Whiskey vagy whisky?

Örök dilemma, hogy melyik megnevezés, írási mód a szabályos. Vannak, akik amellett kardoskodnak, hogy utóbbi az egyetlen helyes megfejtés, míg sokan előszeretettel alkalmazzák az előbbi megoldást. A válasz azonban ennél sokkal egyszerűbb. Mindkét variáció helytálló, csak más-más közegben. Előbbivel az amerikai angolban és az ír dialektusban találkozhatunk, míg utóbbival a japán, a skót vagy kanadai nedű-gyártás kontextusaiban.

Hány év érlelés után nyerhetik el az aranybarna cseppek a fenti megnevezések egyikét? Az Európai Unióban forgalomba hozott alternatívákat minimum 3 esztendőn át kell a tölgyfahordók ölelésére bízni, hogy aztán végül megszülethessenek a minőségi italremekek. Kis történelmi érdekesség, hogy maga az érlelés, mint minőséget javító eljárás, csupán a XIX. századtól vált elfogadott eljárássá. Előtte mindenféle tölgyfahordós állomás nélkül fogyasztották a nedűt. Erről tanúskodnak az amerikai törvények, amik még helyenként azt hangsúlyozzák, hogy nincsen meghatározott érlelési idő. Sőt, a kukoricából készülő verziókat még csak hordóba sem kell tölteni.

Minél idősebb, annál értékesebb a whiskey?

Az érlelés kétségtelenül rengeteget ad hozzá a párlás során megjelenő, karakteres aromákhoz. De a hordó milyensége pontosan ugyanannyira fontos a palackozott whiskey ízjegyei szempontjából, mint az érlelésre vonatkozó időmennyiség. Továbbá ízlelhető tény, hogy az öregség az aranybarna cseppek világában szintén előnyös jellemvonás.