Viszont ezek a keverékek tekinthetőek az „ősöknek”. A boróka száraz, erős íze kiváló „semlegesítőnek” bizonyult, így aztán nem egyszer az önmagában ihatatlannak kikiáltott nedűket ezzel az összetevővel „javították fel”.

Mi hozta el a gin sikerét?

A borókát nem egyszer mérgező terpentinnel helyettesítették a nem hozzáértők, aminek a végeredménye katasztrofális és egyben halálos volt. Ugyanakkor az ital elterjedése megállíthatatlanná vált, különösen miután Angliában a kormány engedélyezte a házi lepárlást, miközben a kintről behozott verziókra brutális vámot szabott ki. Ezt a korszakot manapság a történelemkönyvek “ginőrületként” emlegetik, mert gyakorlatilag minden háztartás tűzhelyén rotyogott néhány üstnyi a nedűből.

Időközben több gintörvény is született, mert a túlzott szabadság olyan italok előállításához vezetett, amelyek fogyasztásra alkalmatlanok és egyben életveszélyesek voltak. Erről nem maga a nedű, hanem a hozzáadott alapanyagok tehettek. A XVIII. századra nagyjából sikerült kordába szorítani a főzdéket, és fülön csípni a több ezres nagyságrendű feketepiacos árusítókat. 

A gin tonikkal házasítva az igazi? 

A martiniért rajongók valószínűleg erőteljes „nem”-mel válaszolnának. Akárcsak mindazok, akik előszeretettel kortyolják magában a minőségi italt. Azonban az kétségtelen, hogy hazánkban a tonik társításával ugrott meg igazán a kedveltsége.