Mi az a kinin?

A kinin a cinchona kérgéből származó tisztított alkaloid, amit manapság a tonikok ízesítésére használnak. Mind a kinin, mind a nyers kéreg meglepően sok prémium italban felbukkan, Ide tartozik például a vermut, a borok és a keserű likőrök. Szóval a kinin keserűsége egyszerre birkózik meg a maláriával, és a cinchona kéreg izgalmas kesernyés jellege képes új zamatot kölcsönözni a prémium italoknak. A kinint egyébként 1800-ban izolálták a cinchona kéregből, és sokkal könnyebbé vált egy kis tabletta lenyelése, mint a kéregé. A feldolgozatlan kéreg és a finomított kéreg egy seregnyi gyógyító hatással bíró ital szerves alkotóelemévé vált.

A leghíresebb nyilván a tonik: az 1870-es években a Schweppes piacra dobta tonikos italát. Kezdetben az emberek a tonikos vizet gyógyító, terápiás céllal készítették, gyakran egy kis ginnel keverve, ahogyan ez a mai gin tonikban ismerjük. Az 1950-es években a koktélkönyvek figyelmeztették az embereket arra, hogy ne igyunk sok gin-tonikot a kinin mellékhatása miatt, amit cinchoizmusnak nevezünk. Néhány csapos szenvedett ennek kellemetlen következményeitől, akik házi készítésű cinchona kéregből készült tonikszirupokkal kísérleteztek. 

Aromaanyagként, cinchona kéreg formájában a kinin kicsit kesernyés ízű. Fás jellegű zamat, és gyakran csersavas, tanninos hatású, és néha a kérges íz dominálhat az italokban, amelyekben felhasználják. A kinint sokan önmagában keserűnek nevezik, különösebb íz nélkül, szemben az ürömmel amelyek inkább mentolos ízűek, vagy az enciánból, amely csípős lehet, akár a retek.

Izgalmas kérdés, hogy hogyan ismerhetjük fel a kinint az italokban? Felkészülhetünk erre az élményre, ha beszerzünk egy cinchona kéregből készült tonikszirupot, és finoman ízesítjük. A tonikos víz cukrot és citromsavat is tartalmaz, azonban inkább a keserű hatást keressük a kinin esetében (azt az éles keserűséget, ami a többi kinines italban szintén felbukkan).

A kinin, mint a malária elleni csodaszer az Újvilág őserdeiben

Hidegrázás és forró láz egymással váltakozva. Ez bizony a szörnyű halált hozó malária…A jezsuita misszionáriusok cinchona kéreggel gyógyítottak, és ezt a csodaszert olasz földre is elküldték. Rómába, ahol a katolikus egyház székhelye található, mikor már a szent városban is embereket pusztított a pestis. A kininben bővelkedő cinchona kéreg ugyanis megzavarja a maláriát okozó parazita életciklusát az emberi véráramban. A gyógymód olyan hatékonynak bizonyult, hogy az emberek innentől kezdve a betegség ellen cinchonakérget fogyasztottak. Aztán a kinines, keserű kéreg alkalmazása egyre több területre kiterjedt, és nemcsak a kellemesen kavargó italok alkotóeleme lett, hanem bármilyen típusú lázra és hidegrázásos remegésre használni kezdték, még a skorbut ellen is kipróbálták.

A malária egy szúnyogok által terjesztett betegség, amely a paraziták által terjed emberről emberre. Feldúlta a Római Birodalmat, 150-300 millió embert ölt meg a 20. században, és ami még szomorúbb, a WHO szerint a világ lakosságának csaknem fele még mindig olyan területeken él, ahol tombol ez a gyötrelmes betegség. Az ősi időkben a középkorban „mal ariának” nevezett nyavalya „rossz levegőt” jelentett, és azt a hiedelmet tükrözte, hogy ez egy levegőben terjedő betegség. Gyógyításáról a korabeli ispotályokban rettentő keveset tudtak, ezért amputálástól kezdve más ijesztő műtéteket is alkalmaztak ellene, mielőtt kialakult volna a modern orvostudomány.

A legenda szerint a kinint a malária gyógymódjaként fedezték fel 1631-ben, amikor Cinchona grófnő, a spanyol nemesasszony egy perui alkirályhoz ment feleségül. A fiatal hölgy magas láztól és hidegrázástól szenvedett, ezek pedig a malária klasszikus tünetei. Az alkirály mindent bevetve igyekezett meggyógyítani. A nagy keresésben az alkirály minden megoldásra lecsapott, amelyben felcsillant a remény lehetősége. Egy alkalommal jezsuita papok által készített főzetet adott a feleségének, amelyet egy fa törzséből készítettek, és szegfűszeggel, rózsalevél szirupokkal, más szárított növényekkel kevertek össze. A grófnő meghökkentően hamar felépült, és a csodás gyógyító növényt az ő tiszteletére cinchonának nevezték el. Ráadásul a cinchona napjainkban Peru és Ecuador nemzeti fája.

Európa-szerte az emberek egy csodálatos maláriaszerről beszéltek, amelyeket az Újvilág dzsungeleiben fedeztek fel. Nyilván vannak olyan történészek, akik megkérdőjelezik ezt a históriát, mások meg teljesen hitelesnek látják a legendát.

Van azonban egy biológiai tény, amellyel nem lehet vitázni. A kinin, a cinchona kérgében található alkaloidvegyület tényleg képes megölni a maláriát okozó parazitát, viszont nem a jezsuita papok fedezték fel.

A kinint már a spanyolok érkezése előtt ismerték a kecsuák, a canariaiak és a chimú őslakosok, akik a mai Peruban, Bolíviában és Ecuadorban élnek. Valójában ők mutatták meg a kérget a spanyol jezsuitáknak. A papok a fahéjszínű kérget sűrű, keserű, könnyen emészthető porrá alakították. Aztán a főzet Jezsuita Por néven vált közismertté, és Európában csodálatos maláriaszer vált belőle, amit az Újvilág őserdeiben fedeztek fel. Az 1640-es években a jezsuiták szerteágazó kereskedelmi útvonalakat hoztak létre a cinchona kéreg szállítására egész Európa-szerte.

A nagy királyi udvarokban sokan kininnel gyógyította a maláriát

Francia földön a kinint XIV. Lajos francia király időszakos lázának gyógyítására használták a versailles-i udvarban. Rómában a jezsuita gyógyítóport a pápa magánorvosa tesztelte, és a papok ingyen osztották szét az emberek között. A protestáns Angliában a szert maró szkepticizmus fogadta, mivel néhány orvos pápista méregnek tekintette a katolikusok által támogatott főzetet. Pedig a malária valós fenyegetés volt ekkoriban: Oliver Cromwell állítólag a malária szövődményei miatt halt meg, miután megtagadta a jezsuita port. Mindenesetre 1677-ben a Royal College of Physicians először vette fel a cinchona kérgét a londoni gyógyszerkönyvében az angol orvosok által a betegek kezelésére használt hivatalos gyógyszerként.

A cinchona a világgazdaság egyik kincsévé válik

 A Dűne című filmben egy fűszer nevű anyag bukkant fel az Arrakis bolygó sivatagában, ami elmetágító hatása miatt az egész galaxis sorsát befolyásolta. Felbecsülhetetlen értékéhez hasonlítható a cinchona kéreg, amely a régi világban a brit és más nagy nemzetek italainak alakulásában egyaránt kardinális szerepet játszott. 

Az európai „kinin-őrület” kirobbanásakor őslakókat béreltek fel, hogy megtalálják az esőerdőben a felbecsülhetetlen értékű „lázfát”. Gigászi machetével kaparták ki a kérgét, innen meg a perui kikötőbe vitték a várakozó teherhajókra, amelyek szétvitték a világ négy sarkába a kinint. A kinin iránti kereslet arra késztette a spanyolokat, hogy az Andokot a világ nagy gyógyszertárának nyilvánítsák, miközben a cinchonafák mennyisége gyorsan megfogyatkozott. Ezzel arányosan a cinchona értéke magasra emelkedett a 19. században, hiszen ezidőtájt a malária volt a legnagyobb fenyegetés az emberiségre nézve, amivel a tengerentúli gyarmatokra telepített európai csapatok szembesültek. A megfelelő kininkészlet beszerzése stratégiai előnyt jelentett a nagy nemzetek globális uralomért folyó versenyében, és a cinchona kéreg világ egyik legfontosabb árucikkévé vált. A történészek közül sokan emlegetik a kinint a korabeli gazdaság fő eszközeként, ami a Brit Birodalmat hajtotta.

A gyarmati háborúkban résztvevő európai katonák gyakran maláriában haltak meg. Viszont a kinin ehetővé tette a katonák számára, hogy túlélővé váljanak a trópusi gyarmatokon, és háborúkat nyerjenek.

A cinchonát különösen a hollandok használták Indonéziában, emellett a franciák is előszeretettel fogyasztották Algériában, és a legnagyobb hírnevet vívta ki a britek által Indiában, Jamaikában, valamint Délkelet-Ázsiában és Nyugat-Afrikában. Ami még döbbenetesebb adat: 1848 és 1861 között a brit kormány évente 6.4 millió fontnak megfelelő összeget költött a gyarmati csapatok gyógyítását szolgáló cinchona kéreg importjára. Churchill megjegyzése szerint a kininből készített ital több angol életét és elméjét mentette meg, mint a Birodalom összes orvosa.

Nemcsak a cinchona kéreg volt értékes ebben az időben, hanem a magjai is. A brit és holland kormány cinchonát akart ültetni a saját gyarmataikon, hogy megállítsák a Dél-Amerikától való függőségüket. A megfelelő kiválasztása azonban nem volt egyszerű, mert a 23 cinchonafaj mindegyike eltérő kinintartalommal rendelkezett. Az őshonos botanikai ismeretekkel rendelkező helyi lakosoknak köszönhetően az európaiak kininben gazdag magjait külföldre importálhatták.

A kinin inspirálta italok: gin tonik, Pisco Sour, Campari, Pimm’s és Lillet

Az Indiát gyarmatosító briteknek az 1850-es évek közepére sikeresen telepítettek „lázfa ültetvényeket”, ahol villámgyorsan terjedt a gyilkos malária. Hamarosan a brit hatóságok elkezdték kiosztani a helyben betakarított kinint a katonáknak és a köztisztviselőknek. A kinint a ginnel keverték, és így született az indiai dzsungelben a híres Gin & Tonik, és az első tonikos víz. Napjainkban is kis mennyiségű kinin kavarog a tonik vizében. Olyan tonikokban, mint a Fever Tree Distillers Cola, a Fever Tree Mediterranean Tonic, a Fever Tree Light Tonic, és a Fever Tree Ginger Ale.

A Gin& Tonik csak az egyik ital, amely a „lázfához”, a cinchonához kötődik. Híres koktél Peruban az amerikai feltalálású Pisco Sour, a peruiak körében azonban popkult koktél a keserű, kinin zamatú Pisco Tonik, egy hazai találmány, amit előszeretettel kevernek maiz moradóval (lila kukoricával). Ha már kóstoltunk olyan italokat, mint a Campari, a Pimm’s vagy a francia Lillet aperitif – James Bond Martinijének fontos összetevője – akkor már érezhettük a kinin különleges ízét.

De cinchona kéreg, tisztított kinin található a Bonalban és a Barolo Chinatóban, illetve az Amaro Sibillába, az Avernában és a Fernet Branca italokban. Ezek többségét az 1800-as évek közepén és végén hozták létre, amikor a malária bizony még komoly problémát jelentett Olaszországban.

Skócia második nemzeti italában, az Irn-Bruban is kinin kavarog, és II. Erzsébet királynő kedvenc italában, a Gin & Dubbonet-ben. Egy aperitifben, amit egy francia vegyész talált ki, hogy a kinint ízletesebbé varázsolja az észak-afrikai gyarmatokon állomásozó francia csapatoknak.

A kinint végül az 1970-es években megjelenő artemisinin, az édes ürümből származó gyógyszer a malária elleni szerként kiiktatta a fősodorbeli gondolkodásból. Ennek ellenére a kinin zamatának tradíciója bejárta a világot. A mai spanyolban létezik egy kifejezés, a „ser má malo que la quina”-ami körülbelül annyit jelent, hogy „rosszabbul lenni, mint a kinin”-ami a kéreg keserű ízére utal.

Manapság a kinin keserűsége új lendületet és komplexitást ad a prémium italoknak, a koktélkultúráról már nem is beszélve. Jöjjön el és fedezze fel a kininnel ízesített italköltemény legjobbjait az iDrinks üzleteiben!