A Pampero rum története 1938-ban, Caracas városában, Quinta Crespo negyedében kezdődött. Két barát, Alejandro Hernandez és Luis Manuel Toro gondolt egy merészet, és szerény lepárlási tapasztalatuk ellenére úgy döntött, létrehoz egy lehengerlően finom és temperamentumos rumot. Alejandro és Luis az első kísérletektől kezdve rumot akartak létrehozni, eleinte a Venezuelára akkoriban jellemző kezdetleges körülmények között. Mindkét férfi az őseitől örökölte a szeszes italok kereskedelme iránti megszállottságot, és mindketten a cukornádat tekintették a minőségi italok kiindulópontjának.

Meglehetősen szerény szeszipari ismereteik sem akadályozhatták meg őket abban, hogy rumkészítési szenvedélytől hajtva tölgyfahordókat használjanak az érleléshez. Alejandro és Luis számára szabad szellemű inspirációt jelentettek a Llaneros tagjai. Ők voltak a pampák szilaj lovain vágtató venezuelai cowboyok, akik segítettek a közép-amerikai népek felszabadításában, mikor azok a spanyol gyarmatosítók elnyomásától szenvedtek.

A Llaneros, a vagány cowboyok alakja azóta is a Pamero rum szimbóluma (az ital címkéjén is egy büszke lovast láthatunk, egyenesen a pampákról). A Pampero rum nagyszerű íze megtestesíti a venezuelai síkság végtelenségét és az alapítók szabad szellemiségét. Sikeréhez persze kellett egy nagy tudással rendelkező Maestro Ronero, Luis Figueroa is. Figueroa a sajt bevallása szerint „egy nagy ember nagy orral,” aki alkonyattól pirkadatig képes mesélni az érdeklődőknek a Pampero rum sajátosságairól. Persze a sok ismeret nem helyettesíti a kóstolást, ezért Figueroa mindenkinek azt javasolja, hogy ízlelje meg mielőbb a fenséges Pampero rumot!