Sok sörrajongónak egyből az Orval jut az eszébe, ha egy kellemes trappista sörre szomjazik.

Az Orval históriája a messzi múltból ered, a régi feljegyzések szerint mindig is volt sörfőzde ebben a kolostorban. A ferences szerzetesek 300 évvel korábbi feljegyzései arra utalnak, hogy Orval kolostorának közelében egy külön komlóterület is létezett. Orval környéke sajnos nem kedvezett a szőlőtermesztésnek, ez a vidék azonban kiváló teret adott a sörfőzésre (ezt tápláló tulajdonságai miatt már ekkoriban is nemes egyszerűséggel „folyékony kenyérnek” nevezték).

Az apátság keretein belül működő sörfőzdét 1931-ben hozták létre, hogy a sörfőzés által is gyarapítsák az egyházi épület felújításának költséges feladatait. A kezdetektől profi szakembereket vettek fel a sör aromakarakterének kialakítására. Az Orval sör sikere nagyrészt Pappenheimer sörmesternek köszönhető, az ő fejéből pattant ki az Orval sör forradalmian új receptje.

Az Orval kereskedelmi politikája a szerzetesi közösség értékrendjéhez igazodik. A sörök eladásából származó bevételeket a kolostor épületének fenntartására és szociális gondozási feladatokra fordítják.

Érdekességek az Orval történetéből

Mint minden híres kolostornak, az Orvalnak is megvan a maga legendája. A régi történet szerint Toscanai Mathilde grófnő, IV. Gottfried alsó-lotharingiai herceg felesége egyszer látogatást tett ezen a mesés vidéken, és egy balszerencsés lépés után a forrásba ejtette tündöklő jegygyűrűjét. Mathilde nyomban kétségbeesett, majd villámgyorsan imádkozni kezdett, hogy valamilyen úton-módon visszakapja az értéktárgyat. Mit ad Isten, hamarosan egy pisztráng emelkedett ki a vízből, és a szájában volt Mathilde gyűrűje.

–Ez a hely egy aranyvölgy (Val d’Or)! – kiáltott fel a hölgy, és végtelen örömében azon-nyomban tekintélyes összeget adományozott az Orval kolostor megépítésére. A többi pedig már tényleg történelem…Az apátság címerében és az ott főzött Orval /Üveges/ sörön megjelenik a pisztráng és a szájában tartott gyűrű. Az élelmesebb sörlovagoknak pedig mielőbb érdekes megkóstolni az Orvalt, a trappista sörök koronázatlan királyát!

Az Orval apátság a ciszterci rendhez tartozó szerzetesközösség. 1132-ben alapították a belga Gaume régióban, Villers-devant-Orval település környékén, Luxenburg belga területén. Az első Orval apátság a francia forradalom vérgőzős éveiben teljesen megsemmisült, és csak 1926 és 1948 között építették újjá az épületet, ahol az ikonikus Orval /Üveges/ sör készült. 1931 volt az apátság életének egyik legfontosabb napja, hiszen innentől kezdve készítik a kolostorban az Orval /Üveges/ sört.

1931 azért is fontos az Orval életében, mert innentől kezdve már sajtüzem és kenyérgyár is működött a kolostor területén. Az Orval /Üveges/ sört létrehozó sörfőzőmester, Pappenheimer Németországból érkezett, aki két belga sörfőző, Honoré Van Zande és John Vanhuele társaságában, alkotta meg az Orval eredeti receptjét. Tették ezt kis szójátékkal „orvul”, mivel az Orval /Üveges/ eredeti változata merészen szembement a korabeli klasszikus tradícióval. Megalkotásakor Belgiumban korábban egyáltalán nem használt gyártási eljárásokat vezettek be. A dry hopping, vagyis a szárított komló eljárását készítői angol sörfőzdéktől vették át. Ebben az időben alakították ki az Orval sörök jellegzetes alakját és poharát is. A sörfőzde mellett sajtgyár is működik itt Formagerie d’Orval néven. A szerzetesek friss, pasztőrözött tejből hozzák létre a sajtot, a Port-du-Salut-i apátságban kidolgozott eljárás alapján.

A szerzetesrend hű a régi trappista rend hagyományaihoz, az ősidők óta a teljes önellátásra törekedtek. Ennek jegyében készítenek Orval sört és fenséges trappista sajtokat az apátságban. A szerzetesek 1529-ben kaptak engedélyt egy kohó üzemeltetésére, amely az apátság szükségleteinek ellátásán túlmenően a vidéken lévő piacokat is ellátta.

Sokszor klisésnek tűnik, amikor a legenda kifejezést használjuk egy sör értékeinek bemutatására, ám az Orval /Üveges/ sör esetében teljesen helytálló ez a dicséret. Már az Orval /Üveges/ félbarna, sötét borostyán színe is egy valóságos esztétikai élmény a szemnek, azonban az első élményeink még tovább bővülnek, amint meglátjuk a pohárba töltött Orval sörön megjelenő kemény, vastag habot. Illatában ott kergetőzik a citrusfélék magával ragadó pajkos üdesége, a folytatásban pedig egyre élénkebben feltárulnak számunkra az Orval /Üveges/ mézes és karamellás aromahullámai (teszik ezt anélkül, hogy a kelleténél édesebbé tennék a sört).

Az Orval /Üveges/ kissé keserű, komlós-savas utóízzel búcsúzik az ízlelőbimbóinktól, azonban hiába tekintik sokan a világ egyik legkeserűbb sörének, zamata olyan aromaharmóniát tár fel, hogy sokáig emlékezni fogunk a belga sörfőzde trappista finomságára! Ez elsősorban annak köszönhető, hogy készítői zseniálisan egyesítették a gyümölcsös aromákat a keserűbb ízhullámokkal, így az Orval a trappista sörök igazi állócsillagává emelkedett az évek során.

Először 1931-ben készítettek Orval sört. Azóta ez a bámulatosan finom ital a kristálytiszta víznek, a komlónak és a gondosan kiválasztott élesztőnek köszönheti különleges ízét. A felső erjesztésű Orval /Üveges/ sör meglehetősen magas, 6.2%-os alkoholtartalommal bír, és gyümölcsös íze az érlelési folyamat eredménye. Az Orval gyümölcsös finomsága tökéletes egyensúlyt teremt a sör testes, komplex íze és keserűsége között. A stílusos és figyelemreméltó zamat az aromás és egyedi komlóválasztás hatását tükrözi. Érezhető, hogy az Orval /Üveges/ első sörmestere Bajorországból érkezett. Az Orval sör aromái kifejezetten hangsúlyosak, az ellenpóluson a keserűség árnyalja az összképet a brit dry hopping módszerének alkalmazásával. Az erjesztésnek az Orval /Üveges/ sör esetében számos különböző fázisa van: a fermentálás során kombinálják az eredeti élesztőt a vad élesztővel, majd palackos erjesztés egészíti ki a folyamatot. Az Orval sör aromakarakterének kialakításához szintén nélkülözhetetlen, hogy számos minőségi ellenőrzési folyamat egészítse ki az ízek alakítását.