A Felföldi-törésvonaltól északra fekvő területeket óriási tömegekben látogatják a turisták, akik úgy vélik, itt ismerhetik meg az igazi Skóciát, ahol mindenütt kecses sasok repülnek, ködös mocsarak, tisztavízű tavak és hegyek tarkítják a vidéket, ráadásul az utazók előkelő ősi kastélyokban gyönyörködhetnek. Valójában azonban a felföld az ellentmondások, a paradoxonok otthona, hiszen itt simán megférnek egymás mellett a piktek ősi faragott oszlopai és a láp közepén álló olajfúró tornyok, a mitikus teremtésmítoszok és a 21. századi geológia, a végtelen heringcsapatok  és az olajmezők.

A Highland megmutatja Skócia életteli, gazdag világát, azonban a felvidéki whisky minden kortya az ember és a vad környezet közötti küzdelemből született. A Highland területén csörgedező élet vizében érezhető a vidéket buján átható fű, a gyakran gomolygó füst, a viaszosság, a ribizlifélék zamata. Jól kirajzolódnak a felvidéki zamatösvények, hiszen Deanstone-tól Dalwhinnie-ig merész mézes áramlatokban figyelhetünk fel a whiskykben, az északkeleti partokon a gyümölcsösség hullámzása a meghatározó, míg Gariocban a tőzegfüst markáns, kirobbanó aromájára számíthatunk. A dombokban és mocsarakban bővelkedő Skót-felvidék sokszínű, rendkívül változatos whiskykaraktereket hozott létre.

A highlandi whiskyrégió keleti részén található Edradour független lepárlója, ez Skócia legkisebb szeszfőzdéje. Szintén rendkívül kicsi a farm-stílusú Glenturret distillery, amely Famous Grouse Experimentsszel köszönti látogatóit. Ennél lényegesen nagyobb lepárló a sokak által kedvelt Aberfeldy, azonban van egy közös pont a három üzemben: mindegyik nagyjából kényelmesen meglátogatható egy egynapos utazással a tőle 112 kilométerre lévő Edinburghből.

A Kelet-Felföldön működő Aberfeldy Distillery környékén ötezer éves tiszafákat és ősi tőzeggödröket találunk, itt minden a régmúltat idézi. Az Aberfeldy egy mézes, méhviaszos whiskyvel hódol a készítési hagyományoknak: a viaszosságtól vaskosabb lesz a whisky állaga, hosszabb érlelést tesz lehetővé. Valósággal lelassul az idő a Dalwhinnie lepárlójának környezetében, amely Skócia legmagasabban fekvő distilleryje. A hegyi környezetben a whisky mézes édessége egy viaszosabb, sűrűbb, füvesebb változatot ad, ezáltal telt, vaskos single maltot eredményez.

A felföld keleti részének geológiai adottságai által az itt készített whiskyk frissek, gyümölcsösek és könnyen ihatóak. Persze minden szabály alól vannak kivételek: a vidék északi részén, az árpartermesztésben jeleskedő Aberdeenshire-ben jóval testesebb whiskyk születnek a Royal Lochnagar, a Glen Gariot és a Glendronach lepárlóiban (ennek okai a szénnel táplált lepárlóoszlopok tulajdonságaiban keresendőek). A világ elől hermetikusan elzárt Royal Lochnagar környezete egykor a szeszcsempészeknek kedvezett, később azonban a lepárló létrehozott egy olyan remek whisky-t, amely a királyi család elismerését is elnyerte. A Royal Lochnagar Whiskyben érezhető a vidéket beborító fű szárazsága, és a leheletnyi füstösség a helyi tőzeglápokról is hírt ad. A Glen Gariot Whisky rejtőzködő drágakő az élet vizének tengerében: egy üvegházra emlékezetető lepárlóban készül, és a mély, telt ízekkel rendelkező robosztusabb, szilajabb whiskyk szerelmeseinek ajánljuk.

A Skót-felföldi whiskyrégió északi része Invernessből indul, és egészen a keleti part nyúlványaiig tart. A terület whiskyjeihez felhasznált vizek általában homokkő fölött folynak, és egy gyengéd tengeri hatás is rajtuk hagyja a kéznyomát. Négy-öt nagyobb lepárló található ezen a területen, köztük az energikusan édes aromatikával hódító Glenmorangie  és a zamatokban gazdag Dalmore. Ugyanitt csörgedezik az ínyencek kedvenceként aposztrofált Clynelish whisky, és a Wickben készülő, legendásan sós ízű Old Pulteney whisky is (amely visszaadja a tengeri maláta, az úgynevezett „maritime malt” egyedi aromahullámzását). A Highland északi területén lévő lepárlók napjainkban egyre aktívabbak, folyamatosan minőségi párlatokkal jelentkeznek, és ezzel növekvő hírnevet szereznek ennek a nagyszerű whiskyvidéknek. Az észak-felvidéki whiskyk jellegzetesen szilárd, ropogós és száraz karaktert képviselnek, olykor még a sós tengeri hatásokat is érezhetjük rajtuk.

A Highland-régió nyugati részét mindenhol sziklák csipkézik, és csak két elszánt lepárló tudta felvenni a küzdelmet a mostoha körülményekkel. Itt található Skócia és Nagy-Britannia legmagasabb hegye, a Ben Nevis, aminek nevét egy hegyi whiskyt készítő lepárló is felvette. A Ben Nevis azért különleges tétel Highlanden, mert a lepárló vezetője, Colin Ross szerint ennek az italnak az őt körülvevő hegyek ellenére tengerparti zamata van, ugyanis a lepárló egy öbölben található. Hasonló a helyzet a parti lepárlás fenegyerekével, az Oban Distilleryvel, amely egy szirtfal és kikötő közé épült: egyrészt a tenger felé néz, ám az itt készített whisky zamataival is igazolja a hegyi sajátosságok intenzív hatását. Szintén a Skót-felvidék nyugati részén működik a Glengoyne és a Loch Lomond lepárlója, amelyek Glasgow közelében épültek. A Glengoyne Distillery egy bátor lepárló, hiszen a Dumgoyne vulkáni dugó lábánál található aprócska völgybe épült, és füves, édes szénás whiskyjével egyre nagyobb népszerűségre tesz szert. A muskátlis, zöldséges és édes fafenolos ízeket felvonultató Loch Lomond lepárlója ezzel szemben az ipari Alföld és a romantikus Felföld határmezsgyéjén helyezkedik el egy eszméletlenül heterogén környezetben, ahol megférnek egymás mellett a hegyek, a lakóházak, de még a golfklubok is.