1862-ben Willam Smith Thurso területén alapította meg lepárlóját. A sebesen áramló helyi folyóról nevezte el Wolfburnnek (a skót szlengben a „burn” a patakokat vagy a kisebb folyókat jelzi). A lepárló masszív helyi kőelemekből épült, és olyan erődjellegűre sikerült, hogy a mai napig áll, megtekinthetőek az egykori épület maradványai. Smith tekintélyes befektetést hajtott végre Wolfburnbe, a lepárló komoly single malt whiskytermelővé vált. A 19. századi adónyilvántartások rámutattak, hogy Wolfburn volt Caitness vidékének legnagyobb szeszfőzdéje, 1826-ban már nagyjából 125.000 liternyi whisky lubickolt az üzem hordóiban. Az eredeti Wolfburn lepárlója csak pár percnyi sétára volt a tengertől és a desztilláláshoz nélkülözhetetlen forrást jelentő apró folyótól. 1845-ben azonban meghalt a céget alapító Wiliam Smith, és innentől a vállalat egy drámai hanyatlást élt át.

A Wolfburn lepárlót az 1850-es évekig a Smith család következő nemzedékei irányították, amikor a termelés látszólag megszűnt. A bezárás pontos idejét nem ismerjük, de a lepárló az 1860-as években még az élet vizére összpontosított. A régi források arra utalnak, hogy a nehéz körülmények között termelő lepárló 1877-ben már csak szakaszosan működött.

2011-ben született a Wolfburn feltámadásának gondolata a jelenlegi tulajdonosokban, 2012-ben pedig már a Forsyths of Rothes megtervezte és felépítette a Wolfburn új üzemét. 2013-ban ismét olyan jól ment a Wolfburn szekere, hogy Iain Kerr, a Glenlivet nagyágyúja is csatlakozott a lepárló csapatához.