A guyanai rum története az 1650-es években kezdődött, amikor a britek meghonosították - az amúgy is frissen betelepített - cukornádból készült rum lepárlását. Még ugyanebben az évben a helyi cukornád-termelők egy közös exportáló szövetkezetet alakítottak, és az 1700-as években már több mint 300 önálló birtok vett részt a cukorgyártás melléktermékeként keletkező melaszból születő rumok előállításában.

A Demerara eredetileg Guyana egy területének elnevezése volt, amely holland kolónia, majd 1838-tól brit Guyana része volt. A rabszolgaság eltörlése kicsit visszavetette a terület cukornád termelését, az 1800-as évek végén már csak mintegy 180 gazdaság működött. A britt flotta az itt készült rumok minőségét hamar felismerte, ez pedig jótékonyan hatott a helyi rumlepárlásra. 1880-ban az Enmore Estate-i szeszfőzdébe telepítették az első komoly kapacitású, fából készült Framed Coffey Still-t. Innen indultak el a legfinomabb rumok, amelyeket Angliában egységesen, a terület után (függetlenül a konkrét gyártótól) Demerara rumokként forgalmaztak.

A sok független gyártó a huszadik század elején folyamatos összeolvadásokon, felvásárlásokon, egyesüléseken ment keresztül, míg végül 1998-ban létrejött a ma ismert gyártó, a Demerara Distillers Limited. Az általuk készített rumok az El Dorado nevet kapták, utalva ezzel a legendás aranyvárosra, amely a gyártó szerint épp ezekben a csodás rumokban öltött valódi testet.