Mit nevezhetünk „rossz whiskynek”?

Nehéz megragadni, mert a „rossz” egy elég nehezen definiálható fogalom. Már-már megfoghatatlan, mert gyakran inkább a whiskykóstoló elvárásairól és a tapasztalatairól szól, mintsem bármilyen objektív hibáról lenne szó a szeszes italban. És akkor még mindig ott tartunk, hogy a kellemes és a szörnyű íz érzékelése egy italban eléggé szubjektív műfaj. Nézzünk néhány megközelítést arról, milyen a rossz whisky.

Megesik, hogy egy italt borzasztóan unalmasnak vagy ízetlennek érzünk. De vajon ez csak egy bizonyos aromaprofil, ami egyáltalán nem pezsdíti fel a szájpadlásunkat vagy az ízlelőbimbókat? Amit egyesek végtelenül unalmasnak neveznek, az mások számára teljesen felvillanyozó lehet! A „szörnyű whisky” kategóriájának másik oldalán az extrém profillal rendelkező palackok találhatóak, a kelleténél több füstösséggel vagy hordós hatással. Egy szó mint száz: minden kóstolás visszavezet a személyes preferenciákhoz.

Aztán ott vannak még a blendek és a gabonawhiskyk– többek szerint ezek régi, fárasztó és teljesen klisés italokat vetítenek előre a kóstolás során, ezért inkább kihagyják az ilyen tételeket. Annak ellenére teszik ezt, hogy léteznek a nagy whisky-seregszemlében káprázatos komplexitású keverékek és gabonawhiskyk, amelyek elképesztően gazdag profilban dúskáló whiskykké nemesednek. Ha elvetjük őket, sok mindenről lemaradunk.

Harmadrészt időnként felbukkannak a kínálatban olyan alkotások, amelyek alkotói nagyobb figyelmet fordítanak a táblázatokra, mint az italok zamatára. Ilyenkor megtörténhet, hogy a minőség romlik, mert a párlat pusztán a mennyiségről és a haszonszerzésről kezd szólni, az eredeti íz és a kézművesség pedig ennek rovására eléggé a háttérbe kerül.

Negyedrészt egyeseknél kiverik a biztosítékot a kísérleti hordós érlelések, a furcsa ízesítések és a marketingfogások. Időnként a lepárlók olyan durva kockázatokat vállalnak, amelyek egyszerűen nem kifizetődőek. Néha az ilyen italok kultikus kuriózumokká válnak, máskor meg csendesen eltűnnek a kukában.

Most pedig lássuk, mik voltak a whiskyszakértők szerint a valaha készült legrosszabb whiskyk!

 

All time szörnyű whiskyk: halas hordó, banános whisky és elhibázott potcheen

A whiskyguruk rendre összeállítanak „valaha volt legrosszabb” listákat, amelyek letaglózóan borzalmas desztillátumokat körvonalaznak.

Ilyen sokaknál megrázó ital volt a Fishky. Tényleg sokkolóan hangzik: eredetileg egy Bruichladdich hordóból készült heringhordóban érlelték. Egy olyan hordóban, amely huzamosabb ideig halat tartalmazott, ennek jegyében a belekerülő whisky ízjegyei a rothadt zöldségestől a savas refluxig terjedtek. Még olyan vélemények is napvilágot láttak, miszerint hihetetlenül sós és enyhén keserű italról beszélünk, kóstolása közben pedig az arcizmok tangót táncoltak. Bizarrsága ellenére ez a tétel az utóbbi esztendőkben igazi kuriózummá vált és a gyűjthető palackok közé lépett.

Szintén durva játékos ebben a kategóriában az Elvis Mindnight Stack. Egy whiskynek álcázott banánbomba, telis-tele gyógyszerhez, jódhoz és szomorúsághoz hasonló ízekkel, ahogyan egy whiskykritikus megfogalmazta. Aztán ott van még a sokaknál brutálisnak bizonyuló Usuikyou; ezt a veterán fórumozók az egyik legagresszívabb és legszörnyűbb whiskynek neveztek, amit valaha kóstoltak. Leírásaik szerint olyan, mintha valamilyen kémiai anyagot szimmantanánk, temérdek bakelittel, égő szeméttel megspékelve. Elvis Presley megosztó ízlése jól ismert a szendvicsek terén (beleértve a kedvenc szendvicsét, amihez egy egész vekni kenyeret használt), talán ezért lett ez a párlat is eléggé megosztó.

Ugyancsak ebben a bűn rossz kategóriában játszik a Bunratty Poteen. A poitin a whisky és a moonshine ír őse. Az érlelt potcheenből lett az, amit manapság whiskyként ismerünk, és a moonshine-hoz hasonlóan 1661-ben illegálissá vált a lepárlása Írországban (persze ez nemigen állított meg senkit az élet vizének ízlelgetésében).

A Bunratty Poteen évszázadok óta az első legálisan előállított potcheen. Kicsit olyan benyomást kelt, mintha etanolos köhögés elleni szirupot kortyolgatunk egy kevés gyógyhatású kenőccsel, fekete édesgyökérrel és ízesített cukor jegyzeteivel. A jó potcheennek erősnek, füstösnek és ropogósnak kell lennie, ám ettől a Bunratty sajnos fényév távolságra helyezkedik el.

Az a jó hírünk, hogy kevés ilyen határokat szaggató rém-whisky bukkan fel a whiskykóstolók asztalán. A whiskykészítés napjainkban inkább a minőségre összpontosít, és ennek szellemében jobbnál jobb tételek bukkantak fel a bárok pultjain és a whiskykedvelők gyűjteményében.

 

Most éljük a whiskykészítés aranykorát

Sokkal többet tudnak a lepárlómesterek, mint valaha – tényleg a múlté a rossz whiskyk jelenléte?

Egyre elterjedtebbé válik a tölgyfahordós érlelés technikája, az ízek kémiájának mélyreható ismerete, emellett az érzékszervi érlelésről alkotott ismereteink is ugrásszerűen fejlődtek az elmúlt évtizedekben. Ráadásul a lepárlás tudománya is jóval szélesebb körben, gyorsabban oszlik meg, mint azt valaha képzeltük volna. Manapság a whiskyfogyasztók számára egy egész világnyi információ áll a rendelkezésünkre, mielőtt beszereznénk egy whiskyt a boltok polcairól.

Szóval sokak szerint az igazán rossz és elvetemült whisky többnyire más a múlté. Az igazán durva versenyzők a szesztilalom idején brutálisan elárasztották a piacot, azonban erről újabban már nem kell tartani. A párlatok színvonala kevés kivételtől eltekintve a csúcson van, ezért ugrik meg toronymagasan a whiskyk iránti érdeklődés, és egyre jobb palackokat dobnak piacra a lepárlómesterek.

 

Mi a különbség a rossz és a jó whisky között?

A szörnyű és a szenzációs különbséget a whiskyk esetében a tulajdonságok részletes feltárása különbözteti meg, különféle érzékszervek használatával. Az első nyilván a vizuális felfedezés, maga a párlat látványa. Ezzel egyből szembesülünk, amint kiöntjük a palackból a whiskyt, és mélyrehatóan szemrevételezhetjük a színét. A tölgyfás érlelés vagy a sherryhordóban történő érlelés kölcsönzi a desztillátumnak a színt – ez a halványaranytól egészen a mély borostyánig terjedhet. A színárnyalat rendkívül sokatmondó: következtetni tudunk belőle a whisky korára és az érlelőhordó típusára.

Finom mozdulatokkal táncoltassuk meg a párlatot a pohárban, közben nézzük meg jó alaposan a pohárban megjelenő lábakat, más néven „csíkokat”. A vastagabb láb általában magasabb alkoholtartalomra vagy testesebb tulajdonságokra utal.

Szintén fontos az aromák illatok által való megismerése. Kóstolás előtt közelítsük a poharat az orrunkhoz, szimmantsunk bele egy kicsit. Összpontosítsunk az aromákra, amelyek között kirajzolódik az orrban a vanília, a nemes tölgyesség, a virágos vagy sherrys jegyzetek jelenlétre.

Legyünk türelmesek az illatolás során. Hagyjuk, hogy a jegyek a maguk bőségében kibontakozzanak, miközben egy kicsit kavargatjuk a whiskyt. Az idősebb whiskyk és a sherryhordókban érlelt whiskyk komplexebb aromaprofilt teremtenek, beleértve az édes és gyümölcsös jegyzeteket és a csokoládé árnyalatait.

 

Az ízek szimfóniája és a „nagyobb kép”

Igyunk egy kis kortyot s engedjünk, hogy a whisky körbekeringjen a szájpadláson. Figyeljük meg a kezdeti ízeket és azt, hogyan fejlődik a whisky zamata a szájban. Ezután próbáljuk meghatározni az ízprofilt, és ráérzünk, mennyire testes vagy sima. A skót whisky esetében az árpamalátát, a gabonaféléket, a kukorica és a búza édességét érezhetjük a párlatban, és még egy kis tőzeget is a single malt whiskykben.

A jó whiskynél rendszerint megállapítjuk, hogy komplex és kiegyensúlyozott, megteremtve a többféle íz balanszos együtt létezését. Olyan ízekre figyelhetünk fel egy jól megalkotott párlatban, mint a gyümölcsösség, a virágosság, a csokoládé és még egy csomó aromatikus összetevő– ahelyett, hogy csak és kizárólag egyetlen íz dominálna a párlatban.

Végül, de nem utolsó sorában jöjjön az utolsó simítás, a lecsengés. Egy ütős whiskynél kellemes, lekerekített ízhatást hagy maga után az ízlelőbimbókon. A hosszabb lecsengés magasabb minőségre utalhat olyan mennyei ízekkel, mint a nemes tölgyesség, a vanília vagy a fűszeresség, kellemes emléket hagyva az ízmemóriánkban.

Utána már vigyázó szemünket a párlat nagyobb képére is vethetünk. A magasabb alkoholtartalom masszívabb, intenzívebb ízélményt körvonalazhat a szájban. Az alkohol és az ízkomponensek közötti egyensúly kulcsfontosságú. A single maltokban ugyancsak kibontakozik egy megkapó minőség, felcsillantva a lepárló egyedi stílusát, sajátos vonalvezetését. Bár a magasabb ár egy whiskynél prémium italra is utalhat, azonban az íz és az aroma alapján történő értékelésünk mindig sokkal megbízhatóbb lesz ennél egy whisky karakterének értékelésében.

Az ízek és érzések egyensúlya az első kortytól a lecsengésig segít eldönteni, hogy jó whiskyre találtunk vagy sem. 

 

És most lássunk 5 kimagaslóan klassz whiskyt, amelyek simán feledtetik velünk a rossz whisky sötét mítoszát!

 

Zöldalmás, mézes karamellás báj a Writers Tears Copper Pot Whiskeyben

Miért ne kezdenénk a whiskykkel való ismerkedést egy kortárs klasszikussal, amely zamatában és minőségében egyaránt az ír kultúra nagyságai előtt tiszteleg? Napjaink egyik legjobb tétele a whiskys palackban a Writers Tears, amely már nevében is az ír irodalom nagyjai, az írók és a költők tálentuma előtt emeli képzeletbeli kalapját. Szerencsére a párlatból kimaradtak a névből fakadó költők könnyei, az viszont borítékolható, hogy ez a ragyogó színben és összetett aromahullámokkal érkező nektár feloldotta volna a tollforgatókban felmerülő alkotói blokkokat.

A Writers Tears Copper Pot Whiskeyt alkotói, a Walsh házaspár olyan világhírű ír alkotóknak szentelte italát, mint a Dorian Gray arcképét papírra vető Oscar Wilde, a dubliniak életérzését megörökítő James Joyce vagy a Gulliver utazásait megálmodó Jonathan Swift.  

A Writers Tears Copper Pot Whiskey fényévekre található a rossz whiskyk kategóriájától, bravúros tétel a maga nemében. Bevezetésnek mesteri, és könnyen must-have stílussá teheti a kezdő whiskykóstolók szemében az ír párlatok bársonyosan áramló birodalmát. Bővelkedik mézes és gyümölcsös jegyzetekben; ez gyakran a kiugróan jó whiskyk sajátja, és ötletes választás az ír whiskey világával ismerkedők számára.

Már stílus szempontjából is egy egészen újszerű és szertelenül szokatlan párlatra lelhetünk ebben a nedűben. A Writers Tears Copper Pot Whiskey single pot és single malt whiskyk keverésével született. Ebből fakad mennyei mézessége és gyümölcsös áramlása, amely egyből magához édesgeti az élet vizének barátait. A palackban kirajzolódó végeredmény egy csodásan könnyedséggel iható elixír, és ebben a 4 esztendeig tartó kitartó érlelés is meghatározó szerepet játszik. Minden kortyában nagy teret kap a tölgyfahordós érlelés eleganciája és előkelő bája (a tölgyfahordós érlelés adta rézarany ragyogású színről már nem is beszélve).

A Writers Tears Copper Pot Whiskey maga az életre kelt Írország. A legkifinomultabb tételek egyike a Smaragdszigetről, amit minden whiskykedvelőnek érdemes megízlelnie, ha egy tartalmas és felemelően finom kortyokra szomjazik. A minőség csalhatatlan ismérve az is, hogy a Writers Tears megkaparintotta a szépen csillogó aranyat 2013-ban a The Irish Whiskey Awardson, ez lett ebben az évben az év ír blended whiskeyje.

A Writers Tears Copper Pot Whiskey illatolásakor az ír természet szívében érezhetjük magunkat a méz illatos vízesésével, rengeteg zöldalmával, ropogós pirítós ígéretével, a reggeli vajas krémesség fuvallataival.

Kóstolásakor megmártózunk a mézes jegyzetek jacuzzijában. Hosszan velünk is marad ez a finomság, alaposan beírja magát az ízlelőbimbókba. A kóstolás során kortyról kortyra kibontakozik a nyelven a nemes tölgyesség, megbolondítva az egyébként is magas szintű kóstolási élményt a kényeztető karamellával és vaníliával. Lecsengése lendületesebb, élénk dinamikára kapcsol, élen a citrusos lecsengés hullámzásával. 

 

Japán csavar egy skót whiskyklasszikus zamatában: a Glenmorangie A Tale Of Tokyo Whisky

Mindig felpezsdíti az ember „whisky-érzékszerveit”, ha egy hamisítatlan crossover párlatban egyszerre több arcát ismerheti meg egy alapjáraton is zseniális scotchnak. Ebben a csúcsligában játszik az édes skót whisky nagyágyújának számító Glenmorangie, amely bátran nyitott a keleti kultúra szellemisége felé, hogy ezt elegánsan ötvözze a skót whiskyiskola mesteri tulajdonságaival. A két irányzat egymásra rímeltetése teremtette meg napjaink élményszámba menő italát, a Glenmorangie A Tale Of Tokyo Whiskyt!

A japán-skót életelixír mindkét nagy whiskykultúrából kifacsarja a maximumot. Egyszerre vetíti az ízérzékelésünk vásznára a Bourbon, a Sherry és a japán Mizunara tölgyfahordók aromatikus keresztútjait, amiken a legizgalmasabb párlatok járnak. A Mizunara tölgyfahordó keleties ízösvénye újrarázza a Glenmorangie jól ismert skót édességtartományát, hogy mindkettőt magasabb szintre emelje, izgalmas együttállást teremtve a nyugati és a keleti whisky arcai között. A Glenmorangie A Tale Of Tokyo Whisky édes harmóniája magáért beszél; a citrusos lendületesség, a fűszeres fortissimók vérpezsdítő ereje felpezsdíti a kedélyeket. Ez a palack elvisz minket Tokió varázslatos utcáira, kortyolgatása közben pedig egy Mizunara hordó szantálfás, keleties gyomrában érezhetjük magunkat, átélve a mélyreható japán béke érzését.

Az aromák karmestere ezúttal is a Glenmorangie lepárlásért és whiskykészítésért felelős igazgatója. Dr. Bill Lumsden Tokióba látogatva valósággal belezúgott a helyi kultúrába, a díszes kertekbe és az emberektől nyüzsgő utcákba, a régi és a modern épületek váltakozásának ritmusába. Tokióról szerzett élményeit örökített meg ebben a remekbeszabott single maltban, amely egyszerre villantja fel a japán szamurájok mindenre elszánt vakmerőségét és a skót párlatok minden érzékszervet megmozgató varázsát.

A felhasznált három hordó között isteni volt a kémia, egy olyan italt teremtve, amely prémium minőséggel, lágy textúrával kényezteti a minőségi whisky rajongóit. A Glenmorangie A Tale Of Tokyo Whisky meseszép palackját Yamaguchi Akira japán művésznek köszönhetjük, amely pompásan passzol a benne fodrozódó mennyei nedűhöz.

Illatolásakor érezhetjük, amint a Highland-i skót whiskyrégió nemessége eggyéválik a japán nektárok lágy szantálfás fuvallataival, rengeteg vaníliával és szárított cseresznyével. Menten Tokióban érezhetjük magunkat, miközben a narancsos, citrusos jegyzetek lekerekítik az ital arculatát, és stílusosan Glenmorangiessá formálják az italait.

A Glenmorangie A Tale Of Tokyo Whisky kóstolásakor kiadós kóstolót kapunk az aszalt gyümölcsök tartalmas édességéből. A nyelven végigsuhan a marcipán magával sodró édessége, az édes tölgyfa semmi máshoz nem hasonlítható nemessége és a fehérbors vagány bizsergése. Közben a Glenmorangie kihagyhatatlan narancsos áramlása is hírt ad magáról az aromakarakterben, feltárva a karamellába mártott alma és a fahéj melengető, őszi jegyeit. A Glenmorangie A Tale Of Tokyo Whisky végjátékában a mandarin és a mandula ragadja magához a stafétát, megtámogatva a vérpezsdítő fűszerek örvénylésével.

 

Karamellás ízrobbanás a bölény Bourbonjében: a Buffalo Trace Bourbon Whiskey

E Bourbon kortyai után azt mondhatjuk: itt van Amerika, ami a vadnyugat kortyait illeti! A palack címkéjén egy erőtől kirobbanó bölény sziluettjét láthatjuk, és ugyanezt a tüzet érezhetjük a Buffalo Trace Bourbon Whiskey palackjában. Nagy örömünkre az aromák robbanását, az energiák lüktetését adja, így a palack kinyitása után egy maradandó Bourbon-élménnyel leszünk gazdagabbak. Méltán nevezte ezt a nektárt a whiskyguru Jim Murray a világ egyik legjobb italának, és adott neki 95 pontot a Whisky Biblia rangsorában. Másrészt a Buffalo Trace 2018-ban aranyérmet szerzett a Washington Cup Spirits versenyén.

A jó whiskey egyszer selymesen finom, máskor meg férfiasan tőzeges kortyokat kínál. Abban rejlik utánozhatatlan csodája, hogy magával visz minket egy korábban sosem ismert whiskeykultúrába! Mondjuk az amerikai telepesek pionír paradicsomába, amikor az erdők-mezők, az indiánok által birtokolt területek még harcok színtereivé váltak, és az Európából érkető vándoroknak nehézségekkel teli küzdelmek során kellett meghódítania a Lehetőségek Országát. A Buffalo Trace a robosztus bölények tiszteletére kapta ezt a hangzatos nevet, hogy markáns energiákban bővelkedő italokkal kápráztassa el az élet vizének rajongóit. Csakúgy izzik az élet ebben az amerikai tónusú aqua vitae-ben. Sikerének ismérve, hogy a receptje röpke 200 esztendeje változatlan, ugyanazzal a metódussal készül ez a pompás párlat.

A gazdag aranysárga desztillátum illatába valósággal belekódolták Kentucky DNS-ét. Fűszeres köpönyegéből kibontakozik a bölény megállíthatatlansága. Érezhetjük fuvallataiban a krémes karamella áradását, és a rumos fűszerekből is kapunk egy kiadósabb adagot az első illatolás során. A Buffalo Trace Bourbon Whisky gabonás édessége olyan kecses fuvallatokkal simogatja az orrot, hogy attól egy szilaj bölény is megszelídülne.

Ízében a barnacukor, az édes tölgyesség és a cukorba mártott alma együttállása ragadja magához a stafétát. Végigcirkulál a nyelven a puding gasztronómia finomsága, egy kis olajossággal képez kontrasztot. Az ínyencek elégedetten csettintenek majd fel a csokoládéba mártott mazsola és a pörkölt fa frenetikus aromahullámzását kóstolva, ami nem mindennapi Bourbon-tapasztalatot ígér.  Lecsengését fortélyosan fahéjjal és édes tejkaramellával bélelték a Bourbon mesterek, végjátéka a fűszeresség fortissimóival hipnotizálja az ízlelőbimbókat.

 

A vörösbegy sherry-s kincse a palackban: a Redbreast 12 Years Whiskey

A jó whisky megtisztító erejű, mint egy madárdal az ember lelkében. Egyszerre tiszta, friss és játékos utazás az aromák ösvényén, a kaland ígérete az ízek nagy keresztútján, ahová elég gyakran vágynak az élet vizének fanatikusai. Ilyen életelixír a Redbreast 12; amely csúcsra járatja a minőséget: mindig megmutatkozik benne az ír whiskeykultúrában állandó stlíuselemként megjelenő háromszoros lepárlás. A lendületességgel áramló ital gazdag fűszerességgel bájolja az ízelőbimbókat, hála az Oloroso sherry hordós érlelés vaníliás és aszalt gyümölcsös áramlásának. A 12 esztendős ír párlat olyan, akár a címkéjén látható vörösbegy, akinek begyében bámulatosan finom Olroso sherrys kortyok rejtőznek.

A gyártó a Redbreast 12 Years Whiskeyvel visszatért az élet vizének klasszikus törvényéhez: italaik mindig háromszoros réz lepárlóüstben készülnek, és a Redbreast ezer karral ragaszkodik a hagyományos Irish Pot Still whiskeytradíciójához. A Redbreast nagyszerű nektárja a közel 200 éves Midleton-i lepárlóművészet élő örökségének bizonysága, a nagy whiskeyrajongók örök favoritja. Gazdag fűszeressége elárasztja a helyiséget a palackból kiszabaduló gazdag vaníliás, aszalt gyümölcsös aromákkal.

A borostyánsárga Redbreast 12 Years Whiskey élénk fűszerességes fodrozódással évődik az orral, pazar gyümölcsösséggel keverve. Kifinomult tölgyességgel, sherrys kacérsággal örvénylik az orrban ez a kinccsel felérő ír csoda.

Testes krémességben kicsattanó komplexitást kapunk. Harmonikus fűszerességét lágy gyümölcsösség öleli. A pontot az i-re a sherrys tölgyesség teszi fel a Redbreast 12 Years Whiskeyben. Hosszú és epikus lecsengésében a fűszeres fortissimók kerülnek előtérbe, kiegészülve a vérpezsdítő sherrys jegyzetekkel.

 

Füstös whiskyvallomás Islay szívéből: az Ardbeg 10 Years

A minőség kérdése vonzó tényezővé válik egy whiskynél, amikor az Ardbeg italairól esik szó. Itt a márkanév valóságos mágnes, amely ellenállhatatlan erővel vonzza az élet vizének régi és új rajongóit.

Hamisítatlan scotchként számíthatunk benne egy fajsúlyosabb tőzeges gomolygásra és a füstös aromák jelenlétére, ám ezt kellemesen megszelídíti az Ardbeg 10 éves változatában az édes maláta finomsága, csábítóan édes kísértéssel simogatva a whiskygeekek ízlelőbimbóit. A több mint 200 éve tevékenyen alkotó Ardbeg Islay egyik whisky-ékköve. A műértő whiskyízlelők szerint az Ardbeg párlatai a legjobban tükrözik Islay füsttel gomolygó vad lelkét. Ezek az italok elsősorban a tőzeges ködök kalandorainak készültek, az Ardbeg 10 Yearset sokan pedig a legjobb minőségű belépő single maltnak nevezik a scotchok ligájában. A 10 éves palack zamatának minden elemét áthatja a természetesség, az édes maláta nyelvet simogató mámorító zamata. Az Ardbeg 10 Years stílusát alapvetően a visszafogottság jellemzi, azonban érezhető a tőzeg és a nemes skót ízek egyensúlya. Többek között ezen erénye miatt kapott az Ardbeg aranyérmet a San Francisco-i World Spirit Awardson és a 2015-ös World Whisky Awards megmérettetésen. Mindössze a párlat 46 százalékos alkoholtartalmára érdemes vigyázni és óvatosan kortyolgatni, mert könnyen főbe kólinthatja az embert.

Az aranysárga Ardbeg 10 Yearsben az intenzív füstösség a fő stíluselem, ezt a nemes tölgyfahordó érlelőhatása teszi lekerekítetté az illatolás során. A fuvallatok között kibontakoznak a maláta aromái is, hogy egy egészen emlékezetes illatolási élmény maradjon a „whisky-memóriánkban”. Kóstolásakor füstösségbe mártjuk a nyelvünket. Ennél persze jóval szélesebb körű kalandban lesz részünk édes gyümölcsösséggel, lágy fűszerességgel, kakaóval és kávéval. Lecsengése bővelkedik ízekben, főként a kávéval keveredő füstös jegyzetekkel.

 

Most már kialakult bennünk egy kezdő kép arról, mi a különbség egy kimagaslóan jó és gyarlóbb minőséget képviselő whisky között. Azonban egy „zsebbenyúlósabb” palack beszerzése előtt mégiscsak jobb a profikra, a több ismerettel rendelkezőkre hagyatkozni, nehogy véletlenül mellé nyúljunk. Jöjjön el az iDrinks üzleteibe, és kérdezze meg a kiszemelt whiskykről kollégáink véleményét, akik segítenek abban, hogy ráleljen az ízlésének legjobban megfelelő italokra a minőségi Uisge Beatha birodalmában.