A Pattison-összeomlás és következményei

Ha valaki hosszú ideje követi a whisky világában zajló eseményeket, akkor tudja, hogy az árak intenzíven emelkedtek. Nem is olyan régen, még 50 dollárnál többet költeni egy üveg Bourbonre kissé ostoba dolog volt; mára ez csaknem általánossá vált. A Scotch esetében mindez még drágább is tud lenni - persze nem mindig volt ez így!

A Pattison-összeomlás valóságos földindulás volt a piac számára a 19. század végén és a 20. század elején. Ennek drámai következményei még évtizedek múlva is érezhetők voltak, a whiskyipar ekkor is a nagyszabású bezárások miatt szenvedett.

Az 1800-as évek utolsó évtizedére a whiskybe történő befektetés rendkívül divatossá vált, és sok vállalkozó óriási kölcsönöket kért - és kapott - a skót whisky-készletek üzleti befektetésként történő megvásárlásához. Ezeket a kölcsönöket természetesen a whiskykészletek fedezték - de a legtöbb üzletember biztos volt abban, hogy a whisky értékének növekedése vélhetően folytatódni fog.

A 20. század elején nehéz idők vártak a skót lepárlókra és a független palackozókra. A független palackozók árnyékos pénzügyi gyakorlata megszokottá vált. Az egyik ilyen palackozó – a Pattison, Elder & Company - különösen lelkes volt. Ennek a rendkívül sikeres cégnek a tulajdonosai „extravagáns és magamutogató” emberek voltak, ami kihatott a cég működésére, Gavin D. Smith whisky-történész jelentése alapján, és egy „nem túl etikus” taktikát alkalmaztak részvényeik és eszközeik értékének növelésére. Amikor cégük 1896-ban csődöt hirdetett, tíz másik vállalat, mellyel üzletet folytattak, velük együtt is becsődöltek.

A „Pattison Crash” nyilvánosságra kerülése a whisky árainak enyhítését és az adók csökkentését eredményezte a skót whiskyipar egész területén. Enyhítések, állami segítségek és termeléscsökkentések lavinaszerű sorozatát indította el. 1906-ban a termelés 24 millió gallon alá esett, ami csaknem egyharmaddal csökkent mindössze kilenc év alatt.

A Pattison-összeomlás azonban csak az ínséges idők kezdete volt a skót ipar számára. Az I. világháború forrongó időszaka még komorabb éveket jelentett, amelyet az Egyesült Államok szesztilalma, majd a második világháború követett. A kataklizmák sorozata egy végítélettel felérő időszakot jelentett az iparág számára.

Ennek ellenére a skót whisky túlélte a megpróbáltatásokat, és ma egy újabb fellendülés előtt állunk – ami reményeink szerint sokáig kitart.

De vajon ki volt az a két kétes hírnevű férfiú, akik alaposan megtépázták a skót whisky nimbuszát? Ismerjük meg a Pattison-összeomlás mögött álló testvéreket, a whisky-apokalipszis két lovasát!

A skót whisky fellendülésének évei

Robert P. Pattison és Walter G. Pattison a skót whiskyvilágot az egyik legdiadalmasabb időszakában taszította csaknem feneketlen mélységekbe. A két testvér a skót ipar összeomlásának katalizátoraként vált hírhedtté a 20. század első éveiben. A család egy szerény tejipari családi vállalkozással indított (sokak szerint jobban tették volna, ha itt meg is állnak a bizniszeléssel), majd a fivérek csatlakoztak az apjukhoz és annak nagykereskedő üzlettársához, Alexander Elderhez, mielőtt úgy döntöttek volna, hogy belépnek az élet vizének üzleti világába, amely akkoriban rendkívül virágzó időszakát élte.

Ezekben az időkben a skót whisky olyan brandekkel maxolta ki a benne rejlő potenciált, mint a Dewar’s és a Johnnie Walker. A scotchok beléptek az angolszász italvilág vérkeringésébe, és nevet szereztek maguknak a brit kocsmák pultjain a versenytársak között, ahol ekkoriban a vörösbor és a cognac élvezett kiemelt népszerűséget (és csak pár évet kell visszamennünk az időben a francia szőlőt mételyező iszonyatos pusztításhoz, amely veszélybe sodorta a cognacok és borok szegmensét). A spanyol és francia gyártók mindent megtettek, hogy mentsék a menthetőt, és kielégítsék a fogyasztók szükségleteit, az angol versenytársak ezzel szemben más utat követtek: skót „testvéreik” whiskyjével kényeztették a minőségi italokra szomjazó közönséget.

Agresszív, katonásan harcias stílus: Pattisonék sikerévei

A furmányos Pattison-fivérek a lehető legjobb időben robbantak be a piacra. Nyomban belevágtak a blendelésbe, piacra dobták a saját whiskyjüket, hogy mielőbb kiaknázzák az egyre szélesebbre táruló whiskypiacban szunnyadó lehetőségeket. 1896-ban Robert és Walter még messzebbre merészkedett, és Pattison Ltd. néven a tőzsdére léptek. Közel 150.000 font ütötte a markukat, és a kezükben összpontosult a részvények többsége. Ezt a tekintélyes mennyiségű tőkét a páros üzleti tevékenységének bővítésére fordította, és 150 új salesmant béreltek termékeik népszerűsítésére, miközben egy seregnyi friss terméket dobtak piacra, például a Morning Gallopot és a Morning Dew-t. A Pattison vállalat ekkoriban kiemelkedett a hozzá hasonló whiskycégek közül, mert náluk sokkal ütősebb, agresszívabb stílusban népszerűsítette magát, így viharos gyorsasággal tett szert hírnévre. Megközelítőleg 20.000 fontot fordítottak a sajtóban megjelenő képes reklámokra, és a nemzeti hangvétel hatására a militarista szemléletű britek birodalom-szerte megkedvelték a Pattison Ltd. párlatait. A korabeli újsághirdetésekben a minden fronton győzelemre játszó Pattison Ltd. kirobbanóan ütős italok készítőjeként jelent meg, ágyúk mögött álló brit katonákkal, akik minden csatát megnyernek.

És ez csak a virulens kezdetet jelentette, hiszen Pattisonék a folytatásban még elvontabb ötletekkel feszegették a korabeli whiskynépszerűsítés határait. Egy alkalommal 500 afrikai szürkepapagájt vásároltak, akik tanításaik nyomán azt rikácsolták, hogy „A Pattison whisky a legjobb”, és az emberek „Vásároljanak Pattison whiskyt!”. Robert és Walter Pattison úgy bocsátotta útjára a vándorkereskedőiket, hogy minél több bárban adjanak ajándékba reklámpapagájokat, akik hírét viszik majd a cég whiskyjének. A Pattison whisky magáért beszél-ezen a címen futott a hirdetés a korabeli sajtóban egy hatalmas papagájjal együtt. A szöveg pedig minden szerénytelenség nélkül megállapította, hogy ez az ital bizony a királyok whiskyje.

A fivérek furcsa akciói nyomán egyre többen lettek kíváncsiak arra, hogyan engedhetik meg maguknak anyagilag Pattisonék ezeket a merész húzásokat, a hamarosan háromszorosára dagadó reklámköltségekkel, az előkelő irodákkal és az akkoriban fényűző luxusnak számító magánvasúti utazásaikkal együtt. A kételyek ellenére Pattisonék nem bírtak megálljt parancsolni maguknak és ambícióiknak: érdekeltségeik lettek néhány single malt lepárlóban, például a Glenfarclasban, az Oban-ben és az Aultmore-ban, betársultak néhány grain distillerybe, ráadásul Edinburgh-ben még egy sörfőzdébe is.

A Pattison-buborék kidurranása: az összeomlás évei

A Pattisonok törtetése sokaknak szemet szúrt, és egyre nőtt a kételkedők tábora. A korabeli források szerint az egyik korabeli hitelezőt, a Distillers Company Ltd. szakemberét megkérdezték a Pattisonok pénzügyeiről, és ő rettentő bizonytalannak nevezte a fivérek büdzséjét. Ez még egy visszafogott vélemény volt, hiszen senki sem tudta volna előre megjósolni, mennyire látványos és gigászi lesz Pattisonék bukása, és milyen megsemmisítő erővel hat majd mindez a skót whiskyipar egészére. 1898-ban a Pattison vállalat már hatalmas összeggel tartozott a Distillers Company Ltd-nek. A végsőkig hitelért küzdöttek annál a banknál, amely megvonta tőlük a támogatását.

Ugyanezen év decemberében a vállalat teljesen összeomlott, mert jóval többet költöttek a kelleténél, és később az is kiderült, hogy Pattisonék előszeretettel szerettek játszani a számokkal a legyőzhetetlenül sikeres kisugárzás érdekében. Addig kozmetikázták a könyvelést, amíg a készleteik értéke az egekbe emelkedett, és minden mentési kísérlet kudarcra volt ítélve. A Pattison-társaság felszámolás alá került, ráadásul kiderült, hogy a fivérek olykor meghamisították a saját termékeiket. Az egyik alkalommal egy olcsó ír whiskey-t magas minőségű skót whiskyvel kevertek, és a végeredményt Fine Old Glenlivet-ként adták el, mint a Speyside régió remekbeszabott párlatát. Az egyik korabeli skót lap kolumnistája ezt aljas üzletnek nevezte.

Mit tanult a skót whiskyipar a Pattison-ügyből?

Persze Pattisonékat is utolérte a dosztojevszkij-i bűnhődés.

1901-ben a Pattison-fivérek több ezer font értékű csalás és sikkasztás vádjával kerültek bírósági eljárás alá. Robert 9 hónapot, Walter 18 hónap kapott, a közvélemény pedig ekkoriban úgy vélekedett, hogy a kelleténél jóval enyhébb büntetést kaptak a whiskyvilág rosszfiúi. Pattisonék esete afféle dominó-hatást idézett elő, és ennek következményeit más whiskyvállalatok is megszenvedték Skóciában, hiszen rengeteg fedezetlen hitel okozott nehézséget a Pattisonok felelőtlensége miatt. Sok velük kapcsolatban álló kis- és nagyvállalkozás hanyatlásnak indult, egyúttal felébredt a gyanú, hogy rajtuk kívül mások is csaló fortélyokkal manipulálhatják a blendeket, ami az egész iparág hírnevét beárnyékolta.

A Pattisonok mesterkedései teljesen aláaknázta a skót whisky korabeli sikertörténetét. Kidurrant s buborék, és a diadalnak egy időre vége szakadt. Noha a scotch világa az első világháború utáni években ismét jelentős sikereket mondhatott a magáénak, az igazi fellendülésre egészen az 1950-es évekig kellett várni, több mint 5 évtizeddel a Pattison-összeomlás után jött a követkető siker érája. Szerencsére a skót whisky világa rengeteget tanult az esetből, és azóta minden korábbinál nagyobb figyelmet fordítanak a minőség megőrzésére, a jó hírnév fenntartására.

A dráma után jöjjön egy jó dram. Kóstolja meg a legfinomabb skót whiskyket, például a Glenmorangie Original 10 Years Whisky-t, a Laphroaig Quarter Cask Whisky-t, a Glenfiddich 12 Years Whisky-t, a Deanston Virgin Oak Whisky-t, Bruichladdich Octomore 08.1-t, az Arran Robert Burns Malt Whisky-t, és a Bowmore 15 Years Whisky-t.

Jöjjön el az iDrinks üzleteibe, és kérje kollégáink szakértő segítségét!