Az 1700-as években már Bourbon bugyborékolt Amerikában. A német, ír és skót telepesek már ekkoriban rozswhiskey-t készítettek Nyugat-Pennsylvaniában olyan remek receptúrákból, amiket még a szülőföldjükről hoztak magukkal. A friss és ropogós amerikai kormány extra pénzügyi ösztönzőket dobott be, hogy az emberek költözzenek nyugatra, és termesszenek kukoricát, így esett, hogy Jacob Beam is összepakolt a famíliával, és hipp-hipp, máris Kentuckyban találta magát.

Beam gazda tüstént belevetette magát a kukoricázásba, ám a többi farmerhez képest volt egy extra ütőkártya a zsebében: apja titkos receptje, így a kukorica aratásakor megmaradt feleslegből megszületett a minden korábbi párlatnál édeskésebb, kukorica-alapú Bourbon. Amerika a lehetőségek országa, és ezt a jó öreg Beamnek sem kellett kétszer mondani! Minden Beamek atyja, Jacob egyből megszimatolta az italban rejlő biznisz lehetőségét, és 1795-ben nyomban eladta az első hordónyi Bourbonját az Old Jack Beam Sour Mash-nek (mindössze 3 évvel azután, hogy Kentucky állam lett).

A helyiek viharos gyorsasággal szerettek bele a Bourbon-be, ami azért nagy szó, mert Kentucky abban az időben legalább 2000 lepárlónak adott otthont, nehéz volt egy páratlan párlattal kitűnni a tömegből.

Hordós innováció és Bourbon-mánia a függetlenségi háborúban

A farmerból lett mester destiller, Jacob Beam 1820-ban átadta a lepárló irányítását fiának, Davidnek. A 19. század elején a Bourbon helyben is eladható volt: az emberek egyszerűen elvitték a lepárlóhoz a saját kis kancsóikat, amiket a hordóból töltöttek fel a szeszmesterek. David azonban érezte a változás szelét, és tudta, hogy a bővítés érdekében ideje lenne valami újat villantani.

Egy idő után már olyan léptékű lett a Bourbon iránti érdeklődés, hogy hordóhiány lépett fel, mivel a Jim Beamnek az egész országba kellett hordókat küldenie a vonatokkal és a gőzhajók fedélzetén. Nem állt rendelkezésükre elég hordó, és a szeszt halas hordókban, ecetes hordókban szállították, aminek szörnyű következményei lettek. Az iparág viszonylag hamar megoldást talált a felmerülő problémára, és elkezdték kiégetni a hordók belsejét. Így vette kezdetét az a módszer, amit a whisky történelmében később szénnel kiégetett tölgyfahordónak (charred-oak barrel) neveztek.

A Bourbon hosszadalmas amerikai utazásának nem várt előnyei lettek. A szeszt sokszor gőzhajó vitte Mississippibe, és a maratoni hosszúságú hajút alatt a Bourbonnek bőven volt ideje beszivárognia a hordó fájába, ezáltal a szesz átvette a karamellásan édes aromákat, amelyre a hordó az égetési folyamat során tett szert. A hordós utazás eredményeként a whiskey aranyló színnel és kényeztető karamellás ízzel gazdagodott, ezért nem kellett sok idő, és az érdeklődők már kifejezetten erre a verzióra szomjaztak.

1854-ben a Bourbon új keletű népszerűségét meglovagolni akaró David Beam nagy ívű terjeszkedésbe kezdett. Tisztában volt azzal, hogy egyre kiterjedtebb vasúthálózatok kiépítése zajlik, és hamarosan áthelyezte a lepárlót Nelson megyébe, hogy északon és keleten is könnyen terjeszthesse az italt, amely hamarosan országos népszerűségre tett szert, és nemzeti itallá vált.

Aztán jött az egész nemzetet megrázó függetlenségi háború. Háborúban hallgat a Bourbon? Egyáltalán nem! A Bourbon annyira popkult ital volt már ekkoriban is, hogy az egyik leghíresebb tábornok, a sikert sikerre halmozó Ulysses S. Grant is óriási rajongója lett. Olyannyira, hogy Abraham Lincoln azt mondta az embereinek: találjátok ki, mit iszik, és küldjetek belőle az én tábornokaimnak is!

Jim Beamnek a szesztilalom volt a pokol legmélyebb bugyra

1894-ben James Beauregard Beam – a barátainak és a családtagjainak csak Jim Beam sokaknak meg egyszerűen csak „az Ezredes” – vette át a családi bizniszt apjától, Davidtől. Ekkor már az Old Tub volt a Jim Beam legfelkapottabb nemzetközi márkája. Az 1900-as években sem lassult a Jim Beam terjeszkedése és népszerűsége, ám ez az év mégis vízválasztónak bizonyult, mert Jim Beam ekkoriban dolgozta ki az ital gyártási és minőségi követelményeinek szigorú szabályait. Aztán villámcsapásként jött a nagy szesztilalom 1920-ban, és a Jim Beam márka 13 évre kiesett a gazdaság vérkeringéséből.

Jim Beamnek a szesztilalom egy hatalmas arculcsapással ért fel, hiszen az egész életét a szeszkészítésnek szentelte. A família 220 éves történetében most fordult elő először, hogy nem lehetett legálisan Bourbont desztillálni.

A család jövője érdekében belevágott a bányászatba és a citrusfélék termesztésébe. Szerencsére nem kellett sokáig ezzel foglalkozni, mert véget ért a szesztilalom, és ismét beindult a biznisz. Az ezredes azonban 1933-ban sem bontott pezsgőt, amikor végre véget ért a szesztilalom. A prohibíció végén összeszedte az egész családot, és 70 éves kora dacára saját kézzel állította helyre a lepárlót, gyakorlatilag a nulláról! Az mai fejjel már szinte hihetetlennek tűnik, hogy mindez 120 nap alatt simán összejött neki (pláne ebben az életkorban). A saját Bourbonjéből ivott a helyreállításra, majd 1935-ben saját új tételt alakított ki, amit James B. Beam Ezredes Bourbonje néven futott.

A világ legismertebb Bourbonjének persze nem volt mindig Jim Beam a neve. Jacob Beam, a lepárló alapítója 1795–ben az Old Tub Bourbon nevet adta az italnak, amit a Beam család még a szesztilalomig ezen a néven forgalmazott. Utána az Ezredes Jim Beam Kentucky Straight Bourbon Whiskey-nek nevezte az italt (naná, hogy a recept ugyanaz maradt). Az Ezredes fia, Jeremiah apja tiszteletére szakított az Old Tub névvel, és innentől kezdve az ital Jim Beam Whiskey néven vonult be a halhatatlanságba. Jeremiah hivatalosan 1946-ban, a második világháború lezárulása után vette át apjától a lepárló irányítását. Jeremiah Beam a hírét vette, hogy számos külföldön állomásozó katona honfitársa nem akar Bourbon nélkül élni, ezért megteremtette a nemzetközi szállítás feltételeit. A dörzsölt „Jere” Beam még nem tudta, de ezzel megalapozta a brand globális sikerét, és letette az alapját annak, hogy a Jim Beam legyen a Föld bolygó legmenőbb Bourbon-je.

Persze az innováció lángját is táplálni kellett, és a Jim Beam Whiskey 1938-ban bevezette azóta is törekvő népszerűségnek örvendő rozswhiskye-jét. A brand népszerűsége olyan ugrást mutatott be, hogy 1964-ben Lyndon Johnson elnök Amerika ősi szellemének nevezte a Bourbont.

A Boiurbon reneszánsza és megújulása

1965-ben a Jim Beam kitöltötte az ötmilliomodik hordóját. A lehengerlő mérföldkő ellenére azonban mégsem volt felhőtlen Beamék öröme, mert a Bourbon forgalma ekkoriban visszaesett a tisztább szeszes italok, a gin-, a vodka- és a fröccsfogyasztás fellendülése miatt.  A család egyik fiatal, ám annál rátermettebb tagja, Frederick Booker Noe úgy döntött, hogy csak a saját hajánál fogva, merész innovációval lehet kirángatni a brandet a csávából! 1978-ban megérkezett az extra karakterrel, tartalmasabb ízekből építkező Jim Beam Black, majd a szűretlen small batch Jim Beam változat is elkészült. Booker Noe újítása felrázta a Bourbont Csipkerózsika-álmából, és érdekes, innovatív Bourbon-sorozat jelent meg. 1992-ben indult a Small Batch Bourbon Collection, ami beindította a Knob Creek motorját is, hogy viszonylag rövid időn belül a világ legnagyobb szuperprémium Bourbonjévé váljon.

A kétezres évek elején Booker Noe fia (a Jim Beam jelenlegi keverőmestere) Frederick Booker Noe kitöltötte a Jim Beam tízmilliomodik hordóját is. Fred apjához hasonlóan a fejlesztés híve, és az ő képzeletéből pattant ki 2009-ben a Jim Beam Red Stag Whiskey, ami a brand egyik legnagyobb sikere azóta. De legalább ekkora dobás volt az újítások közül a 2011-es Jim Beam Devil’s Cut Whiskey. Abból a folyadékból készül, amely az érlelés közben nagy igyekezettel elhagyni igyekszik a hordót. Aztán 2015-ben jött a Jim Beam Apple Whiskey, amely hamarosan a világ legkelendőbb ízesített whiskey-jévé vált. 2016-ban Beamék piacra dobták a Jim Beam Double Oka Whiskey-t, amit -kétszeres szénnel kiégetett-tölgyfahordós érlelés tesz különlegessé. A Jim Beam sosem pihent a babérjain, hanem mindig új utakat keresett a fejlődéshez és a kirobbanó sikerhez. Ez a lendület sosem ér véget, és ki tudja, milyen fenomenális ízeket ismerhetünk még meg a Jim Beam jövőbeli párlataiban!

A Jim Beam egy legyőzhetetlen családi biznisz, hiszen a brandet hét generáció óta ugyanaz a család irányítja. 2014 minden korábbinál nagyobb fordulatot hozott, hiszen a Suntory Holding megvásárolta a céget, így ma már a társaságot Beam Suntorynak nevezik.

Miben különbözik a Bourbon a Whiskeytől?

Sokak szerint semmiben, mások szerint meg egyenesen zongorázni lehetne ezt a különbséget!

Valójában a Bourbon annyira különbözik a whiskytől, mint a jazz zene a death metaltól, ugyanis minden Bourbon whiskey, de nem minden whiskey Bourbon! Nagyon szigorú törvények szabályozzák, hogy mi nevezhető Bourbonnek. Az italnak minden esetben Amerikában kell készülnie, és 51%-ban kukorica az alapanyaga. A magas kukoricatartalom extra édessé teszi a Bourbont, és ez azt jelenti, hogy valamennyi Bourbonnek jellegzetesen édes zamata lesz, ami nem jellemző az árpa és rozs alapú whiskeyfajtákra.

Legfeljebb 160-as prooffal rendelkezhet. Maximum 2 évig lehet érlelni, és nem tartalmazhat hozzáadott adalékokat (mert vannak olyan rafinált whiskey készítők, akik egy kis karamelladalékkal és más meglepetésekkel teszik még gyönyörűségesebbé a whiskyk színét és ízvilágát, ám ez a Jim Beam-nél tabu).

A Bourbon italokat általában szénnel kiégetett tölgyfahordóban érlelik, amely gazdagabb ízeket és mélyebb színeket kölcsönöz a párlatnak. A Jim Beam 4-es szintű szénnel kiégetett amerikai tölgyfahordókat használ az érleléshez, ettől lesz lágy és kellemes az illata. Az is ennek köszönhető, hogy vaníliás és karamelles aromákkal bűvölik el a Bourbon barátait. Általánosságban elmondhatjuk, hogy minél hosszabb ideig érlelik a Bourbon-t szénnel kiégetett tölgyfahordóban, annál kellemesebbé válik a karaktere. Kentuckyban elég szélsőséges az éghajlat, és kétszer olyan gyorsan érnek a párlatok, mint egy mérsékeltebb országban, például Skóciában. A Jim Beam különösen kellemes, lágy aromái annak köszönhetőek, hogy a törvény által előírt 2 évnél kétszer tovább érlelik a párlatot. 

A Jim Beam titkos praktikái

Ideje bepillantanunk a Jim Beam bársonyos ízeinek függönye mögé, hogy felfedezzük a világ első számú Bourbonjének  „behind the scene” furmányait.

A kimagasló minőség utáni nyomozás itt is a helyi ökoszisztéma feltárásával kezdődik.  A whiskey készítéséhez használt víznek természetesen tündökletesen tisztának kell lennie, ezért a Kentucky lüktető szívcsakrájában található mészkövön szűrik át.

A Jim Beam a tradíciók elkötelezett híve. Több mint 220 éve Jim Beam kimatekozta, milyen összetevőkből érdemes kialakítani a legjobb Bourbon karakterét, és azóta az ital „receptje” változatlan maradt: van benne kukorica, rozs és árpa, illetve a gabonafélék kissé titokzatos „koktélja” (a pontos összetételt nem kötötték az orrunkra). A vállalatnál már-már mérnöki precizitással figyelnek a konzisztenciára: a szesztilalom lecsengése (azaz 1933) óta, 90 éve ugyanazt az élesztőtörzset használják a fermentációs folyamatban, hogy a Jim Beam az eltelt évtizedek alatt is ugyanazt a csúcsminőséget adja a rajongóknak, mint amikor először került az asztalra. A másik nagy praktika a brandnél az érlelés kérdése: Jim Beam ugyanis a törvényesen meghatározott két évnél kétszer olyan hosszú ideig érleli a Bourbonját.

A Jim Beamnél úgynevezett kalapácsmalmok őrlik a kukorica, a rozs és az árpa keverékét, hogy a végeredményt minél könnyebben lehessen felforralni. A sajátos mix egy tekintélyes méretű cefréző üstbe kerül, ahol vizet öntenek hozzá. A víz mellett az előző főzésből megmaradt maradék mixet is hozzáadnak, ezzel biztosítják ugyanis a korábbi Jim Beam főzetek és a jelenlegiek közötti állandóságot, a cefrés erjesztésben kulcsfontosságú konzisztenciát.

A tűzhelyről a cefrét az erjesztőtartályba vezetik, ahol 60-70 fokra hűtik vissza, és erjesztési élesztőtörzset adnak hozzá. Az élesztőt a cefrében lévő cukor táplálja: az élesztőbaktérium jelentősen felmelegíti a cukrot, és szén-dioxidot, és ami a legfontosabb, alkoholt termel belőle. Az így kapott folyadékot tréfásan a „lepárló sörének” nevezik, mert illatát és ízét tekintve valóban olyan, mint egy remek sör. A folyadékot egy oszlopba (column stillbe) szivattyúzzák, ahol 200 fokra hevítik, hogy az alkohol gőzzé alakuljon. A gőz lehűl, és a tartályba visszaesve „gyenge bor” lesz belőle (125-ös prooffal, azaz 62.5%-os alkoholtartalommal).

A pot stillben történő második desztilláció melegíti és kondenzálja a folyadékot „erős borrá”, amely már eléri a 135-ös proofot, az alkoholtartalma pedig 65.5% körül mozog. Ezt a változatot az új, szénnel kiégetett Bourbon hordókba öntik. Az amerikai tölgyfahordók mindegyike 53 liter befogadására alkalmas. Az évszakok váltakozása természetesen hatást gyakorol a hordóra, és a szénnel kiégetett tölgy is különleges ízeket kölcsönöz a párlatnak. Ennek az érlelési eljárásnak köszönhetjük a Buorbon karamellás és vaníliás, tölgyes és olykor kissé füstös aromáit (plusz a Bourbon szemet gyönyörködtető színét).

A Jim Beam legalább 4 évig érlelődik, a folyamat végén pedig a párlatot szűrik, palackozzák és eljuttatják a Jim Beam rajongóihoz, szerte az egész világon!

Most pedig ideje megkóstolni a legfinomabb Jim Beam Whiskey-ket!

Cikkünk folytatásában megízleljük a 220 éves brand legfinomabb tételeit a klasszikus Jim Beam Whiskytől kezdve a Jim Beam Honey Whiskey-ig! Ön persze már hamarabb is megízlelheti a Bourbon-ös aromák kincsestárát felvonultató Jim Beam whiskey-ket. Jöjjön el az iDrinks üzleteibe, és kérje kollégáink szakértő segítségét!