A konyak lelke apró, ám annál lényegesebb részelemekből áll össze
A konyak karakterét számtalan komponens határozza meg, és bár evidenciának tűnhet, ez nemcsak a szőlőpárlat testességére vonatkozik. Nyilván roppant fontos, hogy olyan szőlőszemek alkossák a cefrét, amelyek az ízvilágukban a maximális minőséget képviselik.
Ám itt még nincsen vége a feltételeknek. Sőt,mivel eredetvédelem óvja a nedű hírét és persze ízét, így kizárólag a Cognac tartományból származó nedűk sorolhatóak ebbe a kategóriába.
A hagyománytiszteleten alapul minden
A konyak előállításának módját évszázadokkal ezelőtt megálmodták, kitalálták és bejáratták a szeszfőző mesterek. A receptúrához tehát hozzátenni már semmit sem kell, pusztán követni annak lépéseit. Ez nem is tűnik nehéz feladatnak, első ránézésre, ám a modern technológiai fejlesztések kicsit közbeszólnak. Miért? Az ok egyszerű. A technikai innovációk nem kikerülhetőek napjainkban. Alapvetően ez nem is baj. Ám a tradíciók tiszteletéhez hozzátartozik az is, hogy a hagyományos eszközök és eljárások védelmet élveznek.
A konyakpárlása rézüstben, az érlelése tölgyfahordóban kell történjen
Az, hogy az üst alapanyaga réz, nem a véletlen műve, és éppen ezért nem lecserélhető, még akkor sem, ha technológiailag lenne elvileg jobb, vagy mindenesetre fejlettebb alternatíva. A megszokott és megszeretett ízjegyek meghatározott közegben, környezetben jönnek létre. Ezért aztán, ha egy alkotóelem megváltozik, akkor akár kártyavárként hullhat össze a rendszer. A tölgyfahordós érlelés szintén sarkalatos pontja a konyak készítésének. Nem véletlen, hogy a fa tölgy, és a 2 éves minimum érlelési határ sem megalapozatlan feltevés. Így aztán bátran kijelenthető, hogy a cognac azért tudja ugyanazt a prémium minőséget hozni, mint évszázadokkal ezelőtt, mert a gyártók tiszteletben tartják a hagyományokat, és betartják a receptúrák írott szabályait.