egységet a friss citromlével és a gyümölcsösebb ízprofillal, amely egy kellemes északias aromatobzódást ígér. A lédús málna és a citromlé mellett végighullámzik a nyelven a citromlé és az igazán jó gineknél kihagyhatatlan boróka.

Szerencsére a Harahorn Norwegian Pink Gin beszerzéshez nem kell Norvégiáig zarándokolnunk, mert gyorsan és könnyen beszerezhető az iDrinks üzleteiből.

Jöjjön el az iDrinks üzleteibe, hogy jobban megismerje a gin valamennyi arcát! Kollégáink segítenek bemutatni Önnek üzletünk legjobb ginjeit, amelyekkel betekintést nyerhet a legfinomabb exkluzív borókapárlatok világába.