Azt ugye mára már mindenki tudja, hogy a tequila-t a kék agávé cukorban gazdag tövéből erjesztik és párolják, időnként egyéb termények/cukorforrások hozzáadásával. Mexikó egyik nemzeti itala. Nevét származási helyéről, a Jalisco állambeli Tequila településről kapta. Alkoholtartalma általában 38-40%, de 35–55% közt gyártható. A mexikói törvények értelmében tequila csak Jalisco államban (annak teljes területén), valamint Guanajuato 7, Michoacán 30, Nayarit 8 és Tamaulipas 11 községében állítható elő. A tequila elnevezés eredetvédelmét több nemzetközi egyezményben is rögzítették, így például az Amerikai Egyesült Államokban és az Európai Unióban is kizárólag mexikói párlatok forgalmazhatók tequila néven. 

 

Ezzel szemben a mezcal olyan égetett szesz, melyet Mexikóban általában az őshonos közönséges agávé erjesztésével és lepárlásával készítenek. A növény Mexikó egész területén terem, ám a leghíresebb mezcalkészítő területek az északi országrészben és a déli Oaxaca államban találhatók. Ma a legtöbb helyen ugyanúgy az agávé piñának (ananász) nevezett, letisztított részéből, és ugyanazzal módszerrel készítik a mezcalt, mint 200 évvel ezelőtt. Mexikóban a mezcal-t általában magában isszák, és erős, füstös íze van. Bár nem olyan népszerű, mint a tequila, ennek exportjára is van igény, főleg Japán és az Egyesült Államok számára. Az alapanyagként felhasznált agávétől, a készítés helyének éghajlatától, a lepárlás technológiájától és az alkalmazott tárolóedénytől is függően sokféle mezcal létezik. Ezek közül némelyik annyira eltér a többitől, hogy külön nevet is adtak neki, ilyen például a Sonora államból származó bacanora, a chiapasi comiteco, a jaliscói és nayariti raicilla és barranca, valamint a colimai tuxca (vagy quitupán) 

 

A két ital készítési módja is hasonló, az erjesztés és lepárlás előtt mindkét esetben hőkezelik az agávét. Fontos tudni, hogy bár ezeket ősi mexikói italként emlegetik, és maga az agávé valóban őshonos a földrészen, de a mai értelemben vett tequila és mezcal csak azután született meg, hogy a spanyolok  a 17. században elvitték a földrészre a lepárlás technológiáját. Addig csak erjesztett italok készültek aqávéból.

 

Ami azonban a lényeg: A TEQUILA hivatalosan csak kék agávéból készülhet. Bár tartalmazhat más összetevőt is, de az agávék közül csak a kéket. Alapvetően tehát ez a növény a meghatározó ebben az italban. A MEZCAL ellenben - bár az általánosan használt alapanyaga a közönséges agávé - többféle agávéból is készülhet. Egy-egy gyártó választ is különlegesebb fajtákat, amelyek sokszor csak meghatározott területen élnek. Épp ezért a mezcal esetében sokkal szélesebb a lehetséges ízek és aromák köre, két mezcal adott esetben nagyon különböző ital lehet. (Nem árt tudni, hogy több mint 250 féle (!) agávét ismerünk, persze ezek töredéke csak, ami italkészítésre alkalmas.)

 

Szóval, ha ránk hallgattok, mindenképp fordítsatok nagyobb figyelmet a mezcalokra. A változatosság gyönyörködtet, érdemes elkezdeni próbálgatni, kóstolgatni a fajtákat, igazán érdekes és tarka világ nyílhat meg így előttetek.