A nemzeti ital a származási helyéről kapta a nevét. Alkoholtartalma az esetek nagy százalékában 38-40% közé esik, de 35-55% közötti skálán mozoghat a gyártott nedűre vonatkozó érték. A hiedelmek, legendák és persze a téves értesülések ezt az italtípust is elérték. Például, jó ideig terjedt az a hírhedtté vált feltételezés, miszerint a nedű cseppjeit kukacokkal együtt palackozzák.

Nos, ennek semmiféle alapja nincs - legfeljebb a rossz minőségű, és az eredetvédelem szabályainak a legkevésbé sem megfelelő, házilag előállított típusokba pottyanhatnak bele nem kívánatos komponensek. De az a tévhit is sokáig tartotta magát a köztudatban, hogy a tequila tulajdonképpen kaktuszpárlat, pedig a valóságban a kék agávénak a világon semmi köze nincsen a kaktuszfélék családjához. Túl a kacsák birodalmán, a nedű két típusa ismert, a keverék, illetve a 100%-os. Természetesen mindkettőnek megvan a maga helye az italkészítés dimenziójában.

A keverékek alkoholtartalmának csak egy része származik agávéból (minimum 51%), a cefre többi részét valamilyen egyéb cukorforrás (nem ritkán kristálycukor) alkotja, aminek az íze jellegtelen az agávéhoz képest. Jó résen lenni, már ami a címkézések figyelését illeti, ugyanis a tequila címkéjén soha nem tűnik fel a mixto felirat. De, amennyiben nincs egyértelműen közölve, hogy a palackozott nedű 100%-ban agávé, akkor keverékről beszélünk. Ugyanakkor a minőség iránti igény életre hívta azokat a mixto variációkat, amik kimagasló mennyiségű agávét tartalmaznak, megfelelő érlelési ciklus biztosítása mellett.