A borókából vagy annak kivonatából, finomszeszből, kevés cukorból készülő nedű eredettől függően több típusú is lehet, de nagy általánosságban, az előállítását tekintve két féle gin a leginkább elterjedt. A desztillált variáció akár hagyományosnak is tekinthető, hiszen az égetett szeszbe boróka és egyéb fűszerek kerülnek, áztatás után pedig az egész elegyet nemes egyszerűséggel lepárolják a mesterek. Olykor utolsó simításként tiszta szeszt, cukrot vagy más ízanyagot adnak hozzá. Ezzel szemben a kevert verzió esetén valamilyen semleges szeszt kivonatok és aromák segítségével ízesítenek. Az Európai szabványoknak megfelelően a fenti módokon kapott ital alkoholtartalma legalább 37,5% kell, hogy legyen ahhoz, hogy elnyerhesse a “gin” megnevezést. A fentiek tudatában nem meglepő, hogy koktélok készítéséhez elsősorban a desztillált variánsok ajánlhatóak, ugyanis ezek nem karakteresek, a fűszeres ízvilág nem nyomja el a többi összetevőt, vagyis kiválóan alkalmazható a többi alkoholtípus házasításához, jó alapként. A fűszeres megoldások önmagukban komoly gasztronómiai élményt kínálnak, köszönhetően egyedi és megismételhetetlen aromájuknak.

Az elnevezés egyébként vagy a francia vagy a holland boróka megfelelője. A boróka bogyójának már az ókor óta gyógyhatást tulajdonítottak a gyógyítók. A XI. században ennek ellenére a szerzetesek kicsit másra használták: a segítségével a rossz ízű, félre sikerült vagy hanyag minőségű párlatok ízét próbálták meg feljavítani.A párlási eljárások fejlődésével mind nagyobb hangsúlyt kapott a boróka, ugyanis nemcsak íze és illata, hanem jótékony hatásai népszerűvé tették. Bár viszonylag kevesen tudják, de a tengerészek nagy itala nem a rum, hanem a gin volt, előbbi csak a XV. századtól vette át a “hatalmat” utóbbitól. A XVII. században a malátapárlatok jelentős részét újrapárolták boróka, ánizs, fűszerkömény, koriander hozzáadásával, hogy aztán a végeredményt gyógyszerként értékesítsék különböző, belgyógyászati eredetű panaszok enyhítésére. A gin európai elterjedését az angoloknak köszönheti, akik Hollandiában ismerkedtek meg a karakteres itallal. Bár hazánkban a gin leggyakrabban tonik társaságában szerepel, valójában keveréshez is kitűnő alternatíva, ráadásul önmagában fogyasztva is pazar élményt garantál.