Aki hozzám hasonlóan a rendszerváltás előtt is élt már, netán eljutott az akkoriban működő élelmiszeripari gyárba vagy üzembe (jómagam például nyári munkán) az tapasztalhatta, hogy ipari méretekben sem volt ez máshogy. Egy konzervgyár például meglehetősen maszatos, gyümölcstrutyis munkahely volt, ahol utcai ruhában nem nagyon volt tanácsos sétálni, pláne nekitámaszkodni valaminek az üzemben.

 

Ezekkel a tapasztalatokkal áll szemben az, hogy ha a neten utána nézünk néhány ír és skót whisky gyártóknál, sokszor látjuk, hogy arrafelé a kis üzemek, lepárlók a legtöbbször látogatókat is fogadnak. A gyártók weboldalait böngészve azt láthatjuk, patika- és múzeum tisztaságúnak tűnik arrafelé minden, pedig ezek elvileg működő, termelő üzemek. Az egész valahogy furcsa…

 

Pár napja derült ki, hogy itt nincs semmilyen turpisság, ez a majdhogynem steril tisztaság egy termelőüzem esetben bizony itthon is létező valóság. Békés megyében, az Árpád Pálinka központjában jártunk. Azt tudtam előre, hogy itt látogatóközpontot üzemeltetnek, ahol az érdeklődők különböző mélységig ismerkedhetnek meg a termeléssel és persze a pálinkákkal. Ehhez nyilván egy tiszta és csillogó mintaüzemet használnak.

 

 

Azonban azzal csak odaérkezéskor szembesültem, hogy ez nem egyfajta kirakatüzem, hanem valóban itt készül a cég forgalmazta összes pálinka is, minden munkafolyamat itt történik. A további posztokban majd beszámolunk még a munkafolyamatokról részletesebben is, most itt a tisztaság amiről írnék pár szót. Ez bizony számomra egészen meglepő volt. Igaz, a különböző élelmiszer-biztonsági szabályokról hallunk eleget, de azért élőben mégis meglepő, mennyire tiszta és illatmentes egy modern lepárló. A beérkező gyümölcs tisztítás és magozás/aprítás után már szivattyú segítségével kerül a cefrézőtartályokba, ez valójában szinte percekben mérhető idő, a nagy teljesítményű mosó- és magozó berendezésből kikerülő gyümölcspép gyakorlatilag szinte azonnal bekerül a rendszerbe, és onnantól gyakorlatilag már nem is találkozunk vele, a munka fázisai között szintén csöveken és acéltartályokban közlekedik, kis túlzással a szabad levegővel legközelebb a fogyasztáskor, na jó, a palackozáskor találkozik.

Ennek az egésznek pedig az az eredménye, hogy az egész üzem területén nem találunk egyetlen szem elgurult, aszott vagy épp túlérett gyümölcsszemet sem. Nincs maszatosság, nem ragad semmi, és persze nincs a jellegzetes erjedésszag sem. Így aztán nincsenek rovarok sem, nem láttam talán egy kósza legyet egész nap.

Apropó, élelmiszer-biztonság: ez szintén olyan dolog, amiről hall az ember, de élőben látni azért egész más. Az üzembe bekerülő gyümölcs minden adata rögzítésre kerül (nyomtatott táblázatokban, majd persze számítógépen is), és aztán ezek a táblázatok végig tartalmazzák az adott termékkel történő összes munkafolyamatot, és az összes paramétert. Tehát a bekerülő gyümölcs, majd cefre összes minőségi, fizikai, kémiai adata folyamatosan rögzítve van, egész a főzésen át palackozásig, ami konkrétan azt is jelenti, hogy ha az üzletben a polcról leemelünk egy Árpád pálinkás palackot, akkor mindez pontosan visszakövethető, egész odáig, hogy az adott palacknyi párlat mely gazdától érkező gyümölcsből készült.

 

 

Az egész meglehetősen megnyugtató. Azt gondolom, vagyunk azért páran olyanok, akik ugyan elismerjük a hagyományos, ténylegesen kisipari módon készült élelmiszerek előnyeit, de azért ilyeneket fogyasztva valahol hátul van bennünk egy kis apró gondolat, vagy érzés azzal kapcsolatban, hogy vajon mennyire tiszta és korrekt körülmények között készültek ezek a termékek. Persze, »Józsibácsi« pálinkája tényleg híres a faluban, de azért nem tudjuk elhessegetni az udvarában álló, gyanús maradékokkal félig lévő műanyag hordók képét, és az orrunkban van az utcákkal arrébb is érezhető cefreszag is... Fokozottan érvényes ez az érzés, ha épp előző este láttunk a híradóban valami horrorfelvételt egy épp bezárt élelmiszeripari létesítményről, tudjuk, ezek az egeres, lejárt szavatosságú, legyektől döngő képek, látott már ilyet mindenki.

Nem rossz látni, hogy a kisipari, manufakturális odafigyeléssel készülő termékek, - esetünkben pálinka – azért nem feltétlenül jár együtt ezzel, sőt.

 

Szóval Árpádék meggyőztek, a gyártás egyéb érdekes momentumaival is jövünk hamarost, sőt, még az otthonfőzéshez is adunk néhány tanácsot.

 

Ha tetszett a poszt, kövess minket a Facebookon és az Instagramon is!