Nem ritkán mondják, hogy bizonyos italok esetén egy-egy pohár az adott palackból magát a történelmet jelenti. Hiszen sok márka, főzde és gyártó már hosszú évek óta jelen van a köztudatban, sőt, nem egy komoly történelmi eseménynél is álltak a falai vagy valamilyen módon jelen volt.

Lássunk most ezek közül egy-egy nem mindennapi whiskyt, egy sörfőzdét és egy konyakot, amelyek az élő történelmet jelentik mára.

A legrégebbi whisky márka: a Bushmills

A legrégebbi whisky márka egyértelműen a Bushmills, amely már négy évszázada jelen van az életünkben és a mai napig Írországban gyártják az azonos nevű 1-2000 fős faluban. Már az 1600-as években is tesznek róla említést, amikor az akkori uralkodó engedélyezte a lepárlást (az Old Bushmills Distillery hivatalos bejegyzése azonban csak 1784-ben történt meg). 

Elképesztően sok mindent megélt ez a márka a történelem során:

• Túlélte a malátaadó okozta drágulást, amelyet először 1725-ben Anglia és Skócia területein vezettek be és hosszú esztendőkön keresztül érvényben volt. Ez hatalmas zavargásokhoz vezetett és azt eredményezte, hogy sok lepárló az italokat illegálisan készítette éjjelente, hogy ne kelljen többletköltséget fizetniük. Ezeket a nedűket annak idején „moonshine” névvel illették, mert holdfénynél készültek. Ráadásul ebben az időszakban nagyon sok lepárló változtatott a whiskey alapanyagokon annak érdekében, hogy ne kelljen drasztikusan árat emelniük, azonban a Busmills továbbra is ragaszkodott az eredeti receptúrához.
• Egy pusztító tűzvészben teljesen leégett a gyár 1885-ben, ám a tulajdonosok kitartásának hála, két éven belül újjáépítették és nagyon hamar közel azonos mértékű termelési szinten álltak, mint előtte. Az ezt követő időszakot „arany éveknek” nevezik, nem véletlenül. Innentől kezdve nemzetközi szinten is ismertté váltak, az 1889-es párizsi világkiállításon például díjat is kiérdemeltek, az egyetlen whisky aranyérem lett ekkor a gyártóé.
• Az Egyesült Államokban bevezetett alkoholtilalom az ír lepárlót is hátrányosan érintette. A termelés ugyanis nagy mértékben visszaesett, olyannyira, hogy 1933-ra a cég már a csőd széléhez közelített. Amikor feloldották a tilalmat, tulajdonosváltás is történt. Egy belfasti kereskedő, Samuel Wilson lépett a gyár élére, aki reménykedett abban, hogy befektetése hamar megtérül, ha újra szállíthatnak az Egyesült Államokba. Így a lepárló ezúttal is életben maradt.
• A második világháborúban több bombatámadás is érte az épületet, amely során megsemmisült a központ, valamint az archívum egyaránt. Ám ez sem törte meg a Bushmillst, az 50-es, 60-as évekre ismét virágzásnak indult a vállalat. Olyannyira megerősödött, hogy nem sokkal később egyike lett annak a két lepárlónak, amelyek a komoly mértékű adók ellenére fenn tudtak maradni. A Midleton és a Bushmills gyárakat ebből kifolyólag szinte azonnal felvásároltak a nagyobb vállalatok.

A gyártás pedig a mai napig zajlik, sőt, máig ez az egyetlen olyan főzde, ahol egy helyen történik a gyártás minden egyes mozzanata. Ráadásul a Bushmills kizárólag malátázott, valódi ír árpából készíti az italait és kizárólag a Szent Columba patakból, a Bush folyó egyik mellékágából merített vízzel készülhet. Emellett nem kérdés, hogy mindenképpen tölgyfa hordóban kell érnie. Ma már természetesen a klasszikus változat mellett számos különböző típusa is fellelhető a piacon, amelyek közül érdemes mindegyiket megkóstolni.

A legrégebbi sörfőzde, a Weihenstephaner

A sörfőzés nem új keletű dolog, hiszen Ázsiában már az időszámításunk előtti 7000-es évekből is találtak olyan nyomokat, amelyek ennek az alkoholos italnak a készítésére engednek következtetni.

Ám ma is van egy olyan sörfőzde, amely falai között csaknem ezer éve készül ez a nem mindennapi ital. Annak idején a Bajor Állami Weihenstephan Sörfőzde a bencés szerzetesek kolostori sörfőzdéje volt. A világ legrégebbi, még mindig létező sörfőzdéje máig a Weihenstephan-dombon áll, ahol az évszázadok során egyedülálló hagyomány és sörfőzési kultúra alakult ki.

Ma az örökösök már a legmodernebb technológiát használják, de soha nem feledkeznek meg saját történelmükről. Ez teszi ugyanis lehetővé számunkra, hogy a lehető legmagasabb minőségű sörök széles választékával kényeztessék a fogyasztókat. Ma már a hagyományos német lagerek és a duplabak mellett búzasört is gyártanak itt, amelyeket mindenképpen érdemes megkóstolni.

A legrégebbi konyak, a Gautier

Szinte hihetetlen, de ma létező legrégebbi konyakot 1762-ben gyártották Franciaországban. Ebből a Gautier-konyakból összesen három palack létezik. Ráadásul pont abban az időszakban készültek, amikor a filoxéra nevű szőlőbetegség még nem pusztított, így ezt azokból a fürtökből állították elő, amely még a nagy múltú európai szőlőállomány része volt és amelynek később csaknem kétharmada odalett. Így nem is olyan meglepő, hogy nemrégen az egyik palacknak 80 ezer font volt a kikiáltási ára. A másik palack 2014-ben talált gazdára 118.580 dollárért, amelyet akkor fel is bontottak és meg is ízleltek. A harmadik palackot pedig máig a Gautier szeszfőzde múzeumában őrzik.

A fentiekből is látható, hogy ezek az italok a történelem komoly részét képezik, ráadásul sok palack és főzde jelen volt olyan pillanatoknál, amelyeket mi ma már csak a könyvekből ismerünk.