Épp ezért kapjuk fel a fejünk, ha egy olyan gyártóra bukkanunk, amely neve kicsit mégis kötődik „hozzánk”. Ilyen gyártó az Austrian Empire cég. A név rögtön felkelti a figyelmet, hiszen az „Osztrák birodalomnak” mi is fontos része voltunk. Hogy is van ez? A jelenleg Bristol városában található palackozóüzem története valóban érdekes, és tényleg van némi hozzánk köthető vonatkozása.

 

A kezdet még 1863-ra datálódik, ekkor döntött úgy Albert Michler, hogy létrehoz egy likőrgyárat a Monarchiához tartozó Sziléziában, Buchsdorf községben. (A történelmi Szilézia a mai Lengyelország és Csehország határán feküdt.) Azért épp itt, mert itt gazdálkodott a családja, és ezen a területen különösen tiszta vizű források voltak, a környéken pedig nagy számban termettek vad gyógy- és fűszernövények.

 

Az ötlet bevált. Albert Michler ügyes és sikeres vállalkozóként sikerrel tette Európa szerte ismertté az "Eredeti Buchsdorfer Magenbitter" likőrt. Akkoriban nagyon divatosak voltak az ízesített likőrök. (Csak közbevetésként: ennek, vagyis a likőrök sikerének oka jóval korábbra nyúlik, még azokra az időkre, amikor a nem kellően kifinomult lepárlási módszerek miatt a párlatok nem mindig voltak jóízűek, ezért ízesíteni kellett azokat.) A Buchsdorfer likőr, ahogy akkoriban szokás volt, nemcsak aperitifként, hanem orvosságként is használatos volt. A régi időkben, amikor a kolera tombolt az egész régióban, komolyan hittek a likőrök gyógyító, megelőző hatásában. Albert Michler például az 1866-os osztrák-porosz háborút követő járvány során a kórházakban alkalmazta a likőrjét mint gyógyszert, és ez sok esetben bevált, legalább annyira, hogy az ital további hírnevét öregbítse. Albert Michler azonban nem csak a tradicionális keserűlikőrrel foglalkozott, folyamatosan növelte a választékát, ő volt az első, aki az eredeti jamaicai rumot komolyabb mennyiségben forgalmazta a régióban. Ennek is köszönhető, hogy nem sokkal később az "Albert Michler Likör-, Rum und Spiritusfabrik" hivatalos szállítója lett a Császári és Királyi Udvarnak és az Osztrák-Magyar Császári Haditengerészetnek.

A siker talán a mai napig töretlen lenne, ha közbe nem szól a Kelet-Európát néha kicsit meggyűrő történelem. Az első világháborút még nagyjából túlélte az üzem, de a második világégés, és az azt követő politikai átrendeződés, súlyosbítva az évszázadok óta a területen élő német lakosság kitelepítésével illetve cseréjével, végképp megpecsételte a gyártó sorsát. Az eredeti üzem és az ott felhalmozott tudás romlásnak, fogyásnak indult. Innentől a történet Angliában folytatódik, az oda kimenekített receptúrák és tudás nyomán.

 

A jelenleg a szigetországban működő gyártó ilyenformán jogilag nem teljes jogutódja a sziléziai vállalkozásnak, de a névhasználat joga és az eredeti receptúrák náluk vannak. Elég megnézni a honlapjuk (link-https://www.albertmichlerdistillery.com/history/) és látni fogjuk, a Császári és Királyi címer még mindig jól mutat a fejlécben. A cég egyébként büszkén hirdeti, hogy a mai napig érvényes a korábbi udvari szállító titulus, bár ez ma már inkább csak marketingfogásként érdekes.

A jelenlegi gyártó továbbra is készíti az eredeti receptúra alapján az ízesített italokat - ma már inkább gin és abszint változatban - de nagyon komolyan veendő rumválasztéka is van, köztük az is, ami eredetileg a Monarchia haditengerészetének védőitala volt. Érdemes egy próbát tenni vele, egy borongós este a kandalló előtt kortyolgatva elmerenghetünk azon a régi világon, amit a gyártó honlapja kicsit talán idealizálva említ:

 

„Voltak idők, amikor a németek, csehek, osztrákok, magyarok, horvátok, szlovének és más nemzetek békésen éltek az Osztrák-Magyar Monarchiában.”