Pénteken egy kóstolóra voltunk hivatalosak. Valamikor még ősszel jártunk a Jameson hazai bázisán (Pernod) whiskykóstolóban, és akkor mesélték az ottaniak, hogy készül egy whiskey-s hordóban érlelt sörkülönlegesség, melyben a miskolci zip's sörfőzde lesz a Jameson partnere (vagy fordítva). Ahogy akkor mesélték, a zip's kereste őket a termék ötletével, és bár a Jamesonnál azért nem adnak csak úgy hordókat külső cégeknek, de ez esetben annyira jónak tűnt az ötlet, hogy végül sikerült megállapodniuk. Az ír Jameson együttműködést kötött a zip’s-szel: a Jameson Cork-i bázisáról érkező whiskey-s hordókban miskolci sör kerülhet.

 

Ha megkérdezünk valakit, hogy mondjon néhány égetett szeszesital-fajtát, nem nagyon lesz okunk csodálkozni. A sztenderd italfajták fognak elhangozni: pálinka, whisky, konyak, vodka, rum… És a válaszok nem nagyon fognak különbözni akkor sem, ha az italok világát jobban ismerő, vagy épp absztinens barátunknak tesszük fel a kérdést.

 

A táplálkozástudományban dolgozó kutatók szerint a gyümölcsök színe a természet jelzőrendszere is egyben, mely elárulja testünknek, hogy az adott étel milyen fontos tápanyagokat tartalmaz, milyen élettani hatásokra számíthatunk fogyasztásukkor. Vannak akik úgy vélik, az étrendünk összeállításakor érdemes odafigyelni a színekre is. Nos, lehet hogy így van, de az italaik kiválasztásakor – legalábbis én azt gondolom – sokkal inkább az aromák a meghatározóak, bár van néhány általános szabály, például az adott italféleség minél sötétebb színéről a minőségre szoktunk asszociálni, különösen a hordóban érlelt italok esetében.

 

Mint az előző írásban kollégám már érzékeltette, bizony volt némi ellenérzés, vagy inkább félelem az új single maltok kóstolása előtt. Ezek az érzések régre nyúlnak, fiatalkori első találkozásaim az alkoholok világával, - amelyek bizony nem nagyon kellemes emlékek - szorosan összeköthetőek Ballantines finest és talán a Chivas Regal 12 whiskykkel. Akkoriban igen sok elfogyott ezekből, és mára valahogy a másnaposság érzését keltik bennem, ha csak a palackjukra is nézek. Ez nem feltétlenül csak a Ballantines hibája persze, közösen dolgoztunk ezen a helyzeten. Tartottam attól, hogy újra a másnaposság emlékeinek megmaradt ízeit variálták át ezekben az új termékekben is.

 

Sokszor beszéltünk már arról itt a blogon, hogy az italgyártók egy része az üzleti modelljeik kialakításakor a nagy mennyiségben gyártott italok mellett tette le a voksát. Mindannyian ismerjük ezeket a gyártókat, az ő termékeikkel vannak tele minden üzlet polcai. Jók is ezek az italok, de azért az igazi ínyencek bizony sokszor fanyalognak az ilyen termékek és főképp a gyártóik kapcsán. Igaz, ezek nagy és komoly gyártók, de mégis sokan érezzük úgy, a tudásukat bizony aprópénzre váltják, bár el kell ismerni, hatalmas mennyiségű aprópénzre…

 

A fűszeres keserű-likőrök igen komoly népszerűségnek örvendenek itthon. Az abszolút nemzeti italnak számító piros-arany keresztes likőr mellett hatalmas mennyiséget fogyasztunk a címerében szarvasfejet ábrázoló Jagermeisterből is. Ez persze annak is betudható, hogy a gyártó nagyon ügyes és sikeres reklámokkal folyamatosan fiatalos és trendi italként jeleníti meg termékét.

Azonban időnként még az ilyen tradicionális italoknál is szükséges a megújulás

Aki figyeli az italok világában történteket, az tudhatja, hogy bizony szép számmal találunk mindenféle versenyeket és megmérettetéseket, ahol a különböző italfajták küzdenek a minél előkelőbb helyezésekért. Ez nem csak az új piaci szereplőknek fontos, hanem a már időtlen idők óta működő gyártóknak is. Ilyen versenyek nálunk is vannak, és az előkelő helyezést elérők számára komoly referenciát, forintokra váltható előnyöket biztosítanak.

A pálinkafőzésről mindannyiunkban él valamilyen kép. Aki rendelkezik vidéki rokonsággal, netán maga is falun él jó eséllyel maga elé tudja idézni a méretes műanyaghordókban gyűlő cefrét, a muslincarajokat a hordó tetejét borító géz fölött. Érezzük a cefre jellegzetes illatát is. Aki nemcsak a cefrét gyűjti, hanem a főzést is otthon végzi, további emlékekkel rendelkezhet. A cefre keverése, részletekben történő átöntése az üstbe, és úgy általában az egész folyamat messze nem patikatisztaságú és illatmentes történet.

 

Dublin városa hagyományosan az ír whiskey ipar szíve volt. Több mint 230 évvel ezelőtt, amikor Walter Teeling megalapította cégét, Dublin aranyháromszögében mintegy 37 különböző szeszfőzde működött. Nem csoda, hogy a 19. század folyamán Dublin-i whisky világszerte (el-) ismertté vált.

A törkölyből, vagyis a borkészítéskor kipréselt szőlőből készült pálinka nálunk is kedvelt ital. Azonban ennek az italfajtának az igazi klasszikusa a grappa néven ismert olasz törkölypárlat. Számos változata ismeretes, friss és tölgyfahordóban érlelt italként is fogyaszthatjuk, épp ezért ez az ital meglehetősen sok módon fogyasztható. Nézzük mit érdemes tudni róla: