Teréz Anyáról ritkán jut az ember eszébe egy többszörösen díjesőben fürdő parádés rum, pedig most épp ez a helyzet! A Santa Teresa egy páratlan rum, amelyet a káoszból desztilláltak! És ezek nemcsak hangzatos kifejezések, hiszen a remek ital az elmúlt években gazdasági válságba süllyedt Venezuelából származik. A Santa Teresa egy olyan vállalat, amely segített Venezuela talpra állításában, és a helyi bűnözés visszaszorításában is elévülhetetlen érdemeket mondhat a magáénak, így nem véletlen a Teréz anyához kapcsolódó hasonlat.

Az Aragua termékeny völgyében, El Consejóban épült a Santa Teresa hacienda, amely „lánykorában”, 1796-ban még cukornádültetvényként kezdte a pályafutását. Venezuela függetlenségi harca 1811-ban indult, tehát a Santa Teresa idősebb, mint maga az ország! A spanyol iga alól a végsőkig elszánt Simon Bolívar szabadította fel Venezuelát, akinek rokonai éltek az Aragua völgyében. Kicsi a világ: Bolívar a Ribas famíliával állt szoros kapcsolatban, és Panchita Ribas, a harcok nagy túlélője a Santa Teresa életében is kardinális szerepet játszott.

1826-ban végre a béke évei köszöntöttek a Santa Teresa birtokra. Venezuela mágnesként vonzotta a világ minden tájáról érkező bevándorlókat, így érkezett erre a vidékre a hamburgi Gustav Vollmer, aki feleségül vette Panchita Ribast, és felvirágoztatta ezt a mesés cukornádültetvényt. A vállalat olyan exponenciális fejlődési ívre kapcsolt, hogy napjainkban immár az ötödik nemzedék irányítja sikeresen a cukornádban bővelkedő paradicsomot. 1885-től készítenek itt rumot, és 1909-ben jegyezték be a Santa Teresa márkát, amely hamarosan Venezuela nemzeti kincsévé lépett elő, és az ország iváskultúrájának jelképe lett. Arról nem is beszélve, mekkora hatást gyakorolt a venezuelai társadalomra.