Erzsébet királynő és a Glenmorangie Original 12 Years Whisky

„A koronás fő fekhelye keményebb”– hívta fel egykor a szikár tényre és az uralkodókon lévő nyomásra a figyelmet a jó öreg William Shakespeare. Így aztán megesik, hogy egy nagy birodalom királyának/királynőjének találnia kell egy gondűző nedűt, amely a nap végén elkergeti elméjéből a nyomasztó gondolatokat. Nagyjából e forgatókönyv szerint találhatott rá Erzsébet, a brit birodalom egykori királynője kedvenc italfajtájára, a skót whiskyre, amelyet a fáma szerint előszeretettel fogyasztott. Ennek minden bizonnyal Erzsébet királynő skót származása állhatott a hátterében, illetve az a tény, hogy rendszeresen felbukkant a Balmoral kastélyban, ahol igencsak imádták ezt a whiskyt. 1980-ban Erzsébet királyné megkapta a saját hivatalos Bowmore hordóját. A nemes hölgy másik nagy kedvence a Royal Lochnagar volt. A Royal Lochnagar lepárlója 1848-ban, a 19. században szoros kapcsolatot létesített a brit koronával. A királyi birtokokon a mai napig gyakran szolgálnak fel Royal Lochnagar whiskyt, és Erzsébet asztalán is ez volt az egyik nagy favorit.

Ha Erzsébet élne, bizonyára napjainkban is szívesen kísérletezne új skót whiskyk megismerésével. Bizonyára ott lenne a bárszekrényén az utóbbi évtizedek mézédes scotch mágiája, a dramok folyékony ékkövének számító Glenmorangie Original 12 Years Whisky. Az édességével mindkét nemet meghódító varázswhisky egy nőiesebb zamatú csodanektár, könnyen és gyorsan elnyerte volna Erzsébet királynő tetszését.

A Glenmorangie 12 éves változata annak való, aki az édeset szereti! Már narancssárga doboza is vonzza a tekintetet, egyszerűen tetszetős a szemnek. A következő édes meglepetés akkor éri az embert, amikor megpillantja az aranyló színben felcsillanó csodás italt. Valósággal megszólítja az embert, és kóstolásra hív a skót whiskyk egyik éljátékosa, a Glenmorangie Original 12 Years Whisky.

Nem véletlenül lett a gyártó zászlóshajója! Az édes párlatot összesen 12 éven át érlelik Bourbon hordóban, ennek köszönheti változatos és ezerarcú gazdagságát. Az összetett textúra egy citrusos és egyszerre édes aromakaraktert hív életre, a lédús őszibarack bájával hömpölyög a nyelven. Méltán nyert a Glenmorangie Original 12 Years Whisky aranyérmet már piacra kerülése előtt 2024-ben a World Whiskyes Awardson.

Illata a narancslekvár szimfóniája, a frissen sült vajas croissant fuvallataival. Bővelkedik a csonthéjas gyümölcsök illataiban, a nektarin és az őszibarack egyszerre élénkíti az illatok sokaságát a banánkenyérrel és karamellával. Ezt követi a diós tölgyfa és a virágos parfümösség.

Kóstolásakor egy selymes textúra bontakozik ki a nyelven, rengeteg vaníliával és narancsos komponensekkel. A sárgabarack és az étcsoki úgy összeolvadnak a nyelven, mintha világéletükben összetartoztak volna. Ezt a kettősséget a borsos fűszeresség korbácsolja fel, majd érzéki virágos jegyzetek szelídítik az aromák erejét, süteményes és mézes aromákkal. Zamatos zöldalmát és trópusi gyümölcsöket is érezhetünk benne, ásványos és mézes jegyzetek sereglésével.

Robert Burns költő és az Arran Robert Burns Malt Whisky

A skótok nagy nemzeti költőjét akár a scotch védőszentjének is nevezhetnénk. A skót szoknyák és zengő hangon megszólaló skót dudák nemzetében ő volt a legnépszerűbb bárd, aki szenvedélyesen szerette a bársonyos dramokat. Robert Burns nem is rejtette véleményét véka alá, gyakran megörökítette az élet vizének kortyait költészetében. Papírra vetett például egy ódát a scotchról, ezt a verset teljes egészében a kedvenc italának szentelte. Máskor meg poétikusan beszélt a végső tökélyig finomított neves párlatról a Tom O’Shanter című alkotásában. Ha Robert Burns napjainkban is élne, minden bizonnyal lenne egy patinás, előkelő nedűt desztilláló szeszfőzdéje. Még az is előfordulhat, hogy művészi módon létrehozna egy whiskykről szóló podcastet, hogy eleget tegyen a 21., századi trendeknek.

Mivel azonban ezek a lehetőségek nem állnak fenn, elkezdhetünk játszani a gondolattal: vajon melyik scoth írná be magát Robert Burns bárszekrényének örökös tagjai közé? Mivel egy művészemberről beszélünk, elmondhatjuk, hogy számos alkotónak maga felé hajlik a keze: a költő kíváncsiságát minden bizonnyal egy róla elnevezett Robert Burns párlat korbácsolná fel a leghevesebben! Már csak azért is, mert a Arran Robert Burns Malt Whisky legalább olyan szilaj és kifinomul, mint névadója.

Ez a nedű bizonyítja, miért nevezhetünk egy stílusos scotchot költőinek. Valamennyi kortyában benne rejlik a sokat emelgetett Robert Buns-i letisztult lelkiség, és a „skót virtusból” is kóstolót kapunk, amint megízleljük. A 43%-os alkoholtartalom egy ecsetvonással magasabb a megszokottnál, így érdemes odafigyelnünk a mértékletességre kóstolásakor.

A limitált kiadású Arran Robert Burns Malt Whisky lelke az első osztályú árpamaláta, finom fűszerességgel felpörgetve. Akkor is mély élményben részesíti az embert, ha nem versolvasás közben kortyolgatjuk, mert letisztult elevensége egy igazi skót művészt!

Az Arran szigetéről érkező költői elixírt Burns hagyatékát kezelő World Burns Federation támogatta, életre keltve egy fűszerességgel örvénylő folyékony remekművet. Az érleléséhez használt hordók közé tartozik a Bourbon és a Sherry hordó, ezek gondoskodnak a nedű édes és friss süteményes jellegéről. A virágosság és a gyümölcsösség kéz a kézben jár a párlatban, a hosszú tejkaramellás jegyzetek pedig további kortyokra csábítanak.

Frank Sinatra és a Jack Daniels Sinatra Selected Whiskey

„A pohárba csobbanó whisky könnyűzene, egy kellemes közjáték” – fogalmazta meg whiskyről vallott nézetét az ír James Joyce, az Ulysses írója. Ezt az érdekes elképzelést akár Frank Sinatra is mondhatta volna, annyira kedvelte ezt a nemes párlatot. Főként a Jackkel volt extra erős barátságban, koncertjei előtt gyakran fogyasztott belőle.

Frank Sinatra Amerika egyik legismertebb énekesének számított, és napjainkban is sokan hallgatják a dalait. Legendás whiskey-ivónak számított a maga korában, emellett a gint, a pezsgőt és a bort szintén nagyon szerette. Különösen közeli kapcsolatot ápolt a Jack Daniels whiskeybranddel. Még a brand egyik értékesítési szakemberét, Angelo Lucchesit is személyes jóbarátjaként tartotta számon, aki egyszer így viccelődött Sinatráról: „Nem vettem rá a Jack ivására, csak rajta tartottam ezen a minőségi úton”.

Ami azt illeti, Sinatra időnként a szélsőségek embere volt, ahogyan ez a nagy művészeknél lenni szokott. Egy régi anekdota szerint az énekes bevallotta a dokinak, hogy naponta egy Jacket megiszik. Sinatra mindig perfekcionalista volt; hajszolta a tökéletességet, és ez a Jack Daniels szervírozásában is érvényesült. Minden egyes alkalommal két ujjnyit kért belőle három-négy jégkockával, egy kis vízzel együtt.

A Jack Daniels brand büszke az énekes-színésszel való szoros kapcsolatára, ezért készítette az iránta való tiszteletből az érlelt rezes aranysárga színű Sinatra Select Whiskeyt. A párlat ritkaságának, különlegességének kulcsa a rejtelmes Sinatra hordó, ebben formálódnak sajátos zamatai. A Sinatra hordó tartalmas testességet és felszabadító, vad füstösséget ad a párlatnak. A skót whisky fenolos stílusát kölcsönzi egy eredendően amerikai, vérbeli Tennessee nedűnek!

A tölgyfahordóban érlelt Jack Daniels Sinatra Selected Whiskey egy nem mindennapi kiadás, alaposan szétfeszíti a klisék ketrecét. Ott a helye minden whiskey kuriózumra szomjazó asztalán! Kialakítását tekintve annyit lehet tudni a Sinatra hordóról, hogy a belseje a megszokottól sokkal jobban – mélyebben – barázdált, így még jobban kiemelkedik a párlatban a tölgy íze, mint ahogyan azt a többi Tennessee whiskynél megszokhattuk.

Már a Jack Daniels Sinatra Selected Whiskey illatolása során megnyilvánul benne a tölgyfahordó nemes művészi illata, a méz és az aroma gourman gomolygásával együtt. A Sinatra hordó másik lényegi stíluseleme, a füstösség is feldereng az alkotóelemek között.

A whiskey kóstolásakor kellemes melegség járja át az embert, karamellás édesség áramlik a nyelven. A whiskynek narancsosan füstös az íze, ami egy egészen különleges konstelláció! A nagy összképet még tovább árnyalja a vanília édes aromája.

Winston Churchill és a blendek skót királya, a Johnnie Walker Red Label

A leghíresebb brit politikus nem „alkalmi”, sokkal inkább egy életre szóló kapcsolatot ápolt a whiskyvel. A második világháború idején óriási teher nyomta az államférfi vállát, ezért ivott szélsőségesen sok alkoholos „fájdalomcsillapítót”, ezek között pedig whiskyt is. Churchill a történelmi pletykák szerint a napot whisky-szódával indította (ő ezt nemes egyszerűséggel csak szájvíznek nevezte a maga szlengjében). A történelem vérzivataros évei olyannyira megviselték Churchill idegrendszerét, hogy sokszor hajnalig kortyolgatta a nemes és ütős párlatokat.

Nagy favoritnak bizonyult Churchillnél a Johnnie Walker Red Labele, általában vízzel hígítva iszogatta. Whisky iránti rajongása olyan heves volt, hogy az amerikai Franklin Delano Roosevelt a Fehér Házban ideiglenesen feloldotta a szesztilalmat, hogy Churchill ne csapjon balhét amerikai látogatásakor.

Így mi sem kívánhatunk mást Churchill asztalára, mint a klasszikus vörös palackot, a Johnnie Walker Red Labelét. Elsősorban annak ajánljuk, aki szereti a klasszikus vonalvezetésű, kimunkált whiskyket, hiszen az ilyen szilárd alapokon nyugvó whiskyben nem csalódik az ember. Kóstolásakor mindig ugyanabban a komfortosan finom minőségben tudunk megmártózni, amikor kinyitjuk a Red Label palackját.

1909 óta változatlanul a Red Label a Johnnie Walker zászlóshajója, a skót blended whisky egyik nagy helytartója. A párlat halvány aranysárga jellege leleményes utalás a minőségére ez a desztillátum kimaxolja a gabona- és a malátawhiskyk keverésében rejlő művészetet. A komplexitása magáért beszél: nem kevesebb, mint 40 (!) minimum 3 évig hordóban érlelt malátawhisky blendje örvénylik benne, szóval minden kóstolása egy emlékezetes és gazdag whiskyélménnyel gyarapítja a tapasztalatainkat.

A bársonyos blend ízében olyan összetevők tündökölnek, mint a Clynelish, a Talisker, a Lagavulin, a Cardhu, a Caol Ila tételei.

Illatában magához édesget minket a hangaméz, skót whiskykhez illő lágy füstösséggel és egy orrnak is kedves rumos fűszerességgel. Valami bűvöletes, ahogyan egységet alkotnak illatában a gyógynövények a gyümölcsös áramlással és a mézes édességgel. Kóstolásakor fejest ugrunk egy vajkaramellás, mézes patakzásban, miközben kirajzolódik a nyelven a gondos hordós érlelésből fakadó nemes tölgyes aromahullámzás. Egyszerre jelenik meg az ízek között a cédrus és az ízlelőbimbókat bizsergető friss erejű ánizs. Egyúttal megnyílik a szájban a karácsonyi sütemények íze, összefonódva a maláta lágy édességével. Lecsengése közepesen hosszú és fűszeres, egy csipetnyi füstös fenolossággal és nemes tölgyes futamokkal.

Mark Twain és a „rozsos álom”, a Bulleit Kentucky Bourbon Whiskey

„A túl sok mindenből rossz, de a túl sok jó whiskeyből sosem elég” – öntötte ékes szavakba whiskyről vallott filozófiáját Mark Twain. Ami jól jelzi, mennyire gyakran keringett gondolatai között az élet vizének gondolata, amit írói munkássága egyik legfontosabb hajtóerejének tekintett. Az extra dús bajusszal megáldott, eltökélt tekintetű férfiú embert próbáló életet élt; gyakran merített életerőt az Uisge Beathából.

A tollforgatás egykori mestere, sokak szerint „az amerikai irodalom atyjának” számító Mark Twain a folyékony arany egyik leghangosabb rajongójának számított. A Samuel Langhorne Clemens néven született Twain mindig megtalálta azt a bizonyos kiskaput, egy jó ürügyet arra, hogy a whiskyt valamilyen úton-módon beépítse írásaiba és lendületes előadásaiba. Az író whiskey iránti szenvedélyes lelkesedése állítólag még zsenge fiatalkorában kezdődött, amikor aranybányászként, majd újságíróként tevékenykedett. 1873-ban angliai útján egy hajó sebésze bemutatta neki az Old Fashioned koktél meglehetősen korai változatát (bővelkedett citromlében és whiskyben). Élete későbbi részében Twain előszeretettel kortyolgatta a whiskys ízekkel bátran sáfárkodó koktélokat, például az Amerikában jól ismert Hot Scotchot is szerette. Máskor meg tisztán, bárminemű víz és jég nélkül ízlelgette a whiskeyjét a nagy tollforgató.

Mark Twain írói világának mindig van egy klasszikusan amerikai, már-már vadnyugati erényeket villantó atmoszférája. Ezért illene hozzá minden idők egyik legheroikusabb, telepesek korszakját idéző pionír itala, a Bulleit Kentucky Bourbon Whiskey. Palackjának veretes kiszerelése, elegáns betűi teli vannak hősies pátosszal: megidézi a vadnyugati időket, azokat a vidékeket, ahová még nem jutott el a civilizáció, és ahol az amerikai telepeseknek fel kellett venni a küzdelmet a bölények tömegével, az indiánokkal és a vadon más kihívásaival. E dicső időknek állít folyékony emlékművet a Bourbonök epikus hőse, a Bulleit Kentucky Bourbon Whisky, a maga ropogós, rozsos ízvilágával.

Az első Builleit készítője, Auguste Bulleit nem vette tréfára a minőség követelményét! A maga módján olyan tökéletességre törekvő férfiú volt a Bourbon készítésében, mint Mark Twain a prózaírásban, és csak a tökéletes nedűkkel érte be. 1830-at írtak, midőn a derék Augustus, „a Bulleit ősapja” megalkotta az ital első receptúráját.

Csak a legragyogóbb minőségű komponenseket találta elég jónak ehhez, így került a Bourbonjébe helyben termesztett rozs, kukorica és árpamaláta. Selymességének egyik nagy titka, hogy a messzi földön híres Kentucky mészkő által megszűrt vízzel alkotta meg a karakterét, attól lett ennyire éterien letisztult. A magas rozstartalom markánsan kirajzolódik a zamatokban, így jött létre a merész fűszeres fuvallatokban bővelkedő Bulleit Kentucky Bourbon Whisky, a maga 45%-os alkoholtartalmával.

Egy szó mint száz: ez a nedű nem csak Mark Twain asztalán mutatna ragyogóan, hanem minden Bourbon rajongónak kötelező tétel, mindenképpen érdemes beszerezni az iDrinks üzleteiből!

Készítésének szigorú szabálya szerint mindig 30%-os a rozstartalma, ezt színesíti 70% egyéb gabonapárlat a komplex aromakarakterben. Illatában szilajul kergetőznek a narancslekváros aromák, enyhén fűszeres toastos jegyzetek kíséretében. Kóstolásakor egy közepesen testes aromakaraktert ismerhetünk meg. Végigsuhan a nyelven a dinamikus citrusos ízek serege, kiegészülve a téli fűszerek fortissimójával. A háttérből felsejlenek a parfümös árnyalatok, ráadásul szivaros ízek is kiegészítik a nagy összképet az első kóstolás során. Az aranysárga nedű lecsengése egy fűszeres álom, a ropogós rozsos italok kedvelőinek ízlésére hangolva.

Murakami Haruki és az Akashi White Oak Blended Whisky

Napjaink híres írói sem idegenkednek a menő whiskyktől! A párlat japán kedvelője a világszerte ismert Murakami Haruki, aki olyan könyvekkel színesített a japán kultúrát, mint a Keményre főtt Csodaország vagy a Birkakergető nagy kaland. Nemrégiben filmet forgattak a Vezess helyettem című novellájából, amely 2022-ben „A legjobb nemzetközi film kategóriájában” Oscar-díjat nyert.

A Felkelő Nap Országából származó Haruki írásaiban igen gyakran villan fel valamilyen „jóféle” whiskyt. A kurblimadár krónikájában például megjelenik a Cutty Sark a bárban jég nélkül, és a szerző kifejezi a scotch iránti szenvedélyét. Az író sok milliós példányszámban elkelt Norvég erdő című bestsellerében ugyancsak megjelenik a whisky, amely szereplőinek filozofikus, szemlélődő és befelé forduló szemléletét tükrözi. Murakami az interjúiban néha megemlíti, milyen nagyra tartja a whiskyt, legyen szó egy eredeti stílusban hullámzó skót whiskyről vagy annak valamelyik japán folyékony rokonáról.

Mi sem kívánhatunk mást Haruki asztalára, mint egy költői stílusban megfogalmazott nedűt, nyílegyenesen a szamurájok földjéről! A merengő, sokat filozofál szerző asztalára nem is találhatnánk illőbb italt, mint az Akashi White Oak Blended Whiskyt. Az Akashi limitált mennyiségben palackozott párlata alaphangon legalább 3 évig érlelődik a Bourbon hordóban, hogy kiteljesedjenek az aromái, aminek akkora rajongótábora van a japán szigetországban. Ezt a whiskyt Bourbon hordókban érlelt párlatokból készítik, majd sherry hordókban érlelve nyeri el klasszikus zamatát. Így az Akashi White Oak Whisky létrehozásának ideje összességében 5.5 évet vesz igénybe, ám minden ráfordított másodperc megéri, hiszen a végeredmény egy magáért beszélő, komplex aromákkal kavargó életelixír, a japán whiskyfanok nagy kedvence. Egészen biztos, hogy Murakami Haruki sokat kortyolgatott már nemzete favorit whiskyjéből, mert arrafelé igencsak popkult párlatnak számít.

Már az Akashi White Oak Whisky illatában kidomborodnak a párlat malátás jegyzetei, enyhe alkoholos illatfelhős társaságában. Kóstolásakor egy közepesen testes ital rétegeibe nyerünk betekintést malátás és virágos árnyalatokkal. A halvány réz színben pompázó párlat édeskés, malátás karakterrel gondoskodik az emlékezetes lecsengésről.

„Nincs rossz whisky! Legfeljebb van pár whisky, amelyik nem olyan jó mint a többi”– mesélt az élet vize iránti rajongásáról az amerikai detektívregények írásának egyik nagy királya, Raymond Chandler.

Szeretünk azokra a különlegesen finom whiskykölteményekre összpontosítani, amelyek méltók a minőségre fogékony rajongók érdeklődésére, és elérhetőek az iDrinks üzleteiben. Jöjjön el üzleteinkbe, ahol kollégáink segítenek megtalálni az ízléséhez legjobban illő párlatot az örök élet vizének nagy felhozatalából! Mert van, aki az édesebb whiskyt szereti, van, aki a füstösebb változatokat, mások meg a Bourbonre vagy a keletiesebb tónusú japán whiskykre esküsznek. Látogasson el üzleteinkbe, és fedezze fel új kedvenceit ebben a nemes zamatú műfajban!