Az alapok egyszerűek: Minden alkoholos ital természetes erjedésből származó alkoholt tartalmaz, az erjedést azonban némely esetben lepárlás követi. Így az alkoholtartalmú italok két fő csoportba sorolhatók: erjesztett italok és égetett szeszes italok. Csak érdekességképp megemlíthetjük, hogy alkohol sok cukortartalmú italban is előfordul, de a jelentéktelen, jobbára 1% alatti mennyiségben alkoholt tartalmazó italokat nem nevezzük alkoholos italoknak. Az e feletti alkoholtartalmú italokat a köznyelvben, a vendéglátásban vagy a jogban gyakran szeszes italoknak nevezik. A szakmai terminológiában azonban (például a Magyar Élelmiszerkönyv szerint) a szeszes ital kizárólag égetett szeszes italokat jelent.

 

Az italok alkoholtartalmát többnyire térfogatszázalékban adják meg (például 40% vol.), ami azt jelzi, hogy az ital térfogatának hány százaléka alkohol. Az úgynevezett szeszfok szintén térfogatszázalékot jelent. Az Egyesült Államokban az alkoholtartalom hivatalos mértékegysége az úgynevezett proof, ami a térfogatszázalék kétszerese. 100 proof tehát 50% alkoholt jelent. Eredete a brit „degree proof” kifejezésre vezethető vissza, mely 100 degree proofnál 57,1%-os szeszt jelentett, azaz a vele átitatott lőpor már meggyújtható volt. Ez korábban elterjedt módszere volt a szeszfok ellenőrzésének.

 

Tudni érdemes, hogy a lepárlás legfeljebb 97,2 térfogatszázalékos alkoholtartalmú párlatot eredményez, mert ilyen aránynál az alkohol és a víz azeotrópos elegyet képez. A legalább 96 térfogatszázalékos, íz- és egyéb anyagoktól kellően megtisztított párlatot finomszesznek nevezzük. Szintén fontos alapinformáció, hogy a legtöbb élesztő nem képes 18%-nál nagyobb alkoholtartalom mellett szaporodni. Ennél erősebb erjesztett italt ezért általában nem lehet előállítani, bár egyes különleges baktériumtörzsek segítségével akár 25% alkoholtartalom is elérhető.

 

Az erjesztett italok tehát eleve alacsonyabb alkoholtartalommal bírnak. Azonban gyakran égetett szeszből is készülnek alacsony alkoholtartalmú italok, például egyes koktélok. A leggyengébb likőrök mindössze 15% alkoholt tartalmaznak, míg távol-keleti megfelelőik gyakran ennél is kevesebbet. A japán umesu például egy sócsúból készült szilvalikőr 10–15% alkohollal. A tárolhatósága miatt különösen magas (45–83%) alkoholtartalommal palackozott abszintot hagyományosan 11-12%-osra hígítva fogyasztják el.

 

Apropó, abszint! Ez a legendás ital többek között kifejezetten a magas alkohol tartalmáról ismert. Azt azonban sokan nem tudják, hogy ennek oka az, hogy az italban található rengeteg növényi eredetű illóolaj ne csapódjon ki, hiszen tárolni csak így lehet. Az ehhez szükséges minimum azonban nem 70, és még csak nem is 55 százalék: hagyományosan 45% az elfogadott legkisebb alkoholtartalom, ami alatt egy ital nem tud annyi növényi összetevőt magában tartani, hogy abszintnak lehessen nevezni.

 

De ennyi az alapokról talán elég is, térjünk vissza a kiinduló gondolathoz:

 

Abban talán megegyezhetünk, hogy az alkohol önmagában nem igazán finom. A mindenféle szeszes italok egyedi ízét épp az a részük adja, ami nem alkohol. És viszonylag könnyű belátni, hogy minél nagyobb ez a rész, annál több aromát, íz- és illatanyagot tartalmazhat. Így azután egyáltalán nem biztos, hogy egy égetett rövidital esetében annyira küzdeni kéne a 40% feletti alkoholtartalmú változatok iránt. Ha megnézünk néhány független italkritikát, már a hordó erősségű italok esetében is (ami általában 45-55 fokos alkoholtartalmat jelent) igen sokszor ott találjuk az értékelésben, hogy bizony az alkohol intenzív íze érezhető. És hogy fogyasztás előtt hígítsuk vízzel/jéggel, vagy hagyjuk kicsit pihenni az italt, hogy ez kicsit csökkenjen, és jobban teret kapjanak az ízek és aromák.

 

Nyilván lehet varázsa a magas alkoholtartalomnak is, épp úgy, mint mondjuk az ételek esetében az extrém csípős paprikákkal készült változatoknak. De azért ha tényleg kedvtelésből, élvezeti cikként, az ízek, illatok, aromák minél jobb és teljesebb kiélvezése okán kóstolunk és fogyasztunk ilyen italokat, talán megfontolandó ez a szempont. És ha a szomszéd legközelebb megint a vidéki após által főzött, 74 fokos alkoholtartalmú, de egyebekben a „kerítésszaggató” minősítést is csak nagy jóindulattal kiérdemlő borzadályt kínálja, mondván, hogy „ez az igazi, hiszen erős”, ne hagyjuk befolyásolni magunk, és csakis a valós ízek és aromák alapján alkossunk véleményt.