Az érlelés legfontosabb eleme a közvélekedés szerint a felhasznált hordó. Nem véletlen, hogy a világban oly sokféle hordót használnak, ily módon a hordókban érő ital tulajdonságait néha egész jelentős mértékben lehet befolyásolni, intenzívebbé, mélyebbé tenni, vagy akár komoly mértékben megváltoztatni is.

 

De messze nem csak a használt hordó számít! Ugyanilyen fontos az érlelő helység hőmérséklete, páratartalma, sőt, még a levegő összetétele is. Az italkészítés manapság már önálló tudományág, a fenti paraméterek kémiai képletekként megtalálhatóak a gyártóknál. Az italokban az érlelés folytán végbemenő, valaha misztikusnak tartott változásoknak ma már pontosan ismert a kémiai háttere. Ez persze azt is jelenti, hogy a nagy gyártók, különösen a komoly volumenben készülő italaiknál képesek modellezni a régi eljárásokat, így a megszokott ízeket és aromákat adni az általuk készített italoknak, de mindezt gyorsabban és költséghatékonyabban, mint a klasszikus eljárásokkal.

 

Most azonban pont nem erről szeretnék írni, a címben is megtalálható Slow Aged eljárás ugyanis ennek a modern megközelítésnek pont az ellenkezője.

 

A marketingesek régóta rájöttek, hogy az ősi eljárások, régi receptek használata többnyire jól csengő, és jól eladható imázst jelenthet egy terméknél. Az így készült italok előállítása persze többnyire drágább, de ez a plusz költség bőven megtérül a megfelelően magasra pozicionálható árakkal. A Slow Aged jelző (eljárás) egy igen jó példa erre a gondolkodásmódra.

 

Ez - a rumok esetében használt - jelző igazából arra utal, hogy az adott rum érlelése hagyományos módon, mindenféle rásegítés vagy modern eljárás nélkül történik. Nem használnak temperált, szabályzott páratartalmú érlelőcsarnokokat, sőt, többnyire az eredeti, akár 100-150 éves épületekben történik az érlelés, és természetesen az eredeti termőterületen, az ottani, „isten által adott” időjárási és klimatikus viszonyok között.

Az érdekes az, hogy az így készült rumokon valóban érezhetőek a termőterület jellegzetességei. Jó példa a nicaraguai Flor de Cana rum, ami a San Cristobal vulkán környékén termő cukornád felhasználásával, helyben készül, és ahol az érlelés is ilyen Slow Aged módon, az eredeti raktárakban, a hely különleges klimatikus viszonyai között történik. És mindez valóban benne is van a Flor de Cana rumokban, érdemes kipróbálni.

 

A cég által palackba töltött rumok több mint 180 különböző díjat kaptak az eltelt évek alatt, márpedig a versenyek bírái többnyire nem a marketing szöveg alapján minősítenek, szóval ezekben a rumokban tényleg van valami plusz, valami Slow Aged… (Mindemellett fontos elmondani, hogy a rumok érlelésénél oly tradíciókövető cég más területen épp hogy az újításokról ismert, például nem használnak fosszilis energiát, kizárólak zöld energiával működik az üzem, és odafigyelnek a környezetre is, például a terület egyik legkomolyabb erdőtelepítőjeként ismertek.)