Az első rumlepárlás alighanem a 17. században történt Karib-szigeteki cukornád-ültetvényeken. Az ültetvényeken dolgozó rabszolgák rájöttek, hogy a cukorkészítés egyik melléktermékéből, a melaszból alkoholt lehet erjeszteni. Később ezeket az italokat lepárolták, így megnőtt az alkoholtartalom és megszületett a valódi rum. A hagyományok szerint az első rum Barbadosról származik. Az európai telepesek és kereskedők hamar meglátták a lehetőséget, és az öreg kontinensen már ismert lepárlóberendezéseket telepítettek a cukornádtermő szigetekre. Számos, ma már jó nevű rumgyártó története indult ezen séma szerint. A rumlepárlás technikája gyorsan elterjedt az amerikai gyarmatokon is. Hogy a növekvő igényt kielégítsék, 1664-ben Amerikában a mai Staten Island területén megalakult az első rumfőzde. Ezt követte a három évvel később Boston. Egyes adatok szerint ezeken a területeken a becsült átlag-rumfogyasztás az amerikai függetlenségi háború előtti időkben 13,5 liter volt évente, a nőket és a gyerekeket is beleszámítva. 

 

A ma ismert rum tehát a Karibi-vidékről származik, és egyben a Közép- és dél-amerikai térség gazdaságának egyik mozgatórugója a 17. század óta. Ez a csodás ital részévé vált a »karibi« életérzésnek, a terület iparosodása, mezőgazdasága teljesen máshogy alakulhatott volna, ha nem jelenik meg a színen a rum. Bár a rum története kalandorok, nemesek, cukorbárók és rabszolga-kereskedők között alakult, mára az ital nagyon is demokratikussá vált, a rum szempontjából ma már mindegy, hogy valaki gazdag vagy szegény. Ezeken a területeken fogyasztása minden élethelyzetben helyes, ha szomorúság van azért, ha jókedv, akkor azért. Isszák reggel, délben, este, ajánlják fogfájásra, gyereksírásra, tengeri betegségre, megfázásra és minden egyéb bajra. (Csak a halálra nem orvosság, arra az Ararát brandy a megoldás, de ezt majd egy más alkalommal meséljük el.) Akik ismerik a pálinka hazai megítélését, azok számára nem meglepő a fenti hozzáállás, a rum is hasonló szerepet tölt be az ottani emberek életében.

 

Rum készülhet közvetlenül a cukornád levéből erjesztve, párolva vagy a nádcukor gyártása során visszamaradt melaszból erjesztve és desztillálva. A keletkező végtermék karakterében is jelentősen különbözik. A modern desztillálási technológiák, a blendelés és fűszerezés révén a rumok kategorizálása talán az egyik legnehezebb feladat. A legegyszerűbb csoportosítás szerint fehér, gold, sötét (dark), érlelt (anejo) és fűszerezett (spiced) rumokat különítünk el. Meg kell említenünk továbbá a rhum agricole, azaz mezőgazdasági rum kategóriáját, amit elsősorban Franciaországban kedvelnek. Ez a típus az egykori francia gyarmatvidékekről származik, és a közvetlenül a cukornád levéből erjesztett rumokat jelöli. Ízük többnyire markáns, karakteres, nagyon sok „zöld”, natúr jeggyel. Errefelé is készül azonban rum melaszból, amit rum industriel, azaz ipari rumként definiálnak.

 

Azt biztos többen észrevették már, hogy a rumos címkénen többféle írásmóddal is találkozhatunk. De van-e különbség Rum, Rhum és Ron között? A nyilvánvaló különbség a származásuk, de sokféle módon lehet osztályozni a különböző rumokat.

 

Az írásmód a három különböző rumstílusra (is) utal. Az angol stílusú rum "Rum", a francia stílusban készült "Rhum" és a spanyol stílusú "Ron" megnevezéssel bír.

Földrajzi tekintetben is árulkodó az írásmód, az eredeti telepesek/gyarmatosítók hagyományai élnek tovább a mára már persze jobbára független országok termékeiben. Ez alapján a francia stílusú Rhum megtalálható a francia karibi szigeteken, például Martinique-ban, Guadeloupe-ban, Francia Guyana-ban, az angol stílusban készült rum az angol szigeteken, mint például a Brit Guyana vagy Trinidad és Tobago. A spanyol stílusú Ron olyan spanyol szigeteken készül, mint Honduras, Panama, Kuba és Nicaragua.

 

És hogy mi a helyzet hazánkban? Hogy állunk mi a rumokkal? 

Ezt járjuk körbe következő posztunkban.