Természetesen a whisky az, amiről beszélünk. A legismertebb, és a leginkább vágyott italféleség volt ez a szocialista táborban, egy valóságos szimbóluma a nyugati világ jólétének, életszínvonalának. A whisky ebben a minőségében hamar utat talált a magyar rajongókhoz, bár az árfekvése eleve korlátozta, hogy robbanásszerűen elterjedjen a fogyasztása. Az elmúlt két és fél évtizedben, hazánkban is kialakult a whisky fogyasztásának kultúrája, közismertté vált, melyik fajtát hol és miből készítik, egyáltalán elterjedt a whisky kultúrtörténete, ezzel az ital bekerült a komoly társasági italok közé.

Ünnepi alkalmakkor fogyasztani, ajándékba adni, egyedül, a kandalló tüze mellett, egy pohár whisky mellett relaxálni, mind ennek a nemes italnak az attribútumaihoz tartozik. Természetes módon, mint minden alkoholtartalmú italt, ezt is felelősséggel kell és lehet fogyasztani, már csak azért is, mert az ízét, az aromáját, andalító hatását csak mértékletesen lehet igazán élvezni. Legyen szó az eredeti skót változatról, vagy az ital családjába tartotó igencsak nemes és neves amerikai, ír, kanadai vagy éppen japán gyártók nedűiről, az alapvető cél ugyanaz, kielégíteni a kifinomult ízléssel bíró, a minőséget jó áron kereső fogyasztó közönséget.

Ezer és egy különbség van az egyes gyártók italai között, kezdve a lepárlási módoktól, az alapanyagok megválogatásán át, egészen a tárolási módszerekig, no és mint az köztudomású, az sem mindegy hány éves is az az ital. A leglényegesebb mégis talán az, hogy a whisky fogyasztásához társul egyfajta szabadságérzet, valahol mindannyian akik iszunk egy kortyot, részesei lehetünk a skót felföld klánjai szabad és vad életének, beleszagolhatunk Tennessee erdeinek illatába, vagy épp a Vadnyugat füstös kocsmáiban kortyolhatunk egy nagyot az italunkból, és a lőporfüstös levegőből.