A gin keverve vagy önmagában az igazi?

A gin rajongók valószínűleg felhördülnek a témafelvetés láttán, hiszen mi sem egyértelműbb ennél. Persze, hogy önmagában a legjobb, hiszen így érvényesülhetnek ténylegesen a benne rejtőző ízek.

Viszont felháborodás ide, rajongottság oda, azért a fogyasztók többsége mégis bizonytalan, ha erről a legtöbbször egy üdítővel együtt emlegetett nedűről van szó.

A gin a toniknak köszönheti a hírnevét?

Újabb kényes kérdés, ám a felvetés nem ok nélkül való. Azért azt tényleg túlzás, sőt, valótlanság lenne állítani, hogy a gin kizárólag a tonik jótékony jelenlétének hála aratott és arat sikert. De az is a kendőzetlen igazság része, hogy nélküle minden bizonnyal sokan, és itt ezres tömegekről beszélünk, nem kóstolták volna meg a gint. Egyszerűen azért, mert nem találták volna eléggé vonzónak. Na, de keverve, tonikkal házasítva, mindjárt más a helyzet.

Természetesen a babérokat nem a kesernyés ízjegyeiről híres üdítő aratja le. De bizonyíthatóan hozzájárult a gin sikertörténetéhez.

A keverés kedveltsége abban is tetten érhető, hogy a gin számtalan koktél összetevőjeként szolgál. Elég csak egyetlen roppant népszerű alternatívát megemlítenünk, a martinit.

Ezek a tények azt feltételezik, hogy a keverés, mint felhasználási és fogyasztási mód többeket vonz, mint az önmagában, tisztán kortyolás élménye. De nyilvánvalóan, mivel ízlés dolgáról beszélünk, így általánosítani nem érdemes, mert egyénenként változhat a képlet gin kapcsán is.