Az armagnac a legrégebben gyártott francia borpárlat. Már a középkorban is ismert volt gyógyító hatásáról. Készítéséről a 14. századtól kezdve vannak feljegyzések. A konyakhoz hasonlóan az armagnac is fehér bor lepárlásával és érlelésével készül. A filoxéra-járványt követően ellenálló fajtákkal telepítették be az itteni ültetvényeket is, amelyek közül borpárlathoz főként az Ugni blanc, a Folle Blanche és a Colombard szőlőt használják. A lepárlás a szüretet követő télen zajlik, és legkésőbb március 31-ig be kell fejezni azt. Az armagnac-ra specifikusan jellemző, az Armagnacais nevű lepárlókészülékben történő folyamatos lepárlás mellett, a kevésbé elterjedt konyak típusú, kétszeres lepárlási eljárást is alkalmazzák. A párlatot francia tölgyfából készült, 400 literes hordóban érlelik, a Napoleon változat esetében 10 évig. Az ital jellege hasonlít a VSOP változathoz, de annál sötétebb, teltebb színnel, és mélyebb, érettebb aromával bír. Illatában és ízében harmonikus édes-virágos, vaníliás aromák mellett intenzívebb aszalt gyümölcsös jegyek fedezhetők fel.