A brandy színe sok mindent elárul a milyenségéről

A jellegzetes mély árnyalat nem a boszorkánykonyha egyik titkos fogásának köszönhető. A lepárlás után az értékes nedű tölgyfahordó ölelésében érlelődik. Minél tovább tart ez a nász, annál ízletesebb és színvilágilag sötétebb ital jön létre. Ami egyben a minőség fokmérőjeként is emlegethető.

Az, amiért a konyak más, az eredetvédelem. Az eredetvédett italok számtalan jogszabálynak, törvényi előírásnak kötelesek megfelelni. Így lép a képbe Cognac tartomány, de még a tölgyfahordók származási helye sem mellékes. Sőt, a szőlőfajták egymáshoz viszonyított aránya is meghatározott.

A brandy-t, mint italtípust nem kötik ilyen paragrafusok, ami nyilván kétélű fegyver. Mert egyrészt sokkal szabadabb az előállítás, ugyanakkor másrészt több esély adódik a visszaélésre. Ezért nem mindegy, hogy milyen forrásból szerzi be az ízlelőbimbóinak kedves italt. Ha a prémium kategória versenyzői érdeklik, akkor negatív élmények nem érhetik a kortyolás élvezetes szakaszában.

Akkor a fiatal brandy nem túl jó “ivótárs”?

Nem igazán. Ahhoz, hogy a nedű elérje azt a karakterességet, ami amúgy a sajátossága, a jellegzetessége, nélkülözhetetlen az idő. Pontosabban annak múlása. Ez nem azt jelenti persze, hogy mostantól csak a húszéves verziók jöhetnek számításba.