Az eltérő minőségek nagy kontrasztot alkotnak az árképzésben. Az amerikai angolban, és az ír dialektusban whiskeynek nevezett égetett szesz, mely gabona erjesztésével, lepárlásával, tölgyfa hordóban történő érleléssel készül. A felhasznált gabona milyenségében is nagy variálhatóságot mutat a gyakorlat, hiszen whisky készülhet árpából, malátából, kukoricából, búzából, rozsból, vagy rozsmalátából.

A maláta whiskey kivételével a többi égetett szesz vegyes cefrézést követően kerül az érlelési időszakba. Mindennek megvannak a maguk előre jól meghatározott szabályaik, kezdve a cefrézés minőségétől, az érlelés milyenségéig.

A whiskey történelmében voltak időszakok, amikor az italt különösebb érlelés nélkül árusították, ám az unió területén is már törvény szabályozza a szesz elkészítésének pontos módját, s a paragrafusokban lefektetésre került, hogy kizárólag az nevezhető whiskeynek, mely italt bizonyos ideig, meghatározott módon érleltek.

A whiskey árak mégis óriási sávban mozognak, ami már csak azért sem meglepő, mivel néhány alaptól eltekintve igenis markáns különbségek sorolhatók fel az égetett szesz fajtáit illetően. Egyrészt a cefre összetétele, a lepárlás módja, az érleléshez használt hordók típusa is erőteljesen mérvadó, ha a whisky minőségét vizsgáljuk, másrészt a földrajzi elhelyezkedés, azaz a származás sem mellékes.

A hagyományok hű őrzői a mai napig a skótok, az írek, kanadaiak, sőt az amerikaiak is, így az ezekből a régiókból származó whiskey árak magasabbak lehetnek: jelezve az ital régiójában bekövetkezett minőségi ugrást.