Az ital története nem nélkülözi az extrém hiedelmeket. Az például egy elterjedt és sokak által vallott nézet, hogy minden palack nedűben úszkál egy-egy kukac is. Minek köszönhető ez a kacsa? Valószínűleg annak, hogy réges-régen, a nem túl minőségi gyártási eljárások során, szennyeződések is kupak alá kerülhettek.

Érleletlen, pihentetett vagy érlelt?

A mexikóiak nemzeti italának három fajtája ismert. A sylver, amely érleletlen, a gold, amit pihentetettnek is neveznek, és az anejo, ami a prémiumminőség üvegbe zárt megtestesítője. A választ ezzel meg is adtuk a fel nem tett kérdésre: a minőség csúcsa az utóbbi kategóriában érhető kortyon. Ettől függetlenül, a sylver és a gold variációk is kellően népszerűek. Pláne a fogyasztásukhoz kapcsolódó rituálék miatt. Az ezüst elmaradhatatlan kísérője a só és a lime, vagy citrom, míg a gold kihagyhatatlan kellékei a fahéj és a narancs. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy “körítés” nélkül is tökéletesen élvezhetőek a nedű cseppjei, viszont az emberek ragaszkodnak a szokásokhoz, különösen az ilyen, látványos fajtákhoz.

Miben más a mixto tequila?

A fentiekhez képest eltérő világot képviselnek a “mixto” megjelölésű alternatívák. Ezek ugyanis csak részben (minimum 51%) tartalmaznak kék agávé kivonatot. A címkézés persze leleményes, mert ilyen megjelöléssel garantáltan nem találkozhat egyetlen üvegen sem. Tehát mindazok az italok, amik nem 100%-ban agávéból készültek, azok “mixto” a kategóriáját erősítik. A mexikóiak, tradicionálisan önmagában kortyolják, míg ahogy fentebb említettük, a világ számos pontján rituálékkal fűszerezve fogyasztják. Ám az egyéni ízlésvilágának fényében, számtalan formában áldozhat a tequila kortyolás oltárán.