De valószínűleg, megnyugtató módon erről a gyakorlatban szó nincsen. Márpedig, ha úgy tekint a különleges italra, mint az exkluzív alkalmak beragyogójára vagy éppen egy jolly jokerre, mely ott lapul a bárszekrényben arra várva, hogy megízlelje, akkor máris más a helyzet. Ebben az esetben olyan anyagi feltételekkel szerezheti be kedvenc típusát, ami teljes mértékig kifizethető, kigazdálkodható. Logikusan merül fel ezek után a kérdés, hogy melyik a kedvenc fajtája?

Mert azért ez sem mellékes információ. Az ír vagy a skót alternatíva ragadtatja el? Esetleg a kanadai vagy japán verzióra szavazna inkább? Bármelyiket megteheti, s alapvetően, a szigorú szabályozásoknak köszönhetően, melyek az Unióban érvényesek a minőségben biztos lehet. Olyan meglepetések tehát nem érhetik, amik az ízvilágot torzítják el. Ha még nem kóstolta mindegyik alternatívát, akkor jó, ha tudja, a japánok nem olyan régóta törtek be a piacra, s annak idején a skótoktól tanulták meg a whiskey gyártás mikéntjét. Persze azóta továbbfejlesztették azt, de lényeges, hogy a tradíciók egy gyökérből indulnak ki. Márpedig ezen a területen is prioritást élveznek a tradíciók, hiszen ezeknek hála jöhet létre az a nedű, mely aranybarna ragyogásával milliókat tart világszerte lázban.

A gyártási fázisok, az érlelés milyensége, a felhasznált anyagok és a szakemberek alázata együttesen vezet el ahhoz a sikerhez és elismertséghez, amiről jelenleg beszélhetünk. A whiskey árak ezek fényében ténylegesen nem terhelhetik meg a pénztárcáját és költségvetését. S hogy mit kap cserébe a pénzéért? Élményt, karakterességet, olyan ízvilágot, mely semmi mással nem pótolható és össze nem hasonlítható. A tradíciók halk üzenetét, mely minden egyes cseppben ott van, felidézve a múltat, s azokat a hagyományokat, amiket az ősök áldozatos munkája és sok-sok évtizedre visszanyúló tapasztalata teremtett meg.