Ez az az égetett szesz, mely színtelen. A megerjesztett alapanyagból finomszeszt párolnak le a hozzáértő mesterek a gyártási folyamatban, ami nagyrészt víz és etanol elegyéből áll. A többi égetett szeszhez képest csak elhanyagolható mértékben tartalmaz egyéb összetevőket. A tradicionális előállítás gabona vagy burgonya alapot kíván, de a végeredmény szempontjából bármilyen cukor, keményítő tartalmú összetevő is megfelel. Az Európai Unió területén komoly szabályok vonatkoznak arra, hogy milyen jellemvonásokkal megáldott italok viselhetik jogosan az elnevezést.

Így kizárólag 37,5% alkoholtartalmú nedű keresztelhető így, a gyakorlatban egyébként nem ritkák a 40%-os palackozású variációk sem. Kár lenne szó nélkül hagyni, hogy manapság rengeteg az ízesített alternatíva, melyek önmagukban fogyasztva is kellően kedveltek, de különböző koktélokban is megállják a helyüket. Ha a történeti visszatekintéseket fellapozza, akkor azzal szembesülhet, hogy sokan összemossák, egy lapon emlegetik eme nedű históriáját az orosz és a lengyel szeszfőzés globális történelmével, ami óriási hiba. Az ok egyszerű, a vodka a XIX. században alakult ki, a finomító oszlopok folyamatos innovációjának köszönhetően. Ezzel szemben, ha a szeszfőzés hajnalát veszi górcső alá, akkor Európa más országainak történetéhez hasonlóan a XV. század környéke említhető meg, amikor a legelső gabona alapú párlatok megjelentek.

Érdekes tény, hogy ezek a nedűk nem nagyon tértek el egymástól, akkor sem, ha teljesen más térségben készültek, s ami az ízvilágukat illeti, nos abszolút megegyeztek abban, hogy nagyjából ihatatlannak számítottak. A vodka megszületéséhez a szeszfinomítás finomodása kellett! A finomító oszlopok és a szesz faszenes tisztításának megjelenése járult hozzá közvetlen módon a nedű kialakulásához, és a minőségi feltételek megteremtéséhez. A rendszer óriási előnye az volt, hogy abszolút tiszta szesz előállítására volt képes, roppantul kedvező anyagi feltételek mellett. Napjainkban is alkalmazzák a mesterek ezt a technológiát.