A Jim Beam tősgyökeres amerikai, skót ősökkel
Amerika, szabadság, újvilág. Milliók határoztak úgy a XVIII. században, hogy Európát, az öreg kontinenst maguk mögött hagyva életük útjára indulnak. Túl a vizeken, heteken át tartó hajózással eljutva egészen az ígéret földjéig. Mert akkoriban úgy tartották, hogy Amerika a soha nem látott lehetőségek, a bőség tárházának univerzuma. A sokszor reményt, olykor családot, hazát vesztett emberek: nők és férfiak, fiatalok és idősek egyaránt úgy határoztak, hogy belevágnak. Új életet kezdenek. Viszont az ősök hagyatékait senki sem felejthette otthon. Megérkezve a vadnyugatra, hamar felmerült az igény a whiskey-re, ami a haza ízét hordozta minden egyes cseppjében. A bevándorló tömegek jelentős része Skóciából, Írországból érkezett, szóval szakmaiságból meg főleg tradíciókból nem volt hiány. A kreativitás és élelmesség sem hiányzott a vérbeli szeszfőzőkből az értékesítéshez, tehát az aranybarna ital hihetetlenül gyorsan meghódította Amerikát.
Míg sokan kétségek között vergődtek, hogy mit kezdjenek a rengeteg termő kukoricával, addig Jacob Beam bevetette a családja generációk óta őrizte whisky receptjét.
Milyen ízvilág jellemzi a Jim Beam cseppjeit?
A Bourbon édeskésségét a kukoricának, a karakterességét pedig a tradíciókon alapuló receptúrának köszönheti.