Az említett jelölések a konyakokról lehetnek ismertek. Az igazi konyakok (vagyis a Cognac régióból származó konyakok) világa egy meglehetősen precízen szabályzott világ. A BNIC (Bureau National Interprofessionnel du Cognac) a következő minőségi kategóriákat különbözteti meg ezen italok esetében:

 

Mint látható, ebben a szabályozásban is van egy kis játéktér, igazából az egyik oldalról (felülről) nyitottak a kategóriák, tehát – elvileg – nem kizárt, hogy egy idősebb párlatot, amely mondjuk hat évnél tovább érlelt, adott esetben az alacsonyabb, VSOP jelzéssel lássanak el. Persze miért tennének ilyet, de a lehetősége nincs kizárva.

 

Ez a szabályozás azonban csak az említett konyakokra (illetve az egyéb Franciaországban készült brandykre és armagnacokra) érvényes. A más országokból származó, különösen az EU-n kívül készült brandyk és borpárlatok esetében már találhatunk eltérő kategória meghatározásokat. (Például ilyen az örmény Ararat, amely nagyon finom és kedvelt brandy, és sokban követi a klasszikus iskolát, de a Franciaországban használt osztályozás nem köti.)

 

Találkozhatunk az XO jelzéssel a calvadosoknál is. Itt is szabályozott a helyzet. Nagyjából a cognac-nál megszokott kategóriákat alkalmazzák. A legutóbbi állapot szerint a calvadosnál általában a 10 év feletti korú párlatokat jelöl ez a két betű, persze azért itt is lehet eltérés a gyártók között. 

 

Az XO jelöléssel mostanában egyre többször találkozhatunk az érlelt rumok esetében is. Mint azt korábban már elmondtuk, a rum az egyik – különösen nemzetközi szinten – legkevésbé szabályozott osztályozású italfajta. A gyakorlatban a gyártók azt írnak a palackok címkéire, amit akarnak. Persze egy XO jelzés azért vélhetően itt is a különleges korra és a minőségre utal, de semmi általános előírás nincs arra vonatkozóan, milyen is ez a kor és ez a minőség. A rumok esetében a legtöbbször számmal is kiírják az ital korát, azonban itt sincs igazán szabályozva, hogy ez az ital teljes mennyiségére, avagy netán csak néhány (vagy épp csak egy) a blendhez felhasznált párlatra vonatkozik. Szóval a rumok esetében a legjobb útmutató a kóstolás...

 

A whiskyk világa már sokkal jobban szabályzott, már ami a whiskyk esetében használt jelzőket és címkéket illeti. Egy single malt, egy grain, egy single cask, stb-stb. felirat pontosan körülhatárolt esetekben használható. Azonban például az XO jelzés használatára nyilván nincs paragrafus a whiskytörvényben, hiszen ez nem whiskykre vonatkozó megjelölés. Ami azonban nem jelenti azt, hogy ne is jutna eszébe egy gyártónak sem használni.

 

Jó példa erre a Douglas Laing független palackozó XOP sorozata. A Douglas Laing XOP a "nagy testvér" az igazi Extra Old Particular. A palackozó a legkülönlegesebb és -ritkább, igazán idős prémium whiskyket 'vadássza össze' a lepárlóktól, és palackozza ebben a limitált sorozatában. Azonban a címke XOP jelzése vitathatatlanul épp azért is lett választva részükről, hogy a whiskyket kevésbé ismerők számára is – épp a cognac esetében megszokott párhuzam okán – az ugorjon be, hogy ez különleges és értékes, idős italokat kínáló sorozat. (Persze itt is kijön, miért a whisky az italok királya... az XOP sorozatban 30-40-50 éves párlatokat is találunk, ami azért nagyon más kategória, mint mondjuk egy 10 éves rum vagy calvados...)

 

És hogy mi a tanulság? Leginkább talán az, hogy mindig érdemes jobban utánajárni, ha egy számunkra új italkategóriával kezdünk ismerkedni. Érdemes lehet például olyan szaküzletben kezdeni a vásárlást, ahol az eladók ismerik a termékeket, és képesek valóban átgondolt tanácsokat adni a választáshoz.

 

Mi épp ismerünk is egy ilyen kereskedést...