Pedig egykor ez a rítus nem valamiféle emelkedett tettnek számított.

Honnan ered a tequila fogyasztás szokásrendszere?

Egykor az alkoholos italok gyártása ugyan elterjedt volt, de ami a végeredmények minőségét illette, nos, akadtak bőven fenntartásra okot adó jellemzők. A középkorban, bár a technológiát igyekeztek fejleszteni, ettől függetlenül nem egyszer ihatatlan kortyolnivalók születtek. A kérdés fennállt, mit tegyenek a selejttel? Öntsék ki?

Na, ez az ötlet senkinek sem nyerte el a tetszését. Különösen azoknak nem, akiknek egy cseppnyi idejükbe, energiájukba vagy éppen valamennyi összetevőjükbe került a kísérlet. Szóval nem maradt más út, mint a feljavítás. De milyen módon lehet valami fogyaszthatatlant némileg fogyaszthatóvá tenni? Természetesen úgy, ha a kellemetlen ízeket vagy elnyomják, vagy felülmúlják más ízhatásokkal. Így aztán elkezdődött a fűszerezés időszaka, ami amúgy több, későbbi italfajta megszületését is magával hozta. Ekkoriban kerültek elő a sószórók és a fahéjas rekeszek. Azért ebből az is kiderül, hogy még a silányabb minőségű nedű sem jutott el a köznapi résztvevők szintjére. Hiszen példának okáért a fahéj nem számított könnyen beszerezhető, olcsó fűszernek.

A mai tequila ízjegyei harmonikusak, de a rituálék maradtak

A citrom kifacsarása vagy a narancs levének kinyerése ugyanannyira vonzó szokások, mint a sózás vagy fahéjjal hintés. Ettől függetlenül az igazi rajongók azt vallják, hogy az ital ízkaraktere önmagában, kísérők nélkül is élvezhető. Sőt,így adja ki a maga teljességében a valódi ízskáláját.