David Stewart, egy skót whisky lepárló mester, úgy döntött egy nyári délután, hogy meglátogatja Janet Sheed Roberts-et (Janie néni). Mrs. Roberts nem más, mint Anglia egykori legidősebb embere (109 éves), és a híres William Grant unokája. Stewart és Janie néni jó barátságot ápoltak, és egy rózsákkal teli kertben ülve beszélgettek, gyönyörködve a tájban, a lágy szellő fújta rózsaillatban, kígyóuborkás szendvicset uzsonnázva.

Természetesen, hogy a telő gyomor szomjan se maradjon, ginnel kísérték le az étket. Meglepődve az ízek harmóniáján, rádöbbentek, hogy az uborka és a rózsa összhangja, a ginnel vegyülve, káprázatos ízélményt nyújt. Gondolván arra, hogy David Stewartként már valamicske renoméja van a skót szesziparban, nem merte volna a saját nevét egy új márka mögé tenni, így Janie néni kertésze nevét (Hendrick) választotta, akivel is áttárgyalták a rózsa és uborka termesztés minden fortélyát.

 

Ezt mondja a legenda... De a valódi történet sem áll oly távol ettől. A Hendrick’s Gin összerakása inkább egy piaci igény hatására történt, és valójában Lesley és John Ross nevéhez fűződik szorosan, akik a mai napig felelősek a lepárlásért. David és Janie néni története a rózsakertben való szendvicsezéssel is valós és játszott némi szerepet a kialakulásban, de nem az volt a fundamentum.

 

Összedolgozva a Skót Whisky Kutató Intézettel, kidolgoztak egy olyan kézműves metódust amiben sikeresen kombinálták a London Dry Gin-ek komplexitását a rózsa és kígyóuborka esszenciáival. Szinte tökéletesre emelve ezt a párlatot. Az uborkán (Holland) és a rózsaszirmon (Bulgáriai Damascena) kívül 11 különböző, érdekes fűszert használnak a gin elkészítéséhez. (A tényekhez hozzátartozik, hogy Mrs. Roberts adta az ötletet, hogy a kertészéről nevezzék el a párlatot, és valóban jó gondolat volt, mert egy könnyen megjegyezhető és hangzatos márkanévvé nőtte ki magát.)

 

Egy érdekes történet egy érdekes márkát szül. Talán az egyik legkifinomultabb kísérleti marketing produkció, a maga Viktoriánus, hetyke bajszos, barna-fehér, gramofonos, nagyvilági úri-muri külsőjével.

 

A gyártási folyamatoknak köszönhetően alakul ki az ital egyedi karaktere. A kézműves, kistermelői minőségre való odafigyelést remekül hozták össze a cégnél. Nem csak kiváló szakembereket gyűjtöttek össze, és a szakmai legjobbjait, hanem maguk a lepárlók amiket használnak, azok is különlegesek és az ortodox szeszfőzést mutatják. Egyedi lepárlóberendezések „armadájával” dolgoznak, amiknél vegyítik a modern kézműves gyártási folyamatokat, a jól bevált hagyományos módszerekkel.

 

Különböző eszközöket szereltek bele a páracsőbe, hogy egy fűszerekkel teli kamrába vezethessék azt, és még parfümösebb és komplexebb jegyeket varázsoljanak a kész párlatba. Kettő egyenként 1000 literes üstöt használnak, amiket kb.: 800 literig töltenek. Az egyiknél használják a különlegesnek mondható deflegmátoros, fűszeres kamrás megoldást, amíg a másiknál egy teljesen megszokott többlépcsős lepárlást alkalmaznak, és a végleges párlatokat házasítják össze. A fűszereket egyenlő arányban osztják el mind a kettő esetében.

 

Természetesen hatalmas ipari titok, hogy milyen arányban blendelnek.

Megjelenésében: Fehér, kristálytiszta.

Illatában: Összetett és friss. Kellemes borókás és üde jegyek. Csipetnyi eukaliptusz, virágos aromával.

Íze/Lecsengés: Enyhén édeskés, összetett első hatás és elegánsan bontakoznak ki a további jegyek. Medvecukor, kömény, bors selymes rózsa és természetesen boróka. Lecsengésében hosszú, óvatosan múló édes összesség. Csipetnyi kesernyés édesgyökér és uborka.