Inkább sört ittak, mint vizet. És milyen jól tették!

Az amerikai őslakosok boldogan ittak frissen csörgedező vizet érintetlen természeti forrásokból, alkalmanként egy csésze ízesített teával együtt. Időnként alkoholos ital is megfordult a kezükben, főleg agávénövényekből vagy különböző kaktuszok terméséből készített italokkal koccintottak a nagy ünnepségeken.

Európában ezalatt teljesen máshogy alakult a történet. Ahogy a népesség rohamosan növekedett, egyre kevesebb ember férhetett hozzá a tiszta vízhez, ezért nyúltak egyre tömegesen a kiforrott, tisztább alkoholfajtákhoz. Megbízhatóbb volt alkoholt inni, mint a szennyezett, esetleg betegségeket hordozó vizet! Még a gyermekek és a csecsemők is elszürcsölhettek egy kis hígított sört az étkezés során, beleértve a reggeliket is. A család férfi tagjai általában nehéz fizikai munkát végeztek, ezért az erősebb sörök megadták a munkájukhoz szükséges erőt és tápanyagokat. A körülményekre való tekintettel, akkoriban a sörözés kifejezetten egészséges tevékenységnek számított!

Az európai ember nem érhette be pusztán vízzel, ahogyan azt az amerikai őslakosok tették. Ugyanis a folyók, a kutak voltak a víz elsődleges forrásai, és Európában igen gyakran szennyeződtek szeméttel és szennyvízzel. A forralás nélküli víz kortyolgatása ekkoriban durva egészségügyi kockázatot jelentett. Az ilyen víz ivása vérhashoz, kolerához és más vízzel terjedő betegségek kitöréséhez vezetett. A középkorban csak a leggazdagabb európai háztulajdonosok rendelkeztek saját vízellátással. A lakosság többi tagjának gyalog kellett a legközelebbi forráshoz mennie, és megtöltenie a vödrét vízzel. Bár a higiéniai ismeretek akkoriban elég kezdetlegesek voltak, az emberek mégis tisztában voltak azzal, hogy a „sima víz” nem tesz jót a gyomornak és az egészségüknek.

Még a gyerekek is ihattak a leggyengébb sörökből

Az európaiak már a „legsötétebb középkorban” is a vizet használták a mosási feladatokhoz. Közülük sokan viszont tudták, hogy a megivásához a forralás volt a legkevesebb, amit megtehettek. Jobb alternatíva volt az alaposan felforralt víz fogyasztása, amit erjesztéssel is kezeltek – ez lett az első középkori sör! Jelentős részét ugyan ma már alacsony alkoholtartalmú sörnek neveznénk, akkoriban ezek az ale néven futottak.

Az a helyzet, hogy nem minden alkohol okozza a test kiszáradását, nem mindegyik dehidratáló hatású. A nagyjából 2% alatti alkoholtartalmú sörök nem tartalmaznak annyi alkoholt, hogy vízhajtóként működjenek, ezért ilyen sörök esetében gyakorlatilag vizet iszunk és ittak a középkori őseink. A középkorban a gyerekek és a csecsemők is ittak ilyen söröket, hogy hidratálódjanak, és ne fertőzze meg őket a sima víz.

Másrészt a sör egy csomó egészségügyi előnnyel rendelkezett. A sörfőzés során felhasznált gabonából malátacukrok származtak. Ezek az erjesztésből származó élesztővel együtt kifejezetten jót tettek az egészségnek. A komló elterjedése előtt még gyógynövényeket adtak a sörhöz, majd a különféle tápanyagokkal ásványi anyagokat és vitaminokat. Az élesztő meg remek B-vitaminforrásnak bizonyult a középkorban.

A felnőttek persze erősebb sörökhöz nyúltak, nyilván ekkor is voltak kilengések. A csaták előtt renget férfi ivott sört „bátorságcsináló” célzattal. Gazdasági okokból a legtöbbször mégis mérsékelt mennyiségben fogyasztották a sört étkezés közben, és ez jót is tett a középkori európaiak általános egészségének.  

Rafinált belga csábítás a kolostorból: a Tripel Karmeliet

A középkor világverően népszerű itala, a sör enyhülést adott a csatában megfáradt lovagoknak, a hegyek zarándokainak, a nagy királyokról és nemesekről nem is beszélve. Egy csomó sörfajtát főztek a középkortól kezdve, mégis van egy közös pont, egy láthatatlan összekötő fonál közöttük: a többségük kolostorokban készült!

Mert a böjtre kényszerült szerzetesek időnként nem ehettek komolyabb táplálékot, így kényszerűségből a folyékony kenyér megoldásához nyúltak, és megalkották a kolostoruk saját sörét. A koncepció igazi telitalálatnak bizonyult – olyan briliáns söröket köszönhetünk neki, mint a Tripel Karmeliet. A híres belga sör receptje visszavezet a Dendermonde-i apátság fénykorába. Az ott élő furmányos szerzetesek pallérozott ismeretekkel rendelkeztek a sörfőzés mesterségét illetően. Saját kis főzdéjükben találékonyan  kikísérletezték az árpa, a búza és a zab legtökéletesebb illeszkedési pontjait, hogy megalkossák a Tripel Karmeliet sört.

A belga sör származási helyét igazoló módon nem egy könnyű ital. Egészen 8.4%-ig emelkedik az alkoholtartalma, így érdemes óvatosan kortyolgatni ezt az egyébként energikus és frenetikus tételt. Különlegessége a sokrétűségében rejlik, hiszen a sörmesterek háromféle gabonából állították össze a karakterét. Már narancssárga színe hívogató erővel rendelkezik; egyből kedvet kapunk a kóstoláshoz, amint megpillantjuk krémes habját és kellemes emlékeket hagy bennünk, miután elmélyedtünk finom szegfűszeges fináléjában.

A dörzsölt egyházfiak meglepő könnyedségű sört hoztak létre, és leleményesen sáfárkodtak a lehetőségekkel. Életre keltettek egy hosszan tartó habbal rendelkező, krémszerű narancssárga sört. A Tripel Karmeliet csak úgy árasztja magából a malátás-narancsos illatot, így könnyen új kedvencet avathatunk ebben a kiegyensúlyozott belga citrusossággal elegyedő édes italban. A nem alacsony alkoholtartalom elegánsan belesimul a finom savak és diszkrét keserűség habjai közé, hogy létrejöjjön egy sör, amely a nyári forróságban és az őszi sörözős estéken egyaránt élményszámba megy. Barátaink és családtagjaink ódákat zengenek majd erről a nemes sörről, amelynek pikáns utózamatába egyszerre verseng az ízlelőbimbók figyelméért a szegfűszeg és a fahéj, hogy pikáns ízélményekkel búcsúzzon tőlünk a Tripel Karmeliet.

A bor vált a középkor második kedvenc italává

A társadalom tehetősebb rétegei – ide tartoztak a nemesek, a papok és a gazdag kereskedők – főként a bort választották a sörrel szemben. A bor ekkoriban státuszszimbólumként jelent meg a pohárban: a kifinomultságot, a mediterrán világgal való előkelő kapcsolatot jelképezte. A szőlőültetvények Európa számos részén virágoztak. E tekintetben a franciák, az olaszok, a spanyolok és a németek voltak a középkorban a piacvezetők, rengeteg könnyű, hétköznapi bortól kezdve az érlelt évjáratokig terjedő választékukkal.

Az idegen országokból származó bor felszolgálása mutatta egy középkori taverna gazdagságát és tudását – jelezte, hogy a bor ismerője valószínűleg egy igazi világfi! A sörhöz hasonlóan a bor is biztonságosabb alternatívát kínált a víznél az alkoholtartalma és az erjesztési folyamata miatt. A bor presztízse részben az egyházzal való kapcsolatából fakadt: az egyház spirituális jelentőséget tulajdonított a boroknak.

A középkori előkelőségek számára a külföldről behozott bor a gazdagság és a kapcsolati tőke szimbólumának számított. Tükrözte az ember azon képességét, hogy valaki távoli országokból származó árukat tud vásárolni. Gyakran a bor édességét is nagyra értékelték. Bevett gyakorlat volt ekkoriban a bor vízzel történő hígítása. Máskor fűszerekkel ízesítették: mézzel, gyömbérrel és fahéjjal. Ezáltal „hippokraszt” hoztak létre, gyógyhatású és emésztést segítő italokat.

Boszorkánybor a 21. században: a Vylyan Boszorkány

A középkor babonás évszázadaiban a boszorkány a legfélelmetesebb teremtmények egyike. Annyira rettegtek tőle a könnyen befolyásolható, hiszékeny emberek, hogy ádáz módon máglyán égették el a boszorkányokat, rengeteg boszorkánypert tartottak, és rendszeresek voltak a boszorkányüldözések.

A boszorkányság egy ősi sámánisztikus természetvallásként működött. A boszorkányok a sötét legendák szerint varázsigéket használtak, ártottak az embereknek és az állatoknak. Ráomlasztották a kunyhót az ellenségeikre, beteggé tették őket, és a tehén tejét is megsavanyították. A „legelszálltabb” sztorik szerint pedig boszorkányszombatokat tartottak az erdőkben. Félelmetes kacajt hallattak, és seprőre pattanva gyakran a levegőben röpködtek a holdfény félhomályában.

Nem tudjuk, mi az igazság a régi mendemondákból. Viszont létezik egy nagyszerű magyar bor, amelyben megjelenik a mágikus finomságuk és csodás misztikumuk. Ha valaki fogékony a jó borokra és a boszorkányokra, akkor megkóstolhatja a Vylyan Boszorkányt! Kortyaitól úgy felbátorodhatunk, hogy még a középkor rettegett tarajos gyíkjával, a villás nyelvű, mérgező leheletű baziliszkuszgyíkkal is könnyűszerrel felvennénk a küzdelmet.

Mert egy kellemes cuvée bearanyozza az ember napját és életét– főként ha egyesíti magában a rizlingek erényeit!

Vajon mire számítsunk, amikor megkóstoljuk Vylyanék Boszorkányát? Nem kapunk semmilyen boszis rontást, finomsága révén sokkal inkább egy áldással ér fel! Mondjuk az már-már varázslat, mennyire dúskál valamennyi kortya a gyümölcsösségben! A Vylyan Boszorkány egy reduktív bor friss és élénk savakkal, a könnyedebb ízek kedvelőinek. Egyszerre élvezhetjük benne az olaszrizling és a rajnai rizling vagány könnyedségét, hiszen a két bor háziasításával készült. Illata és zamata boszorkányosan megidézi a citrusfélék bizsergető dinamizmusát, ami különösen jól jön a nyári forróság túlélésében. A Villányi borvidék magnetikus bora jól behűtve frissítő aperitif, és istenien passzol a fehér húsokból, halakból álló lakomákhoz is – mintha egy népszerű középkori tavernában kortyolgatnánk!

A sör és a bor megváltoztatta a középkor történelmét

A sörfőzés és a borkészítés idővel szerzetesi iparággá fejlődött a középkorban. Lehetővé tették a középkor emberének, hogy könnyen elérhető mezőgazdasági termékekből saját italokat állítsanak elő.

A sör és a bor létfontosságú kalóriákat, szénhidrátokat, olykor még vitaminokat is biztosított az emberi szervezetnek ezekben az ínséges időkben. Különösen fontosak voltak az élelmiszerhiánnyal és egyhangú étrenddel küzdő középkori lakosság számára! A sör folyékony kenyérként jelentős megélhetési forrássá avanzsált a munkások és a szegények számára. Az erjesztett italok tárolásának és szállításának lehetősége alaposan hozzájárult a sör és a bor széles körű elterjedéséhez, mivel a víznél sokkal hosszabb ideig tudták tárolni őket anélkül, hogy megromolnának.

Az almabor diadala a Somersby Apple Ciderben

A domináns alkoholos italok mellett más nektárok is meghatározó szerepet játszottak a középkori Európában. Az erjesztett almából készített almabor igen gyakori italnak számított az almatermesztő régiókban (például Somersetben és Dél-Anglia egyes részein). Észak-Franciaországban, Normandia és Bretagne környékén, illetve a spanyol Asztúriában is készültek almaborok. A sör és a bor mellett az almabor is biztonságos és tápláló italnak számított. Ráadásul praktikus, helyi forrásból származó alternatívát kínált a gabona alapú ale-ekkel szemben.

Tell Vilmos íjjal lőtt a fia feje tetejére helyezett almára, a Somersby Apple Cider viszont egy annyira fenséges cider, hogy láttán a nagy íjász is eltenné a fegyverét! A Somersby 4.5 százalékos alkoholtartalommal kavarog a palackban, ezért óvatosan kortyolgassuk, itt is ajánlott a mértékletesség – főleg a nagy nyári hőségben.

A Somersby olyan, mint a nyár érkezése jelenne meg a palackban: kellemesen csillogó édes nedű, virágos és lédús almás jegyzetekkel, amelyek remekül felfrissítik az embert az év bármelyik hónapjában. A Somersby Apple Cider a napi palackba zárt optimizmusadagunk, kellemesen pezsgő   édességgel, az almabor kiegyensúlyozott ízével. A Somersby Apple Cider mesterien megőrzi az édes gyümölcsösség és a savanykás árnyalatok egyensúlyát. Minden illatában és kortyában átjárja az alma ropogós finomsága, amelyet annyira szeretünk!

A vikingek mézsöre és a Barbar Honey

A mézből és vízből erjesztett mézsör egy ősi ital volt. Főleg a germán és északi kultúrák férfiúi kortyolgatták a nagy lakomákon. Bár népszerűsége a középkor későbbi szakaszaiban a sör és a bor térnyerésével eléggé csökkent, mégis népszerű ital maradt– főleg azokon a területeken, ahol bőséges mézkészletek álltak az emberek rendelkezésére. A középkorban a méz és a méhészek gyakran bukkantak fel a kódexekben és a kolostori hagyományban: az idők során a szorgalom és a tisztaság jelképeivé váltak.

Szerencsére a mai korban sem gyengült a méz iránti lelkesedés, és olyan sörök is születtek, amelyek igazi „mézzel folyó Kánaánként” áramlanak a palackban vagy a dobozban! Ezt a különleges klubot gyarapítja a Barbar Honey. Már a palack kialakítása a régi idők szellemiségét idézi, bár a zamatában sem fogunk csalódni: egyszerre vonultatja fel a mézes és karamellás sörök legnemesebb erényeit. És történelmi távlatokat nyit, hiszen a sör mézbe csempészésével a Léfebvre Sörfőzde egy kicsit kikacsintott a középkor vikinges öröksége felé. Kortyolgatása közben kicsit a mézsörökért rajongó vikingek bőrében érezhetjük magunkat, akik előszeretettel ünnepeltek ezzel a nemes itallal nagy hadjárataik és fosztogatásaik után (bár akkoriban még az is megesett, hogy sisakjukból vagy kürtökből kortyolgatták a mézsört, amit az istenek italaként imádtak).

A Barbar Honey egy édes, frissítő citrusosággal cirkuláló nektár, egyenesen Belgiából, a különleges sörök hazájából! Ideálisan hömpölyög benne a komló és a méz. A sör 2.5%-ban mézet tartalmaz és tartós habbal rendelkezik, a narancssárgás-borostyán színben ragyog a pohárban. Illatában ott kergetőzik a méz és az édes szőlőmust kettőse, zamatában jobban kijön a karamellás ízvilág dominanciája. Az édes alapíz sem lesz túlzó a Barbar Honey sörben, mert az intenzív mézérzetet ügyesen ellensúlyozza a mélyről fakadó keserűsége. A korty végén érezhetjük a szép, lekerekített komlós zamatot, egy kis narancshéjas fanyarsággal tarkítva. Ez egy meglehetősen összetett, jól strukturált sör, ami hosszú utóízzel teszi fel a pontot arra a bizonyos i-re!

A Barbar Honeyt a karamella és a méz egymásba fonódása avatja igazi kulináris élményeket tartogató sörré, a hosszú narancshéjas fanyarságú utóíz végjátékával együtt. A 8 százalékos alkoholtartalma miatt azonban érdemes óvatosan kortyolgatni, nehogy gyorsan a fejünkbe szálljon (ez a viking mézsörözéseken is nagy problémának bizonyult).

A középkori tej és a banános Monyo Banana Split Milk Stoutja

A középkori európaiak főként tehén- juh- és kecseketejet fogyasztottak, azonban ez nem számított annyira egészséges nedűnek. Hűtés nélkül a tej rohamos gyorsasággal megromlott, főleg a forróbb mediterrán éghajlaton élők asztalán. Ezért a tapasztalataikból okulván az emberek minél frissebben kortyolgatták, esetleg sajttá vagy vajjá dolgozták fel a tejet.

A középkor óta rengetegen szeretjük a tejet, de vajon melyik az az ital, amely egyetlen nedűben egyesíti a tej és a sör, a középkor két folyékony nagyágyújának legnemesebb erényeit? Szerencsére a modern sörtechnológia gondoskodott arról, hogy itt is megtaláljuk a számításunkat, méghozzá a milk stout italok formájában!

A milk stout ugyanis egy krémes állagú sör, lényegét a tejből származó összetevők adják. A tejes stoutok laktózzal, egyfajta tejcukorral főzött sörök. Ezt az érdekes klubot gyarapítja a Monyo Mojo Workin’ 25- Banana Split Milk Stout is, amely a magyar Monyo Brewing Co. banános-krémes söre, méghozzá a legjobbak közül! A Mojo Rising kifejezés meg a Doors együttes egyik ismert számában hangzik el, szóval a párlatban belekódolták Jim Morrison felszabadult atmoszférikus hangulatát is. Már kóstolás előtt is érezhetjük, hogy egy nem mindennapi alkotással állunk szemben, ami a sörök műfaját illeti!

A Monyo Mojo Workin’ 25- Banana Split Milk Stout káprázatos édességgel érkezik, és krémessége is elsőre lehengerli az ízlelőbimbókat banános bájával. Egy igazi nyári desszertélményt kapunk valamennyi kortyától, ezért minden évszakban a trópusi egzotikumot juttatja az ember eszébe. És persze a banánhajót!

A banánszelet egy hamisítatlan nyári desszert egy félbevágott banánból, jégkrémes gombócokból, csokiszirupból és tejszínhabból. Valamikor a 20. század elején fundálták ki a létrehozását, magyar földön pedig banánhajó néven vonult be az éttermek desszertkínálatába. Ezt az ízvilágot eleveníti fel a Monyo Mojo Workin’ 25- Banana Split Milk Stout. A laktóz alapú stout zamatába belekevertek 30% banánpürét, hogy létrehozzák az utóbbi évek egyik legjobb édesen sűrű, krémes sörét, amelyben bársonyosan kering a banánosság. És mindezt áthatja a stout alapját jelentő pörkölt jegyek sokasága…Ízlelgetésekor úgy érezhetjük, mintha a pálmafák árnyékában hűsölnénk egy szuper trópusi strandon.

Ez a tej olyan elegáns és frenetikusan finom formája, amiért álmélkodva álltak volna sorba a középkorban. Szerencsére manapság erre már nincs szükség, mert a Monyo Mojo Workin’ 25- Banana Split Milk Stout könnyen és gyorsan elérhető az iDrinks üzleteiben.

Ebben a cikkben jöttünk, láttunk, a sok érdekesség miatt talán néha még vissza is mennénk a középkorba…Bár a máglya és a boszorkányüldözés elég jó ok arra, hogy inkább itt maradjunk, a 21. században. Az viszont teljességgel bizonyos, hogy napjainkban már modernebb, kiforrottabb italokat kortyolgathatunk, legyen szó az egykori nagy középkori kedvencekről, a sörről, a borról vagy a tejről. Jöjjön el az iDrinks üzleteibe, és fedezze fel a milk stoutok, a bársonyos belga sörök kolostori zamatát, hogy fenséges kortyaikkal egy kicsit visszatérhessen – és pár perc erejéig visszarévedjen – a középkor kalandos világába!