Az üröm és az abszint természetrajza

Létezik egy csodás növény, amelyet a görög természetistennőről, Artemiszről neveznek el. A középkorban a világ egyik legismertebb gyógynövénye volt, aztán később az abszint egyik kihagyhatatlan alkotóelemévé avanzsált.

Ez a misztikus komponens az üröm. A zöld elixír az abszint „lelke”; olyan alkotók elméjét pörgette csúcsteljesítményre, mint Vincent Van Gogh, Ernest Hemingway, Oscar Wild vagy Picasso.

Oscar Wilde szerint egy pohár abszint ugyanolyan költői, mint bármi más a világon. Majd felvetette: „Valójában mi a különbség egy pohár abszint és a naplemente között?”

Ismerjük meg az üröm és a belőle születő abszint kultúrtörténetét!

Mi az az üröm, és hogyan kapcsolódik Artemiszhez?

Az üröm egy évelő növény: alsó része elfásodó, a felső része ellenben elágazó. Ezüstös szára pedig akár másfél méternél magasabbra is megnőhet.

De hol kezdődik az üröm története? Valójában a természetben rendkívül otthonosan mozgó görög istennőnél, Artemisznél, aki szabadon vadászhatott és élhetett az erdők-mezők szívében, mivel nem tudott beilleszkedni az istenek merev égi városába, Olümposz kultúrájába. A fehér üröm, vagy más néven abszint-üröm latin neve az Artemisia Absinthium, amit a természeti népek a régi időkben Artemisz csodás adományának tartottak. Az üröm egyébként nemcsak abszintok aromatikájának formálására szolgál, hogy a művészek és a minőségi italkedvelő az örömtől teljes extázisba kerüljenek tőle. Magyarországon már a középkorban felkapott gyógynövénynek számított az üröm, és fűszerként is igen gyakran használták a gyógynövényes ízek ismerői. Magyar népi elnevezése a bárányüröm volt, de ismerték hegyi ürömként, pusztai ürömként, mesétfűként is.

Korábban sokan úgy vélték, hogy a fehér üröm a világ legkeserűbb gyógynövénye, és már az egyiptomiak, a görögök és a sumérok egyaránt gyógyításra használták. A betegségek leküzdésében játszott szerepe a középkori Magyarországon is ismert volt. A középkori kolostorok kertjében rendszeresen felbukkant, a szerzetesek jobbnál jobb elixíreket készítettek belőle. Az ürömnek egyébként van egy étvágygerjesztő hatása is, ezért gyakran teszik a gyógyteák alkotóelemévé.

Az üröm belép a történelem körforgásába

A görögök az „absinthion” szóból eredeztetik az abszint jelentését, amit gyógyszerként használtak. Az ősi abszint előfutárát az üröm leveleinek (Artemisia Absinthium) borba vagy szeszes italba áztatásával készítették, és voltak olyan legendák, miszerint az üröm segítette a szülést. Hippokratész, világunk első nagy ókori doktora ürmöt írt fel a menstruációs fájdalom, a sárgaság, a vérszegénység és reuma ellen. Plinius, a római történetíró megemlítette: a kocsiversenyek bajnokai rendszeresen absztintiumot kortyolgattak, mert íze emlékeztette őket arra, hogy minden győzelemnek megvan a maga keserű oldala. Egy másik nagy orvos, Galenus az időszámításunk szerinti második században gyomorlazításra és ájulás elleni szerként használta. Amikor a 17. és 18. században a bubópestis Angliában pusztított, sokan ürmöt égettek a fertőzött házak kifüstölésekor.

1830-tól kezdve, amikor a franciák meghódították Algériát, a hőség és a rossz víz nyomán láz gyilkolta a francia sereg katonáit. A láz csillapítására, a vérhas megelőzésére és a szemtelen rovarok elűzésére ekkoriban ürmöt használtak. Az ürmöt borral keverték, hogy egyszerre élvezhessék a keserűséget és az alkoholos hatást. Franciaországba visszatérve a hősies katonák ízelítőt hoztak ebből a jellegzetesen zöld italból, amit „une vertének” neveztek. És innentől számos kocsmában és más szórakozóhelyen már „csak egy zöldet” kértek…

Az üröm hogyan kapcsolódik az abszinthoz?

Az üröm íze és illata meglehetősen hasonlít a citroméra, annál viszont lényegesen fűszeresebb benyomást kelt az orrban és a szájban. Ezt a citromos, fűszerességet, ezt a gyógy-elixíres hömpölygést ízlelhetjük a poharunkban, amint megkóstolunk egy hamisítatlan abszintot, a Rodnik Abszintot vagy az Abszint Tunel Green.

Az ánizs és az édeskömény mellett ez a különleges növény az esszenciális összetevője az abszintnak, amely hihetetlen népszerűségnek örvendett a 19 és 20. század fordulóján. Főként a művészlelkek, az írók és festők világában számított nagy divatnak a fogyasztása. Egészen addig, amíg közel 90 évre be nem tiltották, mivel rengeteg országban úgy vélték, hogy intenzitása miatt epilepsziát, elmebajt és más súlyos betegségeket okoz. A modern orvostudomány azonban teljesen megcáfolta ezeket a durva vádakat, és 1988-ban rehabilitálták az ürömből finomhangolt italt, visszatérhetett a bápultok polcara.

Az üröm tollforgatói. Hemingway, Baudelaire, Byron és Oscar Wilde, akiket az abszint megdelejezett

Az abszint eleinte csak a legelsőbb osztályok ikonikus itala volt, mégis rendelkezett egy egzotikus vonzerővel. Legendákat szőttek állítólagos hallucinogén hatásairól, és a jólét terjedésével egyre többen vettek részt a l’heure vertben, a korai esti „zöld órában”, amikor az abszint egyedülálló, keserédes illata áradt a levegőben Párizsban. A művészek és a nagy költők pedig lassan de biztosan a Zöld Tündér szerelmesei és evangélistái lettek, akik messzire vitték a hírét. Az abszint az „őrült zsenialitás” szimbólumává vált, amikor Paul Verlaine és Arthur Rimbaud és megénekelték a dicséretét.

1859-ben Edouard Monet megfestette Az abszintivót. Konkrétabban egy rongyokba öltözött, göcsörtös cilindert viselő utcalakó valósághű portréját, mellette egy smaragd pohárral. Monet újszerűsége abban rejlett, hogy festményén merte realistán, fájó valósághűséggel ábrázolni az abszintivás mámorát, és alkotása szemtelen nagyságot kölcsönzött a témájának. Charles Baudelaire még messzebbre ment a különös italfajta dicséretében. Baudelaire megjegyezte: az embernek mindig részegnek kell lennie! Borral, költészettel vagy erénnyel, ezt mindig te döntöd el. De keresd a mámort!” Az abszint fogyasztói ugyanis egyre jobban idealizálták a mámort, a társadalom jelensége viszont egy veszélyes italt látott benne, amely megvadítja a művészeket.

Tudjuk, hogy Hemingway, Az öreg halász és a tenger írója imádta a rumot és a whiskyt, ám az abszintet sem vetette meg. Minden idők egyik leghíresebb tollforgatója és vadásza, két nagy világháború és a spanyol polgárháború túlélője még akkor is abszintot iszogatott, miután azt Franciaországban betiltották. Egészen odáig ment, hogy 1935-ben feltalálta a Death In The Noon abszint cocktailt, amelyet megemlített az Akiért a harang szól című regényében. Ez azért nagy szó, mert Hemingway nem a dekadenciáról és a dandy stílusról vált ismertté, és mégis beszállt a buliba, rendszeresen abszintot kortyolgatott a mámor-kultusz jegyében. Nem is ő lett volna, ha nem formál a maga ironikus módján véleményt a Zöld Tündérről: „Átlátszatlan gyomormelegítő és keserű, nyelvzsibbasztó, minden ötletet megváltoztató folyékony alkímia. Azt mondják, elpusztítja az agyad, de én ezt nem hiszem el. Csak az elképzeléseidet változtatja meg”. Hemingway rettentő tömören és lényeglátóan ragadta meg az ürmös aromákból építkező halványzöld ital veszélyét és vonzerejét. A művészeknek új téteket ígért, a kételkedőknek a művészek őrületét szimbolizálta – egy vonatjegyet Charentonba, a Párizson kívül őrültek menedékhelyére – írja Hemingway.

Lord Byron, a romantikus költő olyan kultikus alakokat álmodott a valóság vásznára, mint Don Juan, vagy Childe Harold, aki zarándokútjával kora ikonjává vált. Akárcsak Lord Byron, aki rendre abszinttal hozta magát alkotói állapotba. Shelley legjobb barátja harcolt a görögök függetlenségi háborújában az Oszmán Birodalom ellen, és 36 évesen halt meg a küzdelmekben, amiért a görögök nemzeti hősként tisztelik. Miközben rengeteget élt olasz földön Ravennában és Pisában, és imádta az abszintot.

Guy de Maupassant szintén egy olyan író volt, aki rendszeresen táncra perdült a Zöld Tündérrel! Szemlélete miatt annyira talán nem is véletlen, hogy a zöld határvidékre merészkedett! Mivel a novellaforma mestereként, a naturalista iskola képviselőjeként a maga kőkemény természetességében akarta bemutatni a valóság természetét. Maupassant gyakran kiábrándult és pesszimista módon ábrázolta az emberi életeket, a sorsot és a társadalmi erők kölcsönhatásait. A Queer Night in Paris című írásában leírja az abszint sajtos szagát és életérzését Párizs utcáin.

A neves francia költő, Arthur Rimbaud rengeteg abszintot kortyolgatott Paul Verlaine-nel. Rimbaud azonban túlzásba vitte a Zöld Tündérrel való randevúzást: egy elszállt alkalommal kézen lőtte Verlaine-t. Aztán Rimbaud letett az abszintivásról és a versírásról, inkább belépett a hadseregbe.

Oscar Wilde saját bevallása szerint rajongott a minőségi italokért. Papírra vetette: az abszintot rendszeresen arra használta, hogy lendületet adjon a képzeletének. Wilde szerint az ember az első pohár abszint után úgy látja a dolgokat, ahogyan szeretné. A második pohár után teljesen másként látjuk a dolgokat. Végül, ahogy egyre több abszintot fogyasztunk, Wilde szerint olyannak érzékeljük a dolgokat, amilyenek valójában, és ez a legmegrázóbb, legszörnyűbb dolog a világon.

Az üröm mámorának festői: Van Gogh, Gauguin, Degas, Picasso és Touluse-Lautrec

A 19. század bohém festői valósággal megőrültek az ürömből készített abszintért! A francia festőknek már-már egyfajta szerelmi viszonya volt a la fee verte-el, vagyis a Zöld Hölggyel. A Zöld Tündér szabadon szárnyalt Párizs kacskaringós, macskaköves utcáin, főként az ecsetforgatók körében, akik a legbohémabb karaktereket vonultatták fel a korszak társadalmában. A festők igen gyakran hallucinogénként, képzeletet felbizsergető szerként ábrázolták az abszintot. Mígnem az ürömből konstruált italt Európa tekintélyes részén betiltották bivalyereje és bizarr hatásai miatt. Egészen az 1990-es évek elejéig, amikor az abszint ürömhullámai újjáéledtek a nyugati világban, és egyre többen ismerték meg ezt a nagyszerű párlatot.

A festők körében kultstátuszba emelkedett az abszint. A nagy rajongás első fecskéje Edgar Degas volt a L’ Absinthe-tal (1876). Zöld abszintivókat ábrázolt egy kávézóban, azonban maga a művész sosem nevezte ezt a képet Abszintnak, csak a műkereskedője illette később az alkotást ezzel a névvel.

Az ürömből születő párlat, az abszint felkorbácsolja a fantáziát, és szürreálisan szenzációs festmények keletkezését ösztönözte! Olyan festőket hangolt alkotásra, mint a Zöld Tündérrel igen közeli barátságot ápoló Vincent Van Gogh, aki az abszintot a kreativitás és az esztétikai értelemben vett megvilágosodás múzsájának tekintette. Az ő korában az ürömből készített abszint áthatotta a 19. századi Párizs életérzését, a korszellem szerves része volt a festők világában.

Vincent Van Gogh egészen biztosan rajongott az üröm zamatáért, hiszen saját kora legnagyobb abszintfogyasztójának tartották a korabeli krónikák. Dantéval szólva elmondhatjuk, hogy Van Gogh az emberélet útjának felénél sötét erdőbe jutott, és alkotás közben is nehezen találta meg innen a kiutat.

Az vitathatatlan, hogy a Van Gogh Zöld Tündérrel élénkítette a képzelőerejét virtuózszámba menő alkotásaihoz, viszont sajnos olyan bipoláris zavarokkal és skizofréniával küzdött, hogy nem lehetett megmenteni a lefelé vivő spirálból szomorú szellemi hanyatlásából. Sokak szerint Van Gogh a túlságosan sok abszint miatt vágta le a fülét, és ugyancsak ennek köszönhető, hogy a kelleténél nagyobb mértékben használt sárga színt a festményein (gondoljunk csak a sokat emlegetett Van Gogh-búzamezőkre).

Állítólag Van Gogh mestere, Paul Gauguin a lapos, mattabb színek merész használatát a sok elfogyasztott abszint hatására kezdte alkalmazni.

Pablo Picasso annyira lelkesedett az abszintért, hogy számos festményén megnyilvánul ez a sötéten kavargó életelixír. A Zöld Tündér felbukkan A nő abszintot iszik (1901), és az Abszintos Üveg szobor (1914)című alkotásain. Noha a festő spanyol származású, élete tekintélyes részét francia földön töltötte. Ő volt a saját kora egyik legismertebb abszintfogyasztója a 19. század elején. Nyilván nem ettől lett belőle a világ egyik leghíresebb festője, ám az kétségtelen, hogy izgalmas víziókat ajándékozott elméjének és a kissé szürreális világok szerelmeseinek!

Henri de Toulouse Lautrec a posztimpresszionalista időszak egyik top festője, aki imádta a Zöld Tündért, az ürmös áramlások sodrását. Nemcsak Toulouse-Lautrec, de mellette még számos impresszionalista az abszintfogyasztás közben vagy után festett, ez volt a párizsi Montmartre éjszakai életének első számú itala. A 19. századi párizsi hedonizmus hosszú estéi arról voltak híresek, hogy a festők abszintot kortyolgattak, aztán optimális esetben remekműveket alkottak, mint Toulouse-Lautrec!

Aki valósággal odáig volt a 19. századi Montmartre bordélyházaiért, éjszakai helyszíneiért. Toulouse-Lautrec ezeket impresszionalista jelenetbe öltöztette a vásznon. A festő a korabeli legendák szerint annyira az abszint megszállottjává vált, hogy a hosszúra nyúló párizsi éjszakákon Zöld Tündérrel töltött üreges botot hordott magával.

Érdekességek az ürömből készített Zöld Tündér világából

Óriási hatást gyakorolt a zenére. A kissé horrorisztikus küllemű Marilyn Mansonnak például annyira bejött az abszint, hogy a Holy Wood album felvétele során kifejlesztette a saját abszint márkáját is, Mansinthe néven. Absynthe Minded néven pedig létezik egy belga rockegyüttes.

Napjaink bestselleríró párosa, Douglas Preston és Lincoln Child hőse, Pendergast rendre abszintot kortyolgat, hogy segítsen elméjének felpörgetésében, így könnyebben oldhasson meg gyilkossági ügyeket.

Las Vegasban létezik Absinthe Show, amely egy kifejezetten erre a témára épülő látványos látványműsor a szerencsejáték Mekkájában.

Milyen abszintokkal fedezzük fel az üröm aromatikus hullámait? Az Abszint Tunel italaival!

Mi az Abszint Tunel Black? Maga a félhomályos párizsi Montmartre-i éjszaka bohém hangulata, abszintos palackba zárva! Annak ellenére is elmondhatjuk ezt, hogy a párlat spanyol területen készült, mivel acélos, overproof ereje, 80%-os alkoholtartalma és ürömfüves futamai megidézik az abszint eredeti zamatát, amit egykor Van Gogh vagy Rimbaud kortyolgatott, még az abszint fénykorában.

A feketeség mindig misztikumot rejt magában, egyfajta megmagyarázhatatlan bűvöletet. Hasonló a helyzet a Tunel Abszint Blackkel, ám itt tudjuk, milyen finomságokból áll az abszint aromakaraktere. A Zöld Tündér fekete fenegyerek változatában táncol az ánizs és a fehér ürömfű, a testet-lelket felébresztő borsmenta, az érzékszerveket bizsergető fahéj és a szegfűszeg. A megkapó feketeség palástját az abszint annak köszönheti, hogy 8-10 napig áztak a gyógynövények a szeszben. A Tunel Black a hatalom és az erő megtestesült itala, amely már sötét színével tekintélyt parancsoló, egyfajta visszatérés a régi idők nagy abszintjaihoz, amiért odáig voltak a nagy festők és írók. Nemcsak az abszintoknál megszokott mentás ízeket élvezhetjük benne, mert a nagy összképet árnyalja az erdei gyümölcsök üdesége, főszerepben a málnával. Karakteres mentolossága miatt az Abszint Tunel Black extra élményszinttel gyarapítja a koktélok zamatát.

A klasszikus alapvetésű abszintokat rendre Zöld Tündérként emlegették a legnagyobb fanok. Ez az életteli, egyúttal sejtelmes szín villan fel a boltok polcain, amikor meglátjuk az Abszint Tunel Greent, a természetes frissesség megtestesült itala. Kőkemény abszinthoz méltó módon e párlat is a masszív alkoholtartalom bevetésével hódít, esetünkben ez 70%-ot jelent. Karakteres mentolossága olyan bravúrosan játszik az ízlelőbimbókkal, hogy még Byron és Hemingway is széles mosollyal koccintottak volna vele, ha egy korszakban éltek volna!

Íme egy abszint, amely költőien szólva „kékítőt old az ég vizében!” Az Abszint Tunel Blue vizualitása egyenesen delejezi a tekintetet: mintha egy tengert látnánk, vagy magát az égboltot! A misztikus kékség végtelen élményének tisztaságát egy extravagáns, 80%-os alkoholtartalom teszi izgalmasabbá, mi pedig megmártózhatunk egy olyan abszintban, ami gyümölcsössége által mutat teljesen újat az abszint műfajában. Gejzírként tör fel az ízek erdejében az áfonya, teljesen új szintre emelve a korábban megszokott abszintos árnyalatokat.

A spanyol Rodnik Black Abszint kicsit más, mint a francia abszintok. Rejlik benne egy kis lágy ánizsosság, a mediterrán növények és gyógynövények buja sokasága. A spanyol forrásvidék által mediterrán növények és gyógynövények kerülnek a párlatba, ez adja a kellemes áramlást ánizzsal és a kihagyhatatlan összetevővel, az ürömfűvel (Artemisia absinthium).