Az angolok a gin sötét oldalára álltak

Angliában valóságos gin őrület tombolt a 18. században! Az angol arisztokrácia főként brandyt ivott, míg a társadalom nyomorban élő mélyszegény rétegének -a korabeli szlenget idézve- a gin lett a királynője! Akkoriban csak a Madame Genever, a Kék Veszedelem és a „Vetkőzz Meztelenre!” beceneveken emlegették a gint. Az angolok franciák elleni háborúskodása magas vámokat eredményezett. A friss törvények eszméletlenül drágává tette az italok árait, a giné azonban viszonylag olcsó maradt. Az 1739-es kemény tél fordulópontot jelentett az angol gintörténetben: 3 hónapra megállt a kereskedelem vérkeringése. A gint, mint desztillált szeszt jóval olcsóbb és könnyebb volt beszerezni, mint az ekkoriban kincsnek számító tiszta vizet, és sokkal egészségesebb is volt annál (ráadásul remekül felmelegítette az embert a dermesztő téli hidegben). És még mennyire élvezték volna, ha megízlelhettek volna az akkori gineknél százszor tisztább Brockmans premium gint! A toszkán borókabogyók mellett szeder és áfonya színesíti a Brockmans premium gin aromáit, komplex ízvilága pedig egy modern, 21. századi gint körvonalaz. A kristálytiszta Brockmans ginben páratlan táncot jár a narancs, a gyömbér, a koriander, és a vibrálóan izgalmas virágos jegyek!

A gin meghódította a 18. századi Angliát: a londoni lakosok negyede rövidesen a gintermelő iparágban dolgozott. Lesley Jacobs, a Gin Global History szerzője szerint ekkoriban a gin átlagos alkoholtartalma 80% volt, szemben a mai 40-45 százalékkal. Ennek meg is lettek a szomorú következményei: a szatirikus társadalomkritikáiról elhíresült William Hogarth szerint akkoriban a nagy szeszfogyasztók gyorsan lenyomorodtak, vagy megvakultak (ezek az italok akkoriban sajnos kénsavat és terpentint is tartalmaztak, azért voltak ilyen botrányosan olcsóak…Szerencsére ma már prémium minőségű gineket ihatunk). Olyan lelkesedés és gin-őrület uralkodott el az angoloknál, hogy a kapatos férfiak és a nők már a gyerekeikkel együtt ittak a kocsmában.

Hamarosan szigorúbb gin-törvényt vezettek be, mert nagyon sok szegény ember halálra itta magát, és kevesen ismerték a mértéket a ginezésben. Brutálisan megemelték a gin árát, a privát lepárlók tulajaira két hónapra börtönbe zárták, az emberek meg lázadni kezdtek az utcákon, a gin üzleteken gyászoló fekete ruhák lógtak. Az ínséges időkben még élő ginautomata is született: a ginre szomjazók bekopogtak egy apró ablakon, a nyíláson bedobták a pénzt, cserébe csövön és tölcséren keresztül kaptak egy kis gint. Akkora volt az érdeklődés az automata gin iránt, hogy a gép mellett lakó emberek a tömegtől már alig tudtak bejutni az otthonaikba! Ekkora volt a gin iránti lelkesedés a hőskorszakban.

Ezért tekintett úgy Mandeville a ginre, mintha az ördögtől való lenne, pedig mint oly sokszor, a hangsúly ezúttal is a mértékletességen van.

Mandeville szerint a gin maga a pokol egyik bugyra

Nem is tévedhetett volna nagyobbat, hiszen a gin a legfenségesebb italok egyike! Érezhető, hogy a cinikus 18. századi tollforgató sosem kóstolt egy Tanqueray gint vagy egy bársonyos Bombayt (a Gordon’s-ról nem is beszélve).

Érdekes módon először 1714-ben, Bernard Mandeville szatirikus művében, A méhek meséjében jelent meg először a gin meghatározása (ami már teljesen más, mint a jeneveré). Mandeville a maga vitriolos stílusában elemezte a gint, ami akkoriban tökéletes anti-marketing volt: szerinte semmi sem ártalmasabb a szegényekre, az egészségre és a tisztánlátásra, mint a hírhedt részegítő gin, amely a holland borókáról kapta a nevét. Mandeville elég gúnyosan ítélte meg a gint: szerinte a lusta, őrült és kétségbeesett férfiakat és nőket vonzza. Korhellyé teszi az éhezőket, akik az italtól kábultan már a meztelenségükkel sem törődnek. Mandeville még ennél is tovább ment: szerinte a gin egy tüzes tó, mert lángba borítja az emberi agyat, izzó tűzzel perzseli a belső testrészeket, és a felejtés nyomorúságába sodorja az embert. Van egy érzésem, hogy Mandeville teljesen más véleménnyel lenne a ginről, ha megkóstolna egy skót Hendricks gint! Az Ayrshire-ból érkező ital csodát facsar a borókából a korianderből és az angelikagyökérből, és a jól megszokott gin-összetevőket veszettül varázslatos újdonságokkal kelti új életre! A Hendricks gin a bolgár rózsa szirmaiból préselt olajjal és uborkapürével teszi páratlanná az ital karakterét: a Hendricks gin valóságos stílustanulmány a gin tudományában!

Ha pedig Mandeville a változatosság gyönyörködtet elve alapján a legszínesebb összetevőkkel rendelkező gint keresné, akkor a Monkey 47 ginnel kellene kezdeni az italfajtával való barátkozást! A Monkey 47 minden, csak nem átlagos: a 47-es szám ugyanis nemcsak a magas alkoholtartalomra utal, hanem a benne lévő alapanyagok számára is. Érezhető benne a fűszeresség, a citrusosság, azonban később a markáns fenyős, fás jegyzetek is a felszínre kerülnek. Manapság a Monkey 47 a legösszetettebb gin a piacon, ezért mindenképpen érdeme rá sort keríteni a komplex élményekre vágyó gin fanatikusainak!

Mandeville a legnagyobb gin-fanná vált volna, ha megízleli a legendás Gordon’s Dry gint! Ez volt Ernest Hemingway kedvence, és James Bond Vesper koktélját is nehéz lenne elképzelni Gordon’s gin nélkül a Casino Royal című filmben. A Gordon’s leleményesen játszik a tradicionális borókás jegyekkel: fekete borssal és kerti fűszernövényekkel ad bravúros csavart a jól megszokott gin aromáknak! Sokan a Gordon’s gint tartják a Martini legfontosabb összetevőjének.

A modern gin hőstörténete

A sötét angol évtizedek után a gin szellem újjáéledt!

A gin még elterjedtebbé vált az 1800-as években, és ez szervesen összefonódott a brit gyarmatbirodalommal. A gyarmatosítók parázni kezdtek azon, hogy a szúnyogok miatt maláriát kapnak, és kinint ittak ellene, ám az kétségbeejtően keserűnek bizonyult, nyomban csókra húzta a szájukat. Szerencsére feltalálták a szénsavas vizet, és a kinint használták a tonik ízesítésére: kiderült, hogy a tonik nagyszerű kiegészítője a ginnek is! Villámgyorsan rájöttek, hogy a gin tonik a Jolly Joker fegyver a malária ellen, így ez lett a brit gyarmatosítás hivatalos itala (jobb reklám aligha kell!).

A brutális régi ginek után egy ír gentlemen, Aeneas Coffey 1830-ban kialakított egy olyan oszlopos lepárlási eljárást, amivel minden korábbinál tisztább és minőségibb párlatot lehetett desztillálni. A Coffey Still időt és energiát spórolt a gyártóknak, és korábban soha nem látott egyensúlyt teremtett a gin borókás és fűszeres oldala között. A gin Coffey eljárásának köszönhetően vált prémium itallá, és a desztillációs módszer hatására a borókával készült szesz az úriemberek italává, igazi „gentlemen’s ginné” vált, kialakult a London Dry stílus! Ma már ezt nyomják a tőzsdeguruk is, akiknek a Brockers gint ajánljuk! A fiatalos márka ugyanis készítői szerint a klasszikus angol brókert testesíti meg, a palackján meg egy hamisítatlan keménykalapos brit úriembert láthatunk. A Brockers gin a klasszikus brit gin újjászületése, ami a ropogós alma üdeségével és a citrusok lendületes aromájával ugrasztja a csúcsra az italt a legmenőbb ginek ízlelési részvényindexén!

Ám az angol úriemberek a Portobello Road No.171 gint sem hagyhatják ki! A gin nevét egy híres londoni bár adta, és ez a Portobello Road 171 alatt volt megtalálható. Az ital egy klasszikus London Dry gin, amit a kiváló minőség emel ki a többi közül. A Portobello Road No. 171 illatában a fehérbors csavarja az orrunkat, miközben érezzük a testes gyümölcsösséget és a gyengéd borókát is. A gin ízében művészi eleganciával simulnak össze a fűszerek a borókával, a mentás frissességgel és a citrusokkal!

És olyan gin is van az angol változatok között, ami egy kicsit harapósabb: a 40%-os Bulldog London Dry gin 12 egyedülálló összetevő ötvözete. A Bulldog London Dry gin elképesztően egzotikus alkotóelemekkel szaggatja szét a gin hagyományos kompozícióját: valóságos stílusbravúr a gin területén a fenséges esszenciáját adó török fehérmákkal, ázsiai lótuszlevéllel, marokkói korianderrel, spanyol citrommal, francia levendulával és kínai édesgyökérrel!

Ugorjunk vissza az időben a jó öreg Aneneas Coffey ginlepárlási metódusához: világszerte forradalmasította a ginkészítést. A Coffey módszerrel kialakított ginfajták aromakaraktere finomabb, könnyedebb, és a tisztaságnak köszönhetően jobban érvényesülnek benne a botanikai karakterek, más gyártóknál meg komplexebb ízvilágú ginek jelentek meg. A Drumshanbo Gunpowder Irish az egyik legjobb ír gin, amit ázsia citrom és lime tesznek a szokásos gineknél is üdébbé és vérpezsdítőbbé! A Drumshanbo Gunpowder Irish Gin-ben a boróka pompásan harmonizál a fűszeres jegyzetekkel, és kapunk egy édes, enyhén virágos, minden korábbitól különböző gint, amit vétek lenne kihagyni!

A nagy ginmánia a 20. század elején vált kultikussá Amerikában. Már ott is kezdtek gint kortyolgatni, azonban 1919-ben akcióba lendült az Amerikai Szesztilalom Párt, a Keresztény Nők Antialkoholista Csoportja, és a Volstead-törvény nyomán betiltották az alkoholfogyasztást. A 13 szűk esztendő alatt a társadalom többsége ellenezte a kőkemény prohibíciót, és illegális bárokban hörpölte a kedvenc italát. Így a gin is szeszcsempészek által jutott be a lehetőségek hazájába, miközben felpörögtek az illegális szeszfőzdék is. Azóta az amerikaiak eléggé rákapcsoltak a ginre, és jobbnál jobb borókapárlatokkal rukkolnak elő! Ilyen az Aviation gin, amit 2018-ban megvásárolt a vagány Deadpoolt alakító színész, Ryan Reynolds. Az enyhén virágos jegyekkel rendelkező Aviation gint a London Dry stílusban komponálták, a borókára emlékeztető ízű francia levendula és az ánizsmag ad neki egy szokatlanul szenzációs árnyalatot.

A másik nagy amerikai menőség a ginek vonalán a Death’s Door gin, ami vészjósló neve ellenére képes újat nyújtani a minőségi gint keresőknek. A színtelen és kristálytiszta Death’s Door gint fűszeres édesköménnyel bolondították meg, és a bizsergető borókás-citrusos finomság az egész világon lenyűgözte az finom ginre vágyó ínyenceket!

A két világháború alatt kissé megkopott a ginek nimbusza, ám ezután ismét pozitív fordulat következett. A gin kultusza annyira elterjedt, hogy a japánok is belevágtak a ginbizniszbe, aminek kiváló iskolapéldája Roku gin. A japán italóriások Godzillája, a Suntory ezzel az itallal az amerikai piacot is meghódította. A „Roku” szó japánul hatot jelent, és arra a hat botanikai összetevőre utal, amit a Roku gin páratlan ízharmóniáit alkotja. A Roku ginben van cseresznyelevél, cseresznyevirág, tea, yuzu és japán bors is, ami japán stílusra hangolja a borókából, citrusból, angyalgyökérből és korianderből álló jól megszokott gin-kompozíciót!

A gin az az 1960-as években az evolúció következő állomására lépett, mert frenetikus koktélokat készítettek belőle! Egymás után jelentek meg a ginről szóló koktélos könyvek, és a gin lassan, de biztosan a bulik nélkülözhetetlen italává lépett elő!  Ma már nehezen tudunk elképzelni egy kiváló hangulatú partyt koktélok nélkül, amelyeknek a legfontosabb eleme a gin!

Beefeater vagy London Dry gin? Gordon’s, netán Bombay gin? Esetleg valamilyen izgalmas újdonság, mondjuk a Bareksten Botanical, netán az Aviation gin? Találja meg a kedvenc gin italát az iDrinks prémium választékában!