A Silly sörfőzdét a legkorábban 1852-ben említik a régi források, amikor Nicolas Meynsbrughen megvásárolta ezt a szemet gyönyörködtető gazdaságot. Ebben helyet kapott egy malom is, amely a helyben termeszett gabonát őrölték a szorgalmas gazdák. A Meynsbrughen család összesen három generációja dolgozott a Silly sörfőzdében, egészen az első világháború kezdetéig. A békés kis falu lakói ki akartak maradni a németek ármánykodásából, de azok végül mégis a Silly sörfőzdét választották, hogy a háború alatt ez maradjon a környék egyetlen sörfőzdéje (ez magyarázza a terület többi sörfőzdéjének az eltűnését).

A második világháború idején a Silly a régió meghatározó szereplőjévé vált a sörök terén. Ekkoriban már 6 fenséges tétellel bűvölte a sörrajongókat, és az italokat rövidesen Brüsszelben, majd Franciaországba exportálták. A siker sem váratott sokat magára: a Silly lepárló 1900-ban már 2 ezüstérmet nyert egy nemzetközi megmérettetésen.

Minden szépen alakult a Silly számára, mígnem a második világháború kissé megakasztotta a Silly fejlődését. Később a Silly választéka egyre több alsó erjesztésű sör került. 1964-ben a Sillynél létrejött a Super 64, a korszak legmenőbb söre, egy borostyán színű felső erjesztésű sör. Az 1970-es években az új szellemiségű sörfőző nemzedék egyre újabb söröket készített, így folyamatosan bővült a választék. 1973-ban a sörgyár Brasserie de Sillyre változtatta a nevét, miközben megőrizte Szent Mihály, azaz St. Michel sárkányokkal harcoló angyali logóját a sörei címkéjén.