Campbeltown régió tündöklése és bukása: feltámad a világ egykori whisky fővárosa?

Campbeltown városa egykor virágzó metropolisz volt, és a világ whisky fővárosának nevezték. Másrészt egy neves whiskytermelő régió volt a Kintyre-félszigeten Campbeltown Loch hatalmas tava mellett, ahol összesen 34 lepárló üzemelt. Eredetileg Kinlochkilkerrannak nevezték (ősi gael nyelven: a tó Ciaran temploma mellett). Azonban Campbellre módosították a város nevét, midőn Archibald Campbell, Argyle grófja 1667-ben megkapta ezt a helyet. Akkoriban ő volt a Campbell klán vezére, ám szerencsére a régi klánharcok azóta már a feledésbe merültek, és béke honol a skót földeken.

A whisky lüktető nagyvárosa idővel meggyengült a háborúk és a gazdasági válság által, így 2010-re már csak két lepárló, a Springbank és a Glen Scotia működött a területén. Még az önálló whiskyrégió státusza is veszélybe került…Azonban az Élet Vizének istenei kegyesek voltak Campbeltownhoz, és egy harmadik lepárló aktiválásával ismét feljövőben van a whisky egykori szívcsakrája.

Ismerjük meg ezt a történelmi időket idéző régiót, nemes párlataival együtt!

Campbeltown, a történelmi atmoszféra városa

A régies dicsőséget árasztó városban egy hatalmas kelta kereszt található, középkori szimbólumokkal. A történészek szerint 1380 körül készítették a híres Campbeltown Crosst, és egy kilkivani templomban helyezték el, mielőtt a reformáció után Campbeltownba költöztették.

Az idelátogatók nemcsak a frenetikus whiskyket ízlelgetik, hanem ellátogathatnak a Davaar sziget zöld dombjaira, ahol mindig csodás egy kiadós séta. Apály idején akár a szárazföldről is zökkenőmentesen elsétálhatunk a szigetre a tengertől sáros terepen, és felfedezhetjük a sziget kalandos tengeri barlangjait.

Milyen a Campbeltown whisky stílusa?

Nincs karakterisztikusan megkülönböztethető egyedisége, bár ez változhat, ha a mostaninál több lepárló fog működni ezen a vidéken. A tőzeg felhasználása elég nagy változatosságot mutat: lepárlónként eltérő, akárcsak a maláta finishelése, végső érlelése a hordókban, amik korábban teljesen más nedűt tartalmaztak. Szeszfőzdéi olyan elemeket is bevetnek a whiskykészítésben, ami megidézi a lowlandi vagy Islay-szeszfőzdék stílusjegyeit. A Springbank elég unortodox, két- és félszeres lepárlástechnológiát alkalmaz, a kétszeres és háromszoros desztillálás kombinációját, ez teremti meg a párlataik jellegzetes zamatát. A Springbank vízforrása a Loch Crosshill, és évente közel 600 000 gallon whiskyt állítanak elő.

Campbeltown fénykora

A város manapság csak árnyéka önmagának, ám teljes fényében tündökölve csodájára jártak a nagy Whisky Citynek, mert egy igazi legenda volt. A helyi whisky története a tündöklés és a bukás históriája, amit manapság ismét áthat a remény ösztönző, malátásan édes illata. A whisky történetisége áthatja a város minden utcáját, az épületeket, de még a vizet is, ami a város közelében áramlik.

Alfred Barnard, a The Whisky Distillers of the United Kingdom szerzője a 19. században látogatást tett az ereje teljében lévő Campbeltownban. Barnard idején 21 lepárló ontotta magából a jobbnál jobb whiskyket, és ezek együttesen 2 millió gallonnyi szeszes italt termeltek (ez elképesztő mennyiséget jelentett azokban az időkben). Minden a jólétről szólt, ám nemcsak a whiskyről: ekkorra tehető a 19. század hatalmas heringboomja, amikor a szívós, kitartó erejű halászok és asszonyaik napégette arccal friss heringet árultak a piacon, és a halak ezüstként csillogtak a napsütésben. A kikötő vize Barnard szerint ekkoriban hemzsegett, valósággal pezsgett az élettől, és vitorlák százai horgonyoztak a kikötőben. Fedélzetükön Capbetown-i whiskykkel, amiket elvittek a világ mind a négy sarkába.

Barnard feljegyzései szerint ez volt a hamisítatlan Whisky Land, egyúttal a Spiritual Town, mert számos istentiszteleti hely működött, és szigorúan betartották a szombatot. Írország közelsége meghozta a lepárlási szakértelmet Campbeltownnak. Kintyre termékeny mezői, a közeli Crosshill Loch vizei, a Machrihanish melletti Drumblembe bányából származó szén kiváló nyersanyagot szolgáltatott. Azonban nem volt mindig ilyen vegytiszta a Campbeltown-i whisky képlete: Barnard látogatása előtt a város az illegális lepárlás melegágya volt, a 18. század végén közel 31 illegális lepárló működött a városban. Majd az 1823-as jövedéki törvény legálissá változtatta az illegális lepárlókat.

A whisky sikerének titka leginkább a város tengerközeli fekvésében, természetes kikötőjében rejlett, rengeteg gőzhajó érkezett ide. A whiskyipar csúcsra járatták a 19. században. A Hebridákról hoztak tőzeget, az árpa Írországból érkezett, olykor meg Délnyugat-Skóciából, vagy a Balti-tenger térségéből, mert a gőzhajók összekötötték a várost a nagyvilággal. És elvitték a helyi whiskyt Glasgow és Clydeside gyorsan növekvő piacára, de még Londonba is, vagy Észak-Amerika Új Világába.

Ekkor Campbeltown azonos volt magával a skót whiskyvel, akárcsak Epernay a Champagne-nal. Az öböl keleti oldalán fekvő villák tanúbizonyságát adják a whisky egykori gazdaságának, és néhány évvel Barnard látogatása után Campbeltownban volt a legmagasabb az egy főre jutó jövedelem az Egyesült Királyságban.

Azonban Campbeltownt lassan de biztosan megérintette a bukás lehetősége. A viktoriánus időkben is bezártak már néhány lepárlót, ám az igazi káosz a 20. században jött, ami megváltoztatta az egykori whiskyfellegvár életét.

Campbeltown hanyatlása

A mai Campbeltown köszönőviszonyban sincs a régi hatalmas whiskyfellegvár nimbuszával. Napjainkban csupán csak egy apró kikötőváros. Meglehetősen szerény mennyiségű szeszfőzdével, sajnos csak árnyéka régi önmagának, az egykori dicső napoknak. A tájékozott látogatók, akik ismerik Campbeltown históriáját és az egykori szeszfőzdéket, minden bizonnyal észreveszik a régi lepárlók épületeinek szétszórt maradványait, és a szomorú valóságot: ezek bizony már csak buszgarázsok és szupermarketek, a régi nagy napok keserű emlékei.

A város minden szeglete és sarka teli van whiskytörténelemmel. Érezhető, hogy Campbeltown egykor a világ vezető whiskytermelő régiója volt, és csúcspontján még harmincnál is több lepárlónak adott otthont. Még a 19. század végén is teljes fényében virágzott a Campbeltown lepárlóipara. 1885-ben 21 lepárló működött, és egy kivételével valamennyi a város határain belül volt.

Kevesebb mint 40 évvel később minden megváltozott, és a város rámutatott a whiskyipar sebezhetőségére. Az 1920-as évek végére a nagy skót blendervállalatoknak kialakult a maguk receptúrája, és nem változtattak a nyerő recepteken. A régió whiskyjét fénykorában a masszívan füstös/olajos stílus testesítette meg, és ez kimaradt a nagy blendek elemei közül, mivel a markánsabb íz a kelleténél jobban rányomta volna a bélyegét a formálódó whiskyk aromakarkaterére a blendben. Ezért a Campbeltown-i whiskyexport durván csökkent – részben az Amerikai Egyesült Államokban vezetett szesztilalom, részben a nagy gazdasági világválság miatt. A skótok belföldi fogyasztása is alaposan visszaesett az első világháború után, ez szintén hatást gyakorolt a régió hanyatlására.

Olyannyira, hogy 1931-tól már csak a Springbank és a Glen Scotia képviselte Campbeltownt a skót whisky nagy színpadán. Természetesen őket is megérintette a változás szele, és bizonyos időszakokban bezártak, azonban végérvényesen egyikük sem volt hajlandó feladni a küzdelmet, és sziszifuszinak tűnő harcuk nyomán fennmaradtak az utókornak, hogy megmutassák a mai whiskyrajongóknak: Campbeltownt nem lehet legyőzni! Ők tanúskodnak a régi ellenállóképességéről, és az új Glengyle lepárlóval együtt életben tartják a város egykori nimbuszát, a whisky hagyományát, illetve újraélesztették azt.

Springbank Distllery

A lepárló falai közé lépni olyan libabőrösen kellemes érzés, mintha 150 évet visszaugranánk az időben! A Springbanket 1828-ban alapították, és immár több mint 180 esztendeje a Mitchell család kezében van. A whiskyipar ingatag természete nyomán a Springbank jelszava manapság a fennmaradás, a folytonosság. Az 1980-as években, a skót whiskyipar válságának idején a bezáráskor a lepárló meghozott egy kőkemény döntést: a továbbiakban nem adják el párlatukat a blenderereknek, ehelyett inkább a saját single malt gyártására fognak koncentrálni.

Aztán egy példátlan lépéssel a Springbank 1992-ben újfent padlómalátázni kezdett a régi idők szellemében. Napjainkban a Springbank az egyetlen lepárló Skóciában, amely teljes mértékben a saját árpáját malátázza. Nagyjából 60 embert foglalkoztatnak az üzemben, amely igen nagy csapatnak számít a whiskyipar hanyatlását követően. Az automatizálás és a számítógépek jelenléte lehetővé tette, hogy a Springbank Skócia legpörgősebb lepárlóüzemét működtesse, évi 750 000 literes kapacitással, annak ellenére, hogy ez az ország egyik kisebb szeszfőzdéje.

Ennek ellenére Springbank méltán lett Skócia kultikus whiskyje, hiszen egy időutazó whiskyt desztillál, amely visszaröpít az élet vizének hőskorszakába!

A Glen Scotia mesteri párlatai feltárják a viktoriánus Campbeltown hőskorszakát

A lepárló eredetileg Scotia néven épült 1832-ben. A Springbankkel együtt egyike volt annak a két lepárlónak, amelyek túlélték a viharos 1920-as évek bezárási pánikját, ám komoly sebeket is szereztek ebben a tragikus időszakban, amikor becsődölt a Campbeltown-i whisky bőséges áramlása. Még egy helyi kísértettörténetre is találunk példát: eszerint Glen Scotiát az egykori szeszfőzdetulajdonos, Duncan McCallum kísérti, akik 1930-ban halt meg. Ezért a munkások állítólag sötétedés után a lepárlóban még ma is elkerülnek bizonyos félelmetes helyeket…

A Glen Scotia korábban nem szerzett múlhatatlan hírnevet magának a single malt kategóriában. A lepárló irányvonala azonban gyökeresen megváltozott, amikor megvásárolta egy magántőke-alap. A fordulat után most már a single maltra esik a hangsúly a Glen Scotiánál, és teljesen új termékcsaládot dobtak piacra.

A borostyánban ragyogó Glen Scotia Double Cask Whiskyt a kéthordós érlelési eljárás avatja igazi műélménnyé! Aromáinak fejlődését Bourbon hordóban kezdi, majd jön 12 hónapnyi pihenés a Pedro Ximénez hordóban, hogy megkapjuk a Glen Scotia egyik legnagyobb dobását. Érezhető benne a kikötő tengeri permete és a Glen Scotiára jellemző vaníliás tölgyesség. E három paramétert sokan a brand sajátos stílusjegynek tekintik. És lesz még benne krémes karamella, zöldama, majd a barack teszi fel a pontot arra a bizonyos i-re a kóstolás során.

Vajon milyen az élet manapság a campbeltowni öbölben? És mi maradt itt az egykori nagy whiskyörökség aromáiból? Ezekre a kérdésekre ad választ a Glen Scotia Campbeltown Harbour Whisky, emléket állítva a végtelennek tűnő hajók vitorlaerdejének, a pezsgő kereskedelem egykori lüktetésének. Íze méltó tisztelgés a régi Campbeltown-dramok hínáros és sós zamatai előtt, némi jódos illata lángoló hangával és lágy füstösséggel, tengerparti permettel árad. A tengeri tartományokon is túllép ez a remek ital, hosszan feltárja a lédús zöldalmát, a buja barack örömét, a vaníliás pudingot, a viktoriánus Campbeltown sós tengeri permetét, karamellával megédesülve. Enyhén füstös, de duplán finom! Mindenképp ott a helye ennek a történelmi kincsnek egy hamisítatlan whisky fanatikus bárpultján, ha szeretne megmártózni az élet vizének hőskorszakában.

A Glen Scotia 18 Years Whisky egy citromos, lekváros és karamellás kavalkád, míg „fivére”, a Glen Scotia 25 Years Whisky tengeri sóval, piros almával, narancshéjjal és vaníliával ad új értelmet a Campbeltown-i dramnak.

Glengyle

A három Campbeltown-i lepárló közül ez a legfiatalabb titán. 2004-ben kezdte újra a gyártást, miután közel 80 esztendőre bezárta kapuit. A lepárló a J&A Mitchell tulajdonosa, vagyis ugyanaz a vállalat, amely a Springbankot üzemelteti. A Glengyle-ben gyártott whisky a megkülönböztethetőség kedvéért a Kilkerran nevet viseli. Azért kapta Mitchelléktől ezt az elnevezést, mert a gael „Ceann Loch Cille Chiarain” kifejezésből ered. Ugyanis Szent Kieran, azaz „Clonmacnoise Ciaran” egyike volt Írország 12 apostolának, és azon a területen élt, ahol most Campbeltown városa áll.

Valójában a Glengyle az a lepárló, amely hivatalosan megmentette Campbeltown whiskyrégió státuszát. Az új évezred beköszöntésekor ugyanis a Scotch Whisky Association (SWA) azt tervezte, hogy elnyeli Campbeltownt, és a Highland régió részévé teszi, mivel túlságosan jelentéktelennek tartották ahhoz, hogy képviseljen egy régiót. Glengyle megjelenésével azonban háromra nőtt Campbeltown lepárlóinak száma, így ügyesen rácáfoltak az SWA érvelésére.

És itt van még Cadenhead, egy független palackozó, szintén részt vett a régió újjászületésében. A cég közel 180 éve működik, és borászatként működött, később váltott profilt, valamikor az 1970-es években. Exponenciálisan növekedett, és a világ legnagyobb független skót whisky palackozójává vált, egy hatalmas hordókban rejlő kincsestáron ülve.

Milyen jövő vár Campbeltownra?

Manapság is kultikus státuszt élvez a whiskyyrajongók körében, azonban valószínűleg sosem fogja elérni az elmúlt évszázadok dicsőségét. A város mindenesetre visszanyerte tradíciójának egy részét, és a Glen Scotia egyre stabilabb, a J & M egyengeti Springbank, a Glengyle és a Cadenhead útját.

Mágnesként vonzza a világ egykori whiskyfővárosa? Furdalja a kíváncsiság, és tudni szeretné, milyen csodás nedűk őrzik a régi idők aromatikus örökségét a Springbank, a Glen Scotia vagy a Kilkerran palackjában? Jöjjön el az iDrinks üzleteibe, ahol a fenséges ízek ösvényén eljuthat a skót Campbeltownba, a whisky korábbi metropoliszába!

Tartalomhoz tartozó címkék: ital webáruház ital webshop italbemutató italtörténelem skót whisky skót whisky ár whisky whisky árak whisky fajták